★꿈나라★

- Somin. – meglepődtem, ahogy Jimin egyszerűen kipörgette a széket velem együtt a megszokott állásából – Ne csinál ezt! – kérlelt, s mindent megtett, hogy a szemeibe nézzek. A pimasz vigyor, ami az ajkán ült, dühössé tett egy szempillantás alatt. - Eressz! – álltam fel hirtelen, de Jimin könnyedén ragadta meg a karom, s erősen magához szorított. Vágy ittas volt a hangja, ahogy belesuttogott a fülembe:  - Boldoggá tettél azzal, hogy átpakoltál hozzám. – Megremegtem a lágy légáramlattól, ami a szavait követte. – Sosem gondoltam volna, hogy ilyen könnyedén hozzám költözöl. – Pillecsókot kaptam a nyakamra, pont oda, ahol a reggeli vadságáról árulkodott a bőröm.  - Ez nem végleges állapot. – magyarázkodtam halkan – Ez csak… – az ajkaimba haraptam, mégsem mondhattam, hogy csak addig tart, míg a rémálmaim el nem tűnnek. - Rendben. – bólintott Jimin, de a szemében táncoló csillogás ijesztően vidám volt… ☆☆☆ Vérvörös ruha tapadt az alakomra: feszengtem a szorításától, kegye

Hatalmi játszmák IV. Ordítva hasított belém a felismerés. Értetlenül futtattam végig az ujjaimat a nedves, rostokkal tarkított falak felületén. A levegő egyszerre volt dermesztően hűvös és nyirkosan csúszós. Akár egy szürke egyenletes massza, ami lassan elnyelte a testem. A mellkasomra ülő félelem gombócot növesztett a torkomba, a végtagjaimat pedig kegyetlenül marta a fagyos lehelet, ami oda-vissza cikázott az aprócska ketrecemben. Szerettem volna összehúzni magam, apróra tekeredni, akár egy elveszett kiscica, de képtelen voltam megmozdítani a testem. Kegyetlenül tolta a képembe az a zord, fémes csörgés, hogy láncokon tartanak… A fejem tompa volt, a szemem pedig csak szürke ködként érzékelte a körülöttem elterülő tárgyakat. Voltak egyáltalán bútorok? A matrac, ami alattam terült kéntől bűzölgött, csatakosan, túl puhán és idegenül feszült a bőrömnek. Úgy éreztem, elnyel, megfojt és vérszomjasan megemészt, mint egy nyálkás, hatalmas csiga. A fülem zúgott. Képtelen voltam értelmezn