★꿈나라★

o ☆ o Hűvös, őszi levegő süvített be a limuzin ülésterébe, ahogy a sofőr igyekezett az autó ajtaját szélesre tárni. Jimin keze olyan természetességgel nyújtott segítséget, mintha egy letűnt kor hercege lenne. Mosolyognom kellett a jeleneten, ami megelevenedett a szemeim előtt: az aranyló képzeletben Jimin, páncélba burkolva, koronával a fején igyekezett kisegíteni az érkező kisasszonyt a hintóból.  - Mi ez az elvetemült vigyor? – kérdezte Jimin, s már eltűnt a varázslat. A 21. század kegyetlenül csapott arcon a fekete öltönnyel, a csokornyakkendővel, a középen elválasztott sötét frizurával; apró, csillogó üvegporrá morzsolva a mesevilágomat.  - Épp elképzeltelek tiarával a fejeden. – ferdítettem magabiztosan. Jimin a karját nyújtotta felém, s én könnyedén fogadtam az udvariaskodását, s igyekeztem felvenni a léptei tempóját, hogy végre becammogjunk a rendezvény helyszínére.  - Mi van? – háborgott kissé gyanakvóan Jimin – Miféle hercegnőnek képzeltél el?  - Nagyon csinos

Hatalmi játszmák V.  Aranyozott glóriát vont a fény a hajszálaim köré: a nap tündökölve ömlött be az öltözőszoba hófehér ablakán át, sugárzóvá varázsolva a helyiséget. A piszkosszürke falak egészen vakítóvá váltak a napsugarak táncától, a hatalmas tükör, ami beborította a falat, pedig úgy szórta szét a fényt a térben, hogy legszívesebben elszaladtam volna a kristályos csillogás elől.  Tiktak, tiktak, tiktak.  A kisszekrényen álló kristálypohárra meredtem, amiben vidáman buborékolt az aranyló pezsgő, a szélén pedig vöröses árnyalatú rúzsnyom hirdette anyám extravagáns sminkjének morzsáit. Nevetve gurgulázott, mikor kilépett a szobából és becsukta az ajtót maga után. A magasztos érzés pedig abban a pillanatban párolgott el a szívemből, mihelyst magamra maradtam. Ott álltam virágokkal díszített kusza fonattal, csigákban hulló hajzuhataggal, aranyozott glóriával a fejem felett… és rettegtem. Hirtelen úgy éreztem, hogy a ruhám virágszirmai kegyetlen karmokként vájnak a