★꿈나라★

Sziasztok!  És végre elérkezett a következő fejezet... elég sokat kellett várni rá. =.= Lassú vagyok.  Sun Hee végre lányos kikapcsolódáson vehet részt.  Ri Rin pedig beújíthat néhány könyvet.  Hae Woo kávézgat. So Young újabb áldozat után néz. Min Hee pedig kénytelen szembenézni a bonyolult érzésekkel...  Jó olvasást!  ~Chiru ☆☆☆ Complicated emotions Hae Woo néhány laza mozdulattal átfésülte sötét hajkoronáját, hogy végül ismét a feje tetejére illeszthesse a napszemüvegét. A mellette lévő, üres, papír kávéspohár arról tanúskodott, hogy néhány perccel ezelőtt még a nagy nehézségek árán megszerzett frissítőjét kortyolta, de ahogy a fekete, élénkítő elfogyott, úgy vált ő is egyre türelmetlenebbé. A támla nélküli pad fa felülete kezdte nyomni a fenekét, idegesítette az emberek forgataga, akik csacsogva lépkedtek a világos padlón csomagokkal, szatyrokkal, italos poharakkal.  Persze Sun Hee ötlete volt az egész! Ki más találhatta volna ki, hogy

- Remélem, te is hoztál valami szépet abból a boltból! – Bólintott a fehérneműs felé, és a cuki képén átsuhant valami perverz villanás.  - Ne reménykedj! – forgattam meg a szemem, de képtelen voltam tovább játszani a morcos, sértődött kislányt. Ji Min jelenléte valahogy megnyugtatott és a belőle áradó jókedv engem is megfertőzött.  *** Ji Min nyugodtan kavargatta a kávéját, míg én leszegett fejjel, mohón kanalaztam a vaníliás csodát, amit kihozott nekem a pincér. Magamon éreztem a tekintetét, pont úgy bámult rám, mintha a kávé után engem szánt volna desszertnek. Zavartak az éhes pillantásai, az emberek sokasága körülöttünk, és az, hogy Ha Rin gaz áruló módjára lelépett, amint a szatyrában tudta a kibékülés estéjére szánt fehérneműt.  - Mitől vagy ennyire csendes? – kérdezte Ji Min továbbra is vigyorogva. Szerettem volna az arcába tolni a tényt, hogy nem óhajtok tele szájjal beszélgetni vele. Pláne azért nem, mert a fejéről lerítt, hogy főleg a Ha Rin szatyrában l

- Remélem, tisztában vagy vele, hogy szét foglak tépni ezért!  - Mi van? – kezdtem kapálózni minden erőmmel. - Darabokra foglak szedni! – motyogta maga elé. - Ji Min? – suttogtam erőtlenül elhaló hangon… kezdtem tényleg félni.  *** Az ágya sokkal keményebbnek tűnt, mint máskor. Talán csak azért, mert még sosem éreztem magam olyan kényelmetlenül rajta, mint akkor; vagy talán azért, mert olyan erővel dobott rá, mintha direkt fájdalmat akart volna okozni nekem. Ijedten figyeltem Ji Min mozdulatait: amint fáradt sóhajt hallatva körkörösen megmozgatta a fejét, amint felhúzta a sötét, hosszú ujjú pólóját egészen a könyökéig.  - Mire készülsz? – sziszegtem – Meg akarsz verni? – nyelnem kellett egyet. Ji Min dühösen csillogó szemei félelmetesek voltak, s az a sokatmondó mosoly, ami kiült az arcára végfagyasztó. Lassan kezdte el kioldani az övét, amit végül a kézfejére csavart néhány mozdulattal.  - Ji Min?  - Tetszik, hogy ennyire félsz… de talán ezt még tu