★꿈나라★

Sziasztok!  Szilveszterre egy kis dalolós fejezet?  Amíg Sun Hee, Hae Woo és So Young forgatáson van, a többieknek is kijár a munkából~  Lássuk, hogy Min Hee mivel tölti ezt az időt!  ~Chiru ☆☆☆ Two days in Heaven I. Min Hee tűnődve nézte az előtte egyenesen álló, sima falapot, ami néhány másodperce zárta ki az éles zsivajt, ami mindig is mosolyt csalt a lány arcára. Furcsán izgatottá vált a gondolatra, hogy egymaga lehet a lakásban, így szinte azonnal a nappaliba sietett és a kezébe vette a távirányítót. A helyiségekben ülő csendet egyszeriben felverte a hangos dübörgés, ami a hangszórókból üvöltött, Min Hee pedig elégedetten indult el a konyha irányába, hogy készítsen magának egy szendvicset.  A hűtőből aprólékosan kiválogatta a hozzávalókat, majd odébb táncolva, vidáman húzta ki a fiókot, hogy a megfelelő eszközöket is kikészítse magának. Már éppen beleharapott volna az áhított ételbe, amikor egy hirtelen mozdulattal megfordult:  - Basszus, eonni! – ug

☆☆☆ Camping Time ~ Taken~ A sietős lépteket elnyelték az autók fülsiketítő zaja. A három lány vidáman haladt a szürke járdán megannyi kirakat előtt. Sun Hee alakja egy-egy nagyobb üvegfelületben angyalként tükröződött: a hófehér, kövekkel díszített magas sarkúja, a hosszú lábai, az apró rózsaszín nadrág, amihez olyan jól passzolt a csipkehatású felsőrész. Hullámos hajába egy hatalmas masnis hajpánt díszelgett, aminek pántja szinte beleolvadt a bolondosan táncoló tincsek közé. Élénk oszlopként tűnt ki a mellette sétáló két lány közül: Hae Woo sötét öltözékben, feltűzött hajjal igyekezett a leader után, míg So Young ruházata barnás színeivel olvadt bele a környezetbe. Egyáltalán nem zavarta őket a mellettük elhaladó kocsik dörmögése, vagy a járdán sétáló tömeg lökdösése. Magabiztosan sétáltak, lábaikat egyszerre tették egymás után cseverészve. Kicsit sem törődtek vele, hogy Min Hee-t és Ri Rin-t már néhány perce elhagyták maguk mögött.  A kellemes csicsergés közepe

Sziasztok!  Bevallom, most az egyik kedvenc fejezetemet osztom meg veletek (pontosabban fejezet darabkámat), remélem, tetszeni fog Nektek! :)  Kicsit csalódott vagyok, hiszen szinte semmilyen visszajelzést nem kapok, pedig kíváncsi lennék, hogy mennyire szeretitek a történet karaktereit, vagy ilyesmi.... =3  No de itt ragadnám meg az alkalmat, hogy az eddig kapott hozzászólásokat megköszönjem (no nem itt, hanem a FaceBook-on)! Köszönöm!  De lássuk a medvét!  ~Chiru ☆☆☆ Don't III.  A zene üteme őrülten dübörgött, amit csak a közönség soraiban ülők hangos kiabálása zengett túl. Sun Hee szinte semmit sem hallott az énekesek hangjából, bár pontosan tudta, hogy nem a színpad mögötti részekre összpontosítottak a hangosítás kialakításakor, mégis valahogy szomorúvá tette a tudat, hogy ennyire torzítva fogják az itt ragadtak hallani a hangját, mikor a színpadon fog állni. Kicsit bemelegítette a nyakát, néhány részletet gyorsan ismételgetni kezdett a szövegébő

Sziasztok!  Huh~ hát remélem, hogy minden ott van, ahol lennie kell.  Valamiért nem akarta engedni a blog, hogy feltöltsem ezt a részt. O.o Pedig ismét új szereplővel ismerkedhetünk meg (akit meg is tartok a történet folyamán), remélem, kedvelni fogjátok... Én nagyon szeressem~  ~Chiru ☆☆☆ Don't II.  Sun Hee úgy állt a színpad közepén, mintha csak egy hűs hegycsúcson szippantaná magába a természet szépségeit. A fentről áramló sárgás fény megcsillant rezes, világosszőke haján, sápadt bőrét szinte perzselte a mesterséges hőség. Fehér toppja halvány színében kellemes rózsaszín fűző bújt meg, szürke rövidnadrágja pedig alig takarta a lábát, a necc harisnya bolondos mintáját a cipője sötét kontrasztja nyelte el. A hirtelen érintés kizökkentette a bambulásából, majd a mellé telepedett Ri Rin-re nézett, aki hangtalanul nyújtotta át neki a mikrofonját, de szemeivel a terem távolabbi pontjában megbújó alakokat nézte. - Nem értem, minek jöttek ide ennyien. – szólalt

Sziasztok! Hihetetlen, hogy eljutottunk idáig! Kifejezetten örülök, hogy ezt a fejezetet pakolhatom fel Nektek, noha kicsit megvagdosva, mert nagyon hosszú lett. Remélem, elnyeri a tetszéseteket~ ~Chiru ☆☆☆ Please, don’t wake me up!  Sun Hee némi habozás után, körültekintő figyelemmel szállt ki az autó anyósüléséről. Minden sötét sarkot, szürke oszlopot, pislákoló lámpát éber tekintettel vizsgálgatott. Egyáltalán nem tetszett neki a fénytelen parkoló, ami a vakító oszlopként szikrázó épület alatt terült el, ahova a TV műsor felvétele miatt kellett volna igyekeznie. Kellett volna. Ugyanis Sun Hee miután az előtér közepén erőteljes hisztirohamot kapott az egyik kedvenc topánkája elhalálozása miatt, Kang Dae úgy döntött, hogy bizony ő elindul a többi leányzóval a felvétel helyszínére, amíg a leader kitombolja magát, eltemeti a gyönyörű, kövekkel díszített cipőt, majd kiválasztja azt az öltözéket, amihez már tökéletesen fog passzolni a másik kedvenc lábbelije.