★꿈나라★

Sziasztok! A változatosság kedvéért egész időben megérkezett a kövi rész. :) Ri Rin "szabadidejében" kalandozhatunk egy pöttyet~ ~Chiru ☆☆☆ Let’s bet! A zene kellemes üteme behálózta a helyiséget. Szinte beleolvadtak a hangok a sárgás félhomályba, noha a vidám dallamok nyári lehelete már nem tudta mosolyra hangolni a szobában senyvedő legidősebb Doll☆s tagot. Fáradtan figyelte hol a monitor észrevétlen vibrálását, hol az előtte elterülő papírok vonalai között sötétedő hangjegyeket. Kíváncsian lesett el a vállai felett, mikor meghallotta az ajtó előtti motoszkálást, s ahogy a fémszínű kilincs engedett a betolakodónak, még hálás is volt, hogy valaki végre „megzavarja”.  - Eonni? – Sun Hee hangja kérdő volt, s mikor meglátta, hogy a másik lány teljes figyelmét felé irányítja, csak kitárta a sötét falapot, hogy végül a kanapéra vesse magát.  - Végeztetek? – kérdezte Ri Rin csodálkozva. Noha megszokta, hogy a leader valóságos kínzásnak él meg

Sziasztok!  Olyan régen frissítettem Doll☆s-t, hogy már arra sem emlékszem, hogy szoktam. =.=  De végre itt az új rész, Sun Hee-vel, tánctanulással és egy partnerrel, aki miatt nagyon sokat fog pirulgatni a mi kis főszereplőnk!  Remélem, van, aki még emlékszik a sztorira. O.O  Harcra fel! Tessék olvasni! :) ~Chiru ☆☆☆ Come on dance with me, my baby Sun Hee dühösen tipegett a fehér, szegecses cipőjében a sötét folyosón, kissé idegesítette Kang Dae gyors lépéseinek sora, meg hogy be nem állt a szája, mióta bejutottak az épületbe. Már rég elvesztette a fonalat, hogy miért is neki kell a menedzser barátjának táncstúdió reklámjában közreműködnie, pedig biztos volt benne, hogy kapott egy listát, amiből kiderült, hogy csak is a Doll☆s leadere lehet tökéletes erre a szerepre, az ő szeme előtt viszont egyetlen mondat lebegett:  - Táncolod kell! - De miért pont én? – hisztizett Sun Hee. Már sokadszorra hagyta el az ajkait a kérdés, amire sosem kapot

Ingovány  A hatalmas ablakon furcsa, homályos, szűrt fény tódult be, s lágyan beborította az elegáns bútorokat, melyek a várakozást voltak hivatottak kényelmesebbé tenni. Bár, ha valaki beleült volna az alacsony fotelekbe, mielőtt a tervező rábökött, bizonyára még véletlenül sem esik a különös bútordarabokra a választás. De éljenek a jól szervezett szállodák, ahol a vendégek sosem tapasztalták meg a vesztegelés fáradalmait, főleg nem a túl mélyen fekvő fotelek kihasználásával.  Már egészen megszoktam, hogy az üvegtömbök enyhén színezett felülete kellemes, ködös árnyalatba vonta az előteret és egyáltalán nem is pislogtam volna fel, ha a mellém sétáló nyakigláb idióta nem fejezi ki a gondolatait szavak nélkül:  - Cö!  Sosem tartottam magam kifejezetten jó emberismerőnek, viszont morcos képű barátomon nem volt túl sok agyalnivaló: bunkó stílusával már az első pillanatban kiverte minden dolgozónál a biztosítékot. Lenéző pillantásait pedig nem csak a magasságkülönbség m