Doll☆s - 16. fejezet [2/1]

Sziasztok! 

Szilveszterre egy kis dalolós fejezet? 

Amíg Sun Hee, Hae Woo és So Young forgatáson van,
a többieknek is kijár a munkából~ 
Lássuk, hogy Min Hee mivel tölti ezt az időt! 

~Chiru

☆☆☆

Two days in Heaven

I.

Min Hee tűnődve nézte az előtte egyenesen álló, sima falapot, ami néhány másodperce zárta ki az éles zsivajt, ami mindig is mosolyt csalt a lány arcára. Furcsán izgatottá vált a gondolatra, hogy egymaga lehet a lakásban, így szinte azonnal a nappaliba sietett és a kezébe vette a távirányítót. A helyiségekben ülő csendet egyszeriben felverte a hangos dübörgés, ami a hangszórókból üvöltött, Min Hee pedig elégedetten indult el a konyha irányába, hogy készítsen magának egy szendvicset. 

A hűtőből aprólékosan kiválogatta a hozzávalókat, majd odébb táncolva, vidáman húzta ki a fiókot, hogy a megfelelő eszközöket is kikészítse magának. Már éppen beleharapott volna az áhított ételbe, amikor egy hirtelen mozdulattal megfordult: 

- Basszus, eonni! – ugrott meg a fiatalabb – A frászt hoztad rám! Igazán szólhattál volna, hogy megjöttél. 

- Még arra is megkértelek, hogy adj ki a hűtőből vizet, de neked aztán lehet beszélni! – szólalt meg Ri Rin fáradtan, miközben éppen a kupaktól szabadította meg az említett palackot. 

- Látom, most tényleg futottál. – mosolyodott el Min Hee: Ri Rin copfja teljesen szétcsúszott és az arca csillogott az izzadtságtól. 

- Igen! – helyeselt az idősebb, majd hozzátette. – Érzem is, hogy tök büdös vagyok, megyek lezuhanyozok, addig jó zenéket tegyél be! – intett a válla fölött a hangfal felé, majd elindult a fürdőszobába. 

A TV-ből megrendezett kacagás hangja szóródott szét a nappaliban. Min Hee szinte bevackolta magát a kanapéra, a távirányító a kezében pihent, jelezve, hogy bármelyik pillanatban elkapcsolhatja a műsort. Ri Rin a haját törölgetve ült le táncos-lábú csapattársa mellé, aki érdeklődve figyelte az idősebb vonásait: 

- Hogy hogy olyan sokáig voltál futni? – nyögte ki végül azt, amire kíváncsi volt. 

- Olyan – kezdte Ri Rin – mintha az egész testem egy hatalmas görcs lenne. Gondoltam, így levezethetem a feszültséget. 

- Izgulsz a holnapi felvétel miatt? – kérdezte Min Hee. 

- Nagyon! – mosolyodott el csillogó szemekkel az idősebb – Nem tudom, hogy sírjak-e vagy vihogjak. Tiszta bizarr. 

- Megértem. – helyeselt Min Hee – Én is nagyon kivagyok. Annyiszor átvettük a dalt az énektanárral, mégis olyan hülyén érzem magam. Elvégre Chen, az Chen. Olyan hangja van, ami elvarázsolja az embereket, de én… 

- Nagyon jó hangszíned van! Nem kell izgulnod emiatt, szépen össze fog simulni a hangotok. Magabiztosnak kell lenned! Chen téged választott, biztos lát benned valami pluszt, amiért veled akar dolgozni! De ha gondolod, szívesen gyakorlok még veled. 

- Oké! Hozom a kottáimat! – ugort fel a fiatalabb és elszaladt a szobája felé. 

Kellemes volt a félhomály, ami beborította a két lány alakját a stúdióban. Ri Rin ujjai lágyan játszottak a zongora billentyűin, míg a kotta vonalait hanggá varázsolta. Min Hee csodálattal bámulta a könnyed mozdulatokat: 

- Hogy tudsz ilyen pontosan játszani? Még sosem láttad ezt a dalt, nem? – kérdezte. 

- Min Hee! – mosolygott Ri Rin le sem véve a szemét a kottáról, s az ujjai sem szakadtak el a billentyűktől – Én, veletek ellentétben, zongora szakos voltam! Csúnya lenne, ha nem tudnék játszani! – rántotta meg a vállát végül a legidősebb, majd Min Hee felé fordult. – Énekelj be és kezdhetjük. 

- Rendben! 

A helyiség megtelt hangokkal: Min Hee ott állt a mikrofon előtt, szemeit hol a papírra vetette, melyen a szöveg terült el, hol pedig az üveg másik felén álló Ri Rin-t bámulta, aki a megszokott mozdulatokkal segítette a dal menetét. 

- Szerintem ennél a résznél – kezdte Ri Rin – ne a so-t, hanem a lucky-t hangsúlyozd!

Min Hee bólintott, majd ismét elkezdte a dalt. Újra és újra végigénekelte a szöveget, próbált minél inkább Ri Rin instrukcióinak megfelelni, végül, mint egy sózsák, ugrott bele az egyik székbe a legidősebb mellett. Szórakozottan figyelte az előttük elterülő keverőpultot, a hozzá csatlakoztatott szintetizátort, az asztalon szétdobált papírok halmát, végül a szeme a videó kamerán állapodott meg: 

- Hát ez? – kérdezte, majd elindította a rajta lévő felvételt. Egészen elkerekedett a szeme, mikor önmagát látta, ahogy énekli a Best Luck-ot. 

- Felvettem. – rántotta meg a vállát Ri Rin, majd ismét elindította a hangfelvételt, amit Min Hee-ről készített. – Tök jó lesz a Doll☆s’ Diary-ba… 

- Hát ez kész! – esett le Min Hee álla – Nem tudom, melyikőtök a munkamániásabb, te vagy Sun Hee. 

- Nem véletlenül tudunk olyan jól együtt dolgozni! – mosolygott Ri Rin. 

- És te, eonni? – vett néhány kottát Min Hee a kezei közé – Min ügyködsz mostanában? 

- Szeretnék egy olyan dalt írni, amiben gitáralap szerepel. Ezért is keresgélek olyan dalokat, amiket egy szál gitárral elő lehet adni… ráhangolódok. 

- Muti! – állt fel a fiatalabb, elsétált a szoba sarkába támasztott gitárig, majd az idősebb kezébe adta. Ri Rin végighúzta az ujjait a húrokon, szinte azonnal elhelyezte az ölében a hangszert. – Hé! De vegyük is fel! – Tiltakozott Min Hee. 

- Ne már! 

- De! Menj csak át a másik szobába!

Ri Rin kelletlenül állt fel és vánszorgott át az üveggel elválasztott helyiségbe, ahol beállította a mikrofont, majd játszani kezdett. A szemei figyelmesen követték a kottát, hogy minél pontosabban csalogathassa ki a hangokat a gitárból. A dal végeztével felpillantott és meglepve figyelte, hogy Min Hee nem csak a hangját rögzítette. 

- Hát te mit csinálsz? – kérdezte. 

- Jó lesz majd a Doll☆s’ Diary-ba! 

- Nem hiszem, hogy beteszik. Ilyen fejjel nem szerepelhetek a videókban! – mosolygott Ri Rin. 

- Ne izgulj! Direkt szépiára állítottam. – emelte fel Min Hee a hüvelykujját – Nem is látszik a fejed! 

- Király. – grimaszolt a legidősebb. 

Min Hee-t megcsapta a kellemes hűvös levegő, ahogy kilépett a fürdőszoba párájából. Legnagyobb meglepetésére Ri Rin éppen a nappaliban ágyazott meg. 

- Hát te, eonni? Min ügyködsz? – kérdezte hatalmas szemeket meresztve a lányra. 

- Nem alszunk itt kint? Már ezer éve nem aludtam egyedül… 

- Oké! Hozom a cuccom! – nevetett Min Hee. 

A sötétségbe bekúsztak az utca fényei a nappali hatalmas ablakain át, Min Hee mégsem tudott aludni. Hiába rázta fel újra és újra a párnáját, hiába próbált elhelyezkedni, hogy minél kényelmesebb legyen, hiába volt a paplanjának kellemes otthon illata. Dühösen vágta magát a hátára, majd a karjaival a takaróra csapott. 

- Nem tudok elaludni! – suttogta maga elé választ sem várva. 

- Én sem! – kontrázott szenvedő hangon Ri Rin mellőle, majd ő is a hátára fordult. 

- Szerinted a többiek mit csinálhatnak? – kérdezte a fiatalabb. 

- Hát, ahogy Sun Hee-t ismerem, éppen átírja az egész forgatókönyvet, hogy ő legyen a műsor főszereplője! 

Min Hee kellemes kacagása betöltötte a szobát. 

- Az lehet! – nevetett tovább – Szerinted a ruhákat még megváltoztatja? 

- Ki tudja, tudod, hogy milyen aprólékos, ha a külsejéről van szó!

- Nem értem, miért kellett felvenni ma az elrablós jelenetet, ha csak holnap indul az igazi forgatás… És miért nem maradhattak még itthon?

- Biztos a fanok miatt félnek… elvégre már ma ki lettek adva a helyszínek… 

- Uh! – vált lelkessé Min Hee hangja – Szerinted lesznek majd a helyszíneken troll fanok? Tudod, olyanok, akik mindig kiakasztják Sun Hee-t! 

- Tuti! – nevetett fel Ri Rin. A szoba falai csilingeltek a hangos kacagástól, a szavak csak úgy peregtek a lányok nyelvén, míg az elhaló beszélgetést fel nem váltották a nyugodt szuszogás hangjai. 

Min Hee nagyot nyújtózva ébredt fel. Nem tudta volna megmondani, hogy mi okozta a szemei kipattanását, szinte megugrott, amikor a szobában felfedezte Kang Dae alakját. 

- Jó reggelt! – köszönt a férfi. – Már vagy tíz perce próbállak felébreszteni! – vált a hangja kioktatóvá – Mégis meddig voltatok fent tegnap este? 

- Ő… nem sokáig. – vágta rá egyből Min Hee. – Eonni? 

- Már elment. Eun Ha szerint alig bírt kivánszorogni a kocsihoz. Sőt! Szerinte akkor is aludt, mikor a lépcsőn ment le. – nézett vádlón Kang Dae. – De haladjunk, nem akarok elkésni. 

- Oké, oké! – ugrott ki Min Hee az ágyból. 

Az épület magas volt és hihetetlenül világos, Min Hee szinte beleszédült, ahogy felnézett rá. Kang Dae magabiztosan sétált végig a folyosókon, majd megállt az egyik ajtó előtt. Megvárta, míg a lány mellé lépett és lazán bekopogott. 

- Menj, köszönj a fiúknak – nyitotta ki az ajtót –, én még elintézek néhány dolgot. 

- Milyen fiúknak? – kérdezte még Min Hee értetlenül, majd belépett a szobába. Legnagyobb meglepetésére nem csak Chen volt ott, hanem mindenki… az összes EXO tag. 

A fiúk össze-vissza ültek a hosszú asztal mellett. Látszólag mindegyikük el volt foglalva: néhányan a telefonjukat nyomkodták; volt, aki pár papírlapot olvasgatott; de mindezt szinte elmosta a kissé feszült beszélgetés, aminek hangfoszlányait még Min Hee is elkapta. 

Min Hee ruhája

- Sziasztok! – köszönt kissé megszeppenten, de a mosolya szinte azonnal visszatért, ahogy meglátta Chen-t. 

- Min Hee! – lépett hozzá – Szia! De csinos vagy! – tette még hozzá. 

- A sztájlisztotok küldte. – rántotta meg a vállát Min Hee és megigazgatta magán a szürke, apró kockákkal díszített egyberuha szoknyáját. 

- Srácok! – kezdte Chen a bemutatást – Ő itt Min Hee a Doll☆s-ból. – A lány egyáltalán nem esett kétségbe, hogy a 11 szempár egyszeriben őt kezdte el pásztázni, csak kedvesen mosolygott. – Ők pedig – mutatott végig a fiúkon – az EXO. 

- Helló! – köszönt ismét Min Hee, majd kínaiul is megismételte. 

- Micsoda kínai tudás! – fintorgott Luhan szem forgatva. – Ez minden, mi?

- Ne legyél már vele bunkó! – bökte meg a könyökével Baekhyun a mellette ülőt, aki csak dörmögve kilökte maga alól a széket és az ajtó felé indult. 

- Kapd be, Baekhyun! – nyávogta, majd Min Hee-t meglökve kisétált a teremből. A lány értetlenül nézett a távozó után, legszívesebb még beszólt volna neki, de nem akart rossz benyomást kelteni a többi tagban.

- Hogy ez mekkora paraszt! – szólalt meg D.O. A sötét aura, ami belőle áradt egészen megrémisztette Min Hee-t. 

- Megvan rá az oka, nem? – kérdezte Kris semmitmondó hangon.

- Jó, de miért rajta kell csattannia? – erősködött Baekhyun, a lány már akkor megkedvelte a dalos pacsirtát. 

- Bocs! – nézett Kris Chen-re, majd ő is a kijárat felé vette az irányt. 

- Sajnálom, hogy ezt látnod kellett. – vett egy nagy levegőt Suho. 

- Ugyan! – legyintett Min Hee, bár az arcáról eltűnt az a kedves vigyor, amivel benyitott – Minden csapatban vannak viták. 

- Gyere! – érintette meg Chen a lány karját – Megmutatom a stúdiót. Lassan el kell kezdenünk a munkát. 

- Akkor… sziasztok! – köszönt el a tagoktól majd kisétált a teremből. 

A stúdió hihetetlenül világosnak hatott: a krémszínű fal szinte világított a belerajzolt furcsa minták ellenére is, csak egy sötét, kékes függöny tette kicsit árnyaltabbá a helyiséget. A mikrofon olyan magasan helyezkedett el, Min Hee először azt hitte, egyenesen a plafonról lógatták le.

- Szeretném meghallgatni a dalt a te előadásodban. – közölte Chen, miután becsukta maguk mögött az ajtót. – Hamarosan a technikus is megérkezik… ha gondolod, megvárhatjuk. – tette még hozzá, érezhetően kissé zavarta, hogy kettesben vannak a szobában. 

- Persze, szívesen felénekelem. – mosolygott a lány, és átsétált a másik helyiségbe a mikrofon elé. Nyugodtan aggatta magára a hatalmas fülhallgatót, kifejezetten örült, hogy hosszú haját laza copfba fésülték. Nem tűnt idegesnek, mikor oldalra simította a frufruját, vagy, mikor megigazította a kottatartón elhelyezett papírlapokat. – Mehet? – kérdezte határozottan. 

- Persze! Indítom a zenét. – mosolygott Chen. 

Min Hee nagy levegőt vett, ahogy elindult a Best Luck szólama. A zongora lágy hangja betöltötte az érzékeit, lehunyta a szemét. Szinte látta maga előtt, ahogy Ri Rin girbegurba ujjai leverik a billentyűket. Elmosolyodott. A szöveget már tudta kívülről, ahogy minden hang elhelyezkedésével is tisztában volt, amit papírra vetettek. A szavak lágyan csúsztak ki az ajkai között, a szívét átjárta a dal szerelmes hangulata. Hirtelen pillantott fel, a tekintetével Chen-t kereste. Látni akarta, leolvasni az arcáról, hogy nem bánta-e meg, hogy végül őt kérte fel partnernek. Ahogy végignézett a férfi alakján, megnyugodott. A sötét szemekben vidám szikrák táncoltak, az elégedett mosoly pedig szinte a füléig ért. Ahogy az utolsó hang is elhalt kellemes csend állt közéjük, amit végül Chen tört meg. 

- Tudtam, hogy jó leszel, de nem is gondoltam, hogy ennyire. 

- Szerintem a dal miatt van. Nagyon kifejező. – mondta Min Hee – Alig várom, hogy tőled halljam! – tette még hozzá.

- Oh! Hát itt voltatok. – lépett be a technikus, legalábbis Min Hee úgy gondolta, hogy ő lesz az. Ezt bizonyította a külseje is: a lány egészen megijedt a sötét sörénytől, ami a fején terült szét, és ha ez még nem lett volna elég az egész arcát valami göndör bozót futotta be. – Szia, kislány! – ujjongott a fickó, Min Hee pedig görcsös vigyorral az arcán integetett és egészen hálás volt a sorsnak, hogy közöttük van az üveg. Már csak azon rimánkodott, hogy mire Chen-nel helyet kell cserélnie Kang Dae is előkerüljön valahonnan. 

- Már el is kezdtétek? – jelent meg varázsütésre a Doll☆s menedzsere. – Hamarosan megérkeznek az MV miatt, addig nyugodtan próbáljatok csak. – ült le az egyik félreeső fotelba. 

Min Hee észre sem vette az idő múlását. Mosolyogva énekelte el a dalt újra és újra, csak az egyre hangosabban lázadó gyomra figyelmeztette arra, hogy már igencsak elmúlt az ebédidő. Már éppen azon agyalt, hogy, amint Chen végez az énekléssel, hangot is ad az éhségének, de a dal végeztével Kang Dae hangját harsogta a hangszóró: 

- Gyertek, gyerekek, egyetek valamit! 

- Végre! – ujjongott Min Hee és vidáman szaladt ki az üvegfal mögül, hogy megtömhesse a hasát. 

A dobozok ott sorakoztak az asztalon, Min Hee pedig mindegyikbe belekukucskált, majd elvette az egyiket. A pálcikák hangosan kopogtak, ahogy hozzáértek a dobozhoz. 

- Milyen jó étvágyad van! – figyelte döbbenten Chen a lányt. 

- Az idejét nem tudom, hogy mikor ettem ilyen kaját. – vallotta be Min Hee – Kang Dae nagyon keményen diétáztat minket. 

- Muszáj formában lennetek a promóciók alatt, te is tudod! – szólt közbe a menedzser is. 

- Tele vagyok! – dőlt hátra Min Hee, miközben a hasát simogatta. – De azért egy kis kólát még meg tudnék inni. – nézett jelentőségteljesen Kang Dae-ra. 

- A folyosón láttam egy automatát! – morogta a menedzser – Szolgáld ki magad! – tette még hozzá. 

- Cö! Bezzeg Sun Hee-nak hoznál! – dünnyögött a lány, majd a kijárat felé sétált.