★꿈나라★

Sziasztok!  Vissza a Doll☆s-hoz...  Lehetne ez is a jelmondatunk mára! =D Szóval folytatódik a meglepi sorozat~ Ha már Surprise~ Nekem pedig itt az idő, hogy kicsit ismét elmerüljek ennek a történetnek a rejtelmeibe. XD Sun Hee végre rájön, hogy Jongin kiféle és So Young-ról is lassan lehull a lepel...  Jó szórakozást!  ~Chiru ☆☆☆ Surprise II. Sun Hee jóízűen falatozott, egészen addig, míg fel nem tűnt neki, hogy az általa rendelt csirkemell-finomság gyorsabban fogy, mint ahogy ő be bírná kebelezni. A szeme sarkából vizslatni kezdte a körülötte ülőket: Hae Woo-ra pillantott, aki hol nevetgélve piszkálta a pálcikájával a szundikáló Ri Rin-t, hol hangos kiabálásokkal idegesítette az asztal másik felében ücsörgő Min Hee-t.  Óvatosan pillantott a mellette ücsörgő Suho-ra, aki teljes testével So Young felé volt fordulva, aki egy bárgyú mosollyal az arcán csacsogott. A leader furcsán kezdte el méregetni a párost, de csak vállat rántva a vele sze

Cím: Borzongás Szereplők: HaNa (saját), TaeHyung (BTS) Műfaj: romantikus, vígjáték Figyelmeztetések: előfordulhat durva nyelvezet, +16 Link: [1/1] Bevezető: HaNa élete fenekestül felfordul, mikor húga, HaNeul bekerül arra a művészeti egyetemre, ahol Ő is tanul. Testvére egyből a figyelem középpontjába kerül kihívó külseje és kacér természete miatt. HaNa mindent megtesz, hogy visszafogja húgát, habár vannak nagyon kitartó egyének is, mint például Kim TaeHyung… Részlet: - Képes voltál részegen megdugni? – Nem fordultam meg. Nem mertem ránézni. Féltem, hogy a tekintetében felfedezem azt a lenéző pillantást. – Hogy lehetsz ilyen szemét? – kérdeztem. A kezeim ökölbe szorultak, fortyogni kezdett a vérem a dühtől, de jobban esett az ajtófélfának intézni a szavaimat.  - Szóval nem emlékszel semmire? – kérdezte kissé csalódottan, s egy halk sóhaj kíséretében félig nekitámaszkodott a falnak. – Pedig, ahogy nyögtél alattam, az valami fen

Cím: Gyere, játssz velem!  Szereplők: Ye Seo (Saját), Chen/Jong Dae (EXO) Műfaj: romantikus, vígjáték Figyelmeztetések: előfordulhat durva nyelvezet, +16 Link: [1/1] Bevezető: Ye Seo minden álma, hogy tolmácsként dolgozzon. Éppen ezért, mikor ösztöndíj pályázatot hirdetnek Japánba, ő az első, aki jelentkezik a felhívásra, át sem gondolva, hogy milyen egyéb költségekkel járna az utazás… Az ösztöndíjat megkapja, de csak három hónapja marad, hogy némi pénzhez jusson, így kapva-kap az alkalmon, mikor nagynénje felajánlja a segítségét és beprotezsálja az SM személyzetisének.  Részlet: - Ne haragudj! – szólalt meg – Tök nem vettelek észre! – magyarázkodott tovább, bár némiképp idegesített, hogy még mindig felkenődve tapogattam a csoki automatát, miközben egy fickó lihegett a nyakamba, teljesen hozzám préselődve. A kezei végigtapiztak, mintha csak az egyensúlyát próbálta volna visszaszerezni, de nekem nagyon gyanúsak voltak a mozdulatok. – Ilyenkor már üres szo

☆☆☆ Gyere, játssz velem! Melegem volt. Ezen a tényen az sem segített, hogy erőteljesen próbáltam hűvös áradatot csiholni a kezembe nyomott brutális színösszeállításban pompázó legyezővel. Kifejezetten örültem, hogy nem nekem kellett a színpadon állnom, amit kegyetlenül behálóztak a napsugarak még a némi, árnyékot adó fa levelein keresztül is. A kezemben lévő tárgyakat a hónom alá csaptam, hogy megigazíthassam a hajam, amit reggel csak egy bozontos copfba sikerült felgumiznom, mielőtt elindultam a Cukorházba. Akkoriban legalábbis így neveztem a munkahelyemet. Cukorház… vagyis az édibédi, tüncimünci, tizenéves fruskák fellegvára! Mindenki táncolni és énekelni akart, no meg szépre szabott szemekkel csábítgatni az öreg cukros-bácsikat. Mert biztosan állíthatom, hogy azokat a dalokat, amiket sikerült nyávogva eltátogniuk egy-egy fellépés során – miniszoknyánál is rövidebb szerelésekben, bugyi villantós koreográfiával, mű-ártatlan képpel – épeszű ember nem hallgatta volna

☆☆☆ Borzongás  Kényelmetlenül nyomta az a furcsa, alkoholmámoros gombóc a torkomat. Hiába próbáltam nagyokat nyelni vagy tudomást sem venni róla, minél inkább figyelmen kívül hagytam, annál kegyetlenebbül kaparta a maró érzés a nyelőcsövemet. Hangosan felnyögtem, ahogy megfordultam az ágyban. Csak akkor vettem észre, hogy a takaró a pőre bőrömet dörzsöli. Gyűlöltem meztelenül aludni, de betudtam a tegnapi italozás utáni eszetlen lélekjelenlétemnek. Egy ösztönnek, ami éppen annyi vért pumpált az agyamba, hogy még lerángassam magamról a fekete csipkeruhámat – amit normál esetben még hálóingnek sem vettem volna fel – mielőtt bedőltem volna az ágyba. Végigfutott rajtam a borzongás. Ebből baj lesz! Nagyon is jól ismertem a testem.  Felültem. A torkom összeszorult, a gyomrom bukfencet hányt, és én azonnal megéreztem azt a kényelmetlen ingert. A számra tapasztottam a kezem, s mielőtt az öklendezés végleg az előző napi étel-alkotások visszadobását szorgalmazta volna, felál