Árnyjáték
Cím: Árnyjáték [Befejezett]
Szereplők: Arishima Shinji (saját), Shin Hae Ran (saját), Benji / Bae Je Wook (B.I.G)
Műfaj: romantikus, dráma, vígjáték
Figyelmeztetések: előfordulhat durva nyelvezet, erőszak, +16
Bevezető:
Arishima Shinji cserediákként érkezik az Egyesült Államokba, ahol nem kisebb személy veszi pártfogásába, mint az egyetem laza, vicces, okos és gazdag ferde-szemű királya. Shin élvezi is a helyzetet, amit mi sem bizonyít jobban, hogy időről-időre emlékeztetnie kell magát, hogy valójában nem a mérnökké válás rejtelmei vezették az otthonától kilométerekre, hanem a bosszú...
Egy kis dráma, némi vidámsággal, sok-sok félreérthető helyzettel... valahogy így tudnám leírni az Árnyjáték lényegét, hogy az első részben lévő poént megőrizzem. Ezért kérek Mindenkit, olvassa végig az első részt, még akkor is, ha úgy gondolja, hogy most túl messzire mentem~
Részlet:
- Van egy bugyi, amiben olyan a fenekem… - kezdett bele, majd felállt a szoknyája alá nyúlt, lehúzta a bugyiját, elhajította, egy másikat húzott fel, majd bele pucsított a kamerába.
- Nocsak! Az ázsiai srác mégsem buzi! – csattant fel mögöttem valaki angolul.
Úgy csaptam le a laptop monitor részét, mint aki áramba nyúlt, és gyorsan odavetettem a mikrofonba:
- Jicchan! Majd később beszélünk! – rikácsoltam japánul – Már elnézést! – váltottam nyelvet és néztem a srácra – Miért lennék meleg?
- Itt minden ázsiai buzi! – mondta nemes egyszerűséggel, aztán leült mellém. Felvont szemöldökkel vizslattam a srácot, aki legalább 180 cm magas volt, széles vállakkal és férfias kezekkel rendelkezett, no meg cuki, húzott, mandulavágású szemekkel és egy kpop idolt megszégyenítő hajkoronával.
- Ez önvallomás akar lenni? – néztem végig rajta még egyszer.
- Ja, én amerikai vagyok! – közölte vidáman.
- Én meg feka, csak jól álcázom! – nyögtem be fapofával.
- Én ezt nem itt mondtam volna! – röhögött – De értékelem a humorod, rasszista barátom! – Veregetett hátba. – Szóval hogy is hívnak?
- Arishima Shinji, első éves mérnök szakos hallgató. Örvendek a szerencsének! – váltottam át jól nevelt japánba.
- Bae Je Wook – Ekkor kezdtem el fuldokolva röhögni. – Hé! Te maximum senpai-nak hívhatsz és hajbókolhatsz előttem! Miféle viselkedés ez? – mosolyogta el a végét.
Írói megjegyzés:
Néha az ember fejéből kipattan egy jó gondolat, és még hónapokig ül rajta, ízlelgeti, átgondolja, elmélkedik rajta. Aztán eljön a pillanat és úgy ébered, hogy most jött el az ideje, hogy papírra vesse.
Ilyen volt nekem az Árnyjáték. Egy ihletmorzsa, ami lassan kinőtte magát, és egy napon már úgy éreztem muszáj megírnom.
Hálás vagyok azoknak, akik biztattak, és hálás vagyok annak a kis közösségnek is, aki olyan jól fogadta ezt a néhány fejezetből álló szösszenetemet.
A címadás nehéz... de csak ennek köszönhetem, hogy ráakadtam erre a remek Ady versre.
ADY – AKARLAK, HÁT HAZUDJUNK
Adás, igéret, tilalom,
Parancsolat avagy alázat,
Ki leszel, mikor újra látlak?
Szined elé hadd készülhessek.
Ez volt asszonyos életem,
Harapós szájjal igaz útban
Utálatot is így hazudtam,
Ha így kinálták a szerelmet.
Hát sorsom a komédia:
Mért kérdjem, hogy neked is mért kell?
Bemázolom arcomat vérrel
Vagy krétaporral, mint kivánod.
Fölöttünk csak úgy kél, bukik
A Nap s a napok is úgy múlnak,
Szivek bénulnak s megujulnak
S csak mi nem látjuk egymás arcát.
Csak finita commédia
Akarsz te is majd a szemembe
Nézni ájultan és meredve?
Jól van: akarlak, hát hazudjunk.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése