Hatalmi játszmák 4. [4/4]
A szemeim kistányér méretűvé váltak, az ajkaim egy pillanat alatt kiszáradtak, a lábam remegett, s a szatyor kicsúszott a kezeim fogságából. De a kép nem változott: Jimin immáron sötét fürtjeiben ott játszottak Hyojung kecses ujjai, amint egyre erőteljesebben préseli magához a férfit. Az ajkaik ráérősen kóstolgatták egymást, észre sem véve, hogy valaki a helyiségbe lépett. Mély fájdalom mart a torkomra, fojtogatva préselt ki belőlem egyetlen sóhajt. Az ajkaim elnyíltak, szerettem volna kiabálni, s rájuk borítani az asztalt is, de nem volt hozzá erőm. S amint az első könnycsepp legördült az arcomon, már nem is tartottam olyan jó ötletnek. A bennem játszó indulat mégis arra késztetett, hogy jó erősen csapjam be az irodába vezető ajtót. A hangos puffanás arra késztette Jimin-t, hogy utánam rohanva ordítson, de már nem érdekelt. ☆☆☆ Az egyenletes zaj tompán szűrődött át a fülemre tapasztott tappancsok hangosan duruzsoló dallamai között; a gép robaja berregv