★꿈나라★

- Te aztán! – csapkodtam vállba a szemétjét, s minden erőmet összeszedve próbáltam az elkocsonyásodott végtagjaimat mozgásra bírni.  - Hé! – kapott a karom után Jimin, mihelyst sikerült kimásznom az öléből – Most jó így. – húzott magához – Ne titkolózz előttem, Somin. – suttogta a fülembe fülledt hangon – És, ha az a köcsög hozzád ér, szólj. Megígértem, hogy letöröm a kezét… ne fosszuk meg a kis mazochistát az élvezettől… Semmitmondó mozdulatokkal igazítottam meg hosszú, hullámos szőke hajamat. Egy pillanata megálltam, hirtelen halt el az egyenletes lépteim zaja, s mikor már minden szempár rám szegeződött, ismét elindultam a terem belseje felé. A szobák elrendezésében, a színek kavalkádjában, a kellemes, bársonyos zenében, a képek válogatásának pontos koncepcióra alapuló elhelyezésében ott csodálhattam Jimin hozzáértő munkájának lenyomatát. Mosolyogva álltam meg a kiállítás plakátja előtt: elvarázsoltak a színek, a formák, a virágszirmok lágy esése, a felkavaró történet

- Muszáj lesz. Szerettem az öreget, te is bírtad volna. – Cseverésztünk tovább két helyiség között kiáltozva. – Eljöhetnél velem. – tette hozzá mellékesen, mire csaknem megfulladtam a magamba löttyintett kóla félrecsúszása miatt. A köhögő roham még Jimin-t is kicsalogatta a hálóból, értetlenül nézett rám, hatalmas boci szemekkel – Nem szeretnél?  Megforgattam a szemeimet. Mintha erre lehetne nemet mondani! A fejemben továbbra is ott motoszkált Harin meg a hülye szövege, és persze Jimin is olyan átható kiskutyaszemekkel bámult rám… - Veled megyek. – nyammogtam alig érthetően, mire Jimin csak röhögve figyelte a fájdalmasan elfehéredett arcomat.  - Gyanús vagy te nekem! – vihogott a bajsza alatt. - Szóval ezért vagyunk most itt? – ásított nagyot Harin miközben unottan lapozgatta a hosszú sorban elnyúló vállfákat. A boltban kellemes volt a nyüzsgés, a hangszórókból felcsendülő dallamok pedig barátságos háttérzajt produkáltak.  - Így van! – vágtam rá ellentmondást nem