★꿈나라★

☆☆☆ Hatalmi játszmák II.  Automatikusan nyúltam az ajtóhoz, akár egy robot úgy léptem ki a víz áztatta utcára. A cseppek hűvösek voltak és azonnal átnedvesítették a bolondosan kunkorodó, rózsaszín tincseimet. A fekete szerelésem még inkább rám tapadt, a szandálom pedig meg-megcsúszott a sima járda felületén. Az autó felé fordultam, hogy megbizonyosodjak róla, ahogy elhúz mellettem, talán még az út szélén lévő tócsát is rám fröcskölve, de amint a fekete sportkocsi felé pillantottam, Ji Min-t láttam meg, ahogy ott áll néhány méterrel mögöttem, ugyanolyan vizesen, mint én, vigyorogva.  - Most mi van? – kérdeztem tőle dühösen, legszívesebben bemostam volna neki egy hatalmasat, hogy ne szórakozzon már velem. – Ez most elégedettséggel tölt el? Hogy szarrá ázok miattad egy tök ismeretlen helyen?  Néhány lépéssel megszüntette a közöttük lévő távolságot. Hihetetlenül furcsa melegség járt át, ahogy ott állt előttem, vigyorogva, gyermeki csillogással a szemében. Beletúrt az átáz

☆☆☆ Hatalmi játszmák I. Erőteljesnek hatott a néma falak között a magas sarkú cipőm egyenletes kopogása. Már az óriási faajtó nyikorgása is megzavarta az egyetem teljes csendjét, de a lépteim zaja élénken felverte az alvó épületet. Az óra még szemlátomást tartott, bár nem is bántam, hogy senki sem került az utamba. Magabiztosan haladtam a hallgatói önkormányzat biztonságot adó irodája felé, amikor megláttam egy plakátot. Közelebb léptem hozzá: elvarázsoltak a színek, a formák, a virágszirmok lágy esése, a felkavaró történet, amit kiolvastam a kusza, gyorsan meghúzott vonalak mögött. Látszott az intenzív, vaskos vonások sokaságán, hogy a készítőjük bizony egy fiú, nekem pedig egyből a leadott rajzok jutottak eszembe, az órai munkák, a vásznakon kirajzolódó alakok… De hiába! Nem ismertem fel az emlékeimben a művészt, aki az előttem elterülő képet alkothatta volna. Végigpásztáztam a kacskaringós jeleket, hátha kiderül az alkotó kiléte, de ahogy a szöveg bekúszott az agyamba

Cím: Hatalmi játszmák Szereplők: Han So Min (Saját), Park Ji Min (BTS) Műfaj: romantikus, vígjáték Figyelmeztetések: durva nyelvezet, +16 Link: [2/1] , [2/2] Bevezető: Han So Min az egyetem sztárja: a Hallgatói Önkormányzat elnöke – noha ki nem állhatja az egészet –, a harmadik évfolyamosok üdvöskéje – bár iskolába alig-alig jár –, az állandó első helyezett a rajzversenyeken – ami a népszerűségét igen csak megdobta anno. A diákok el is halmozzák a szeretetükkel, a tiszteletükkel a csinos lányt, amíg meg nem jelenik Park Ji Min, aki tehetséges, jóképű és elég pimasz ahhoz, hogy So Min elé állva közölje, hogy az előnyökkel teli HÖK elnöki címére pályázik…  Részlet: A léptei finomak voltak. Hangtalanul mozgott a műanyag burkolatú padlón. A lépései nyomán az izmok hol megfeszültek, hol elernyedtek a testén. Végigkísérte a pillantásom a váza vonalát: a vállai esését, a kulcscsontja dudorát, a hasfalán kirajzolódó izmokat, a csípőcsontja kitüremkedéseit… - Tetsz

Sziasztok!  Megérkezett a következő rész Min Hee-vel, Chen-nel, elvetemült fanokkal és egy nyugis estével...  ~Chiru Ui.: A borítót kivételesen kaptam, és nem volt szívem belefirkálni, de azért tudjuk mi, hogy a Doll ☆ s-ról van szó. XDDD Legalábbis remélem.  ☆☆☆ When the sun goes down Min Hee-t vakította a nap narancsos fénye, ahogy a hatalmas üvegfelületeken visszaverődve tündökölt. A lassan tovasuhanó felhőkarcolókat átszínezte a napnyugta. A város megtelt hangokkal: az emberek cseverészve sétáltak a járdákon, egyenletes zajukat mégis felülírták az autók hangos búgása, melybe olykor-olykor egy-egy harsány dudaszó villant fel. Min Hee mosolyogva bámult ki a jármű enyhén sötétített üvegén, szeme előtt még mindig az aznapi felvétel képkockái ugráltak: élvezte a fények kusza tengerét, az élénk színek forgatagát, a műsorvezetők csapongó témaváltásait, no meg a közönség hangjának vibrálását, ami betöltötte a levegőt. Mosolyogva figyelte a körülötte z