★꿈나라★

A sötét selyemkendő lágyan simult rá a szemhéjamra. Talán a hirtelen jött vakságom miatt voltak olyan élesek más érzékeim. Szinte perzselve futottak végig rajtam az idegen ujjak, hallottam a simításaik sercegését, éreztem az apró recék domborulatait. A párás fülledtségben kínzó volt minden lélegzet. A kéjes szagok nehéz masszává váltak, mégis megnyugtatott az a furcsán ismerős illat. A sóhajok betöltötték a szobát, a fülem pedig csengett a visszhangjuktól.  - Benji! – nyögtem alig hallhatóan a zavaros feketeségbe. A testem remegett, minden pólusomból forróságot pulzált a szenvedély. A hajamba túr. A szálakat erősen tépte a fejbőrömön, mégsem bántam, végighúzta ujjait a hosszú, barnás szálak között, egészen a vállam vonaláig… Éreztem, ahogy a lágy anyag végighullik az arcomon – leoldotta a szememet takaró kendőt – majd két kézzel kezdte szorongatni a nyakamat. A pilláim közül apró könnycseppek törtek utat maguknak, hogy lassan nedves csíkot hagyjanak az arcomon. Nem mertem kinyit

Bágyadt voltam. A sokórás repülőút után éreztem az apró hangyákat, amik végigrohantak a lábamon. Néhány mozdulattal rendbe szedtem a ruhámat, a csapzott hajszálaimat pedig a fülem mögé kényszerítettem. Jól esett a hűvös ausztráliai levegő friss érintése, talán lázas voltam, talán csak a fáradtságtól kába testemet ébresztgette a szél. Nagyot ásítva nyújtóztam, hogy végre némi éberséget eresszek magamba, amikor hirtelen megtámadott egy túlméretezett, rózsaszín habcsók.  - Shin-ah!  - Jicchan!?  - Basszus most te vagyok! – suttogta a fülembe, miközben átölelt – Hae Ran-nak kéne szólítanod! – nézett lassan körbe, mint, aki attól fél, hogy ismerős arcokat pillanthat meg a tömegben.  - Hogy nézel te ki? – hagytam figyelmen kívül a dorgálását és kikerekedett szemekkel végigpásztáztam az alakját: túl sok volt rajta a rózsaszín, a fodor, nem beszélve a masnikról és a kiegészítőkről. – Úgy nézel ki, mint egy japán decora picsa a pink fajtából. Remélem, Su Min-nak nem küldtél ilyen k

A Buli pont olyan volt, amilyennek elképzeltem. A zene hangosan dübörgött a fülembe, ismeretlen rapperek próbálták elhadarni – elég hiányos szókinccsel –, az élet nagy gondjait. Persze több volt benne a fuck, mint a kötőszó, a bulizók – akik szemmel láthatóan nem küzdöttek a megénekelt problémák egyikével sem – mégis vigyorogva tomboltak rá. A lányok alig-ruhában illegették magukat a tánctéren. A srácok erősen illuminált állapotban próbáltak dülöngélni a kiválasztott felé, ha már sikeresen bátorra itták magukat, bepróbálkoztak. Csak a hatalmas ablakokon át beszűrődő lemenő nap narancsos fénye tette tönkre a tini vígjátékokból ismert buli-hangulatot.  Már vagy fél órája próbáltam elvegyülni a tömegben és pár – értelmesnek nem mondható – szót váltani néhány szimpatikusnak tűnő alakkal. Szerettem volna megtudakolni a házigazda hollétét, de egyre valószínűbbnek tűnt, hogy Benji már becserkészte az esti ágymelegítőjét és valamelyik szobában – a hatból – élvezi a hölgyike társaság

Félhomály borult a könyvtárra. Ahogy egyre kiürültek a termek, úgy vált minden ijesztően csendessé. Sosem ilyennek képzeltem el egy amerikai nagyváros egyetemi könyvárát. Semmi üveg, semmi modern vagy posztmodern furcsaság sok-sok fémmel megbolondítva, hanem letűnt korok zömök falai között, hatalmas fapolcokon pihentek a vaskos kötetek, súlyosan, megfáradva, századok porát magukba szívva. Nagyot nyújtózva ásítottam, elegem volt már az ábrákból és a diagramokból, elegem volt az elém pakolt feladatsorokból, meg a gondolatból, hogy csalódnom kell magamban és nem fogom tudni megcsinálni a példákat. Mennyivel egyszerűbb lett volna „hülye amerikainak” lenni, nemtörődöm stílussal és parti arccal, leszarva mindent csak a buliknak, a piáknak és a csajoknak élni, mint jófiú ázsiaiként még este nyolckor a könyvtárban kuksolni. Bekapcsoltam az előttem elterülő laptopot, hátha a technika csodája segítségével hamarabb végzek a feladataimmal. Az ujjaim ismerősen száguldottak a billenty

Cím:  Árnyjáték  [Befejezett] Szereplők:  Arishima Shinji (saját) ,  Shin Hae Ran (saját),  Benji / Bae Je Wook (B.I.G) Műfaj: romantikus, dráma, vígjáték Figyelmeztetések: előfordulhat durva nyelvezet,  erőszak, +16 Linkek:  [1/4] ,  [2/4] ,  [3/4] ,  [4/4] Bevezető: Arishima Shinji cserediákként érkezik az Egyesült Államokba, ahol nem kisebb személy veszi pártfogásába, mint az egyetem laza, vicces, okos és gazdag ferde-szemű királya. Shin élvezi is a helyzetet, amit mi sem bizonyít jobban, hogy időről-időre emlékeztetnie kell magát, hogy valójában nem a mérnökké válás rejtelmei vezették az otthonától kilométerekre, hanem a bosszú... Egy kis dráma, némi vidámsággal, sok-sok félreérthető helyzettel... valahogy így tudnám leírni az Árnyjáték lényegét, hogy az első részben lévő poént megőrizzem. Ezért kérek Mindenkit, olvassa végig az első részt, még akkor is, ha úgy gondolja, hogy most túl messzire mentem~  Részlet:  - Van e

Jéggé fagyott emlék Hűvös volt. A tavaszi szellőt még nem járta át a nap, így csak szárazon, bolondosan csapkodott az arcomba. Az emberek sebesen szaladtak a járdákon, kerülgetve a tegnapi eső maradványait, vagy éppen egymás szövetbe burkolózott alakját. A hangzavar csípte a fülem, végtelen morajlásával zavarta össze kavargó gondolataimat. Csendre vágytam. Arra a melankolikus hangtalanságra, amit otthagytam fél éve. Az utca lelassult a szemben és a vonatok egymás után indultak el a peron mellől… nélkülem. Míg én képzeletben újra és újra végigtáncoltattam a billentyűkön az ujjaimat, hogy a hangos kiabálást, és a zúgó morajlást átvegye egy lágy dallam, egy csilingelő szonáta, ami kitakarította a fejemben lévő káoszt, ami bátorságot adott, hogy ismét fellépjek a mozgó kazánra, ami ordítva tépi fel a pillanatnyi hangtalanságot. Lassan hagytam magam mögött az utcákat, a város pedig egyre tisztább lett a lépteim nyomán. Eltűnt a rám ragadt ködös szmog-pára, gépek zaját felváltotta val