★꿈나라★

Dance with devils Az apró pohárban egyenletesen dülöngélt az alkohol, ahogy az üvegedény táncot járt Haewoo ujjai között. A lány már a folyadék illatától egy cseppet szédelgett, mégsem melengette sokáig az italt, hirtelen mozdulattal érintette a pohár peremét az ajkaihoz, s húzta le az áttetsző löttyöt. Fintorba torzult arccal nyúlt a sörösüvegéhez, s kísérőként az aranyszínű keserűséget is végigengedte a torkán. Már kicsit sem érdekelte a dübörgő hangzavar, ami beterítette a klub falait. Hozzászokott a fények kegyetlen cikázásához, s ahhoz, hogy egymaga ücsörögjön a boxban. Csak az előtte sorakozó frissítők hirdették, hogy nem egyedül indult el bulizni, bár már maga sem tudta, merre veszett el a másik négy lány. Nagyot kortyolt a söréből, próbálta elfelejteni Kangdae szúrós pillantását, mikor közölte az újabb közvélemény kutatás eredményét, miszerint megint nagyon népszerűtlenné vált; s igyekezett nem tudomást venni Eunha lágy hangjáról, amint közölte, hogy hiába csak a Doll☆s

Sick (of you) A krémszínű hab lágyan fodrozódott a körkörös mozdulatok hatására, amivel Sunhee hűteni kívánta a forró kapucsínót. Igaz a vaskos papírpohárral bizalmatlanul szemezett, de miután Kangdae megnyugtatta, hogy egy neves kávézóból hozta az éltető koffeint, a lány tekintete is megváltozott. Jól tudta – hiszen Haewoo többször nagy hanggal a tudomásra adta –, hogy a cég automatájából csak piszkos lé folyik, aminek köze sincs a kávéhoz, neki viszont szüksége volt az éberségére. Nagy levegőt vett, megszaglászta a vaníliás löttyöt, s amint a torkán végigsimított a kellemes folyadék, máris frissebbnek érezte magát. A folyosó kihalt volt, a padok pedig kényelmetlenek, Sunhee unottan bámult fel a szemben lévő falon lógó digitális órára, ami kegyetlenül hirdette, hogy bizony jócskán elszaladt az idő. Noha fáradt volt, tudta, hogy addig amíg Ririn kifogástalannak nem minősíti az énekét, nem fog hazajutni. Jól ismerte a Doll☆s legidősebb tagjának maximalizmusát, s azt gondolta,

Round and round A díszletként használt lepel vakító fehéren csillogott a reflektorok fényében. A száraz, forró levegő elárasztotta a stúdió minden pontját, s habár odakint az őszi színözönben időnként csepergett az eső, a hatalmas épület falai között megragadt a nyári fülledtség. Sunhee egészen hálás volt az öltöztetőnek, amiért kevés anyagból álmodta meg a ruháját, így – noha nehéz szövetű farmer terült el a testén – a rövidnadrágban kicsit sem érezte a meleg csillapíthatatlan hőségét. Néhány simító mozdulattal igazította el hosszú, egyenes, szőke haját, még mindig megmosolyogtatta a hajszálai végeiben megbújó rózsaszín kavalkád. Valahogy nem bánta, hogy kikopott belőle a rikító árnyalat, s mégis, mikor Kangdae közölte, hogy hamarosan ismét sokkal élénkebben fog tündökölni a haja, boldog volt. Imádta a sürgést, ami körülölelte: a kamerák egyenletes síneken csúsztak jobbra-balra; a rendező kényelmesnek tűnő székről magyarázta a következő jelenetek stratégiáit; a stáb tagjai pedi