★꿈나라★

De én nem is hordok ilyet! Nyugodt volt az este: az óra halkan kattogott, a falakat átszínezte a lemenő nap fénye, a levegő odakint frissen táncolt a szélben, a falakon belül pedig valami vaníliás melegség terült szét. Álmoskás szemekkel néztem az előttem elterülő betűtengert, és vidáman pattogott a szemem a sorok között. Végre valami olyasmit olvastam, amit nem volt muszáj! Amennyire lehetett csökkentettem a stressz adagomat: felhívtam a kiadót, hogy a könyvem nem fog a megszokott ütemben haladni. Mire a szerkesztőm hajlongva – legalábbis én úgy képzeltem – zúgta a fülembe, hogy semmi gond, ha írok egy lezárás fejezetet, akkor befejezettnek tekintjük a Fél életeket, és már mehet is a nyomdába. Majd csilingelő hangon még hozzátette, hogy nagy sikert szimatol, és már készíthetem a laptopom, hogy valami új darabbal is megörvendeztessem a közönséget. Én csak legyintettem. Először legyünk túl ezen, gondoltam, majd utána kezdem el dörzsölni a kezem.  Rika igazán megértő volt.

Titkok „Hogy fogom mindezt elmondani Takának?!” Kezdtem sajnálni, hogy annak idején ki nem mondott egyezséget kötöttem Takával azzal kapcsolatban, hogy nem erőltetjük a munkánkról való beszélgetések mélyebb vizekre való evezését.  Kapcsolatunk első évében még nem is volt semmi gond. Taka elrajongott dolgokért anélkül, hogy várta volna a véleményemet, vagy a viszontrajongásomat, majd a második évben megszaporodtak azok a megnyilatkozások, amelyekben erősen érezni lehetett a kérdő mondatok tipikus hangsúlyát. Azt hiszem, akkor tudatosult benne végleg, hogy én a zenével kapcsolatos kiselőadásaiból vajmi keveset értettem, az az apró töredék pedig nagyon kevés ahhoz, hogy csiszolgassa a – szerinte – furcsa zenei ízlésemet. Hogy mi tette furcsává? Az, hogy nekem valami vagy tetszett, vagy nem.  Taka szétszedte a dalokat. Boncolgatott, mint valami mikrobiológus: szinte mikroszkóp alá helyezte a dallamokat, addig-addig elemezve azt, míg nem maradtak mások csak hangjegyek és han

  Az a bizonyos megcsalás ~ Első felvonás ~ Fáradt voltam. Billentethettem én a fejemet az egyik oldalamra, egészen a vállamig, meg a másikra, nem segített semmit. Nyomogathattam én az ujjaimmal a lapockáim közötti területet, semmi hatása nem volt. A szemem kezdett túlnedvesedni, a kezem alig bírta el a ceruzát, a hátam minden pozitúrában pihenésért kiáltott, de még nem hagyhattam abba: még legalább tíz dolgozat feküdt a javítandó mappában.  Éppen azon kezdtem el agyalni, hogy milyen borzalmas dolgot is művelhettek a szeminárium tanulói, hogy ezzel büntettem meg őket, amikor nyílt az ajtó, és hajnali kettő tájékában megjelent Taka. Mosolyogva figyeltem, amint három zacskóval a kezében próbálta letornázni magáról a cipőjét. A végén már a falnak támaszkova lökdöste a ragaszkodó darabot, majd, mikor sikeresen teljesítette a célt, vigyorogva megkérdeztem:  - Nem lett volna egyszerűbb, ha leteszed a zacskókat?  Csak fáradtan pislogott rám, majd ránézett a kezében tartott tás

Álmok Milyen időközönként álmodik az ember? Van jelentősége a fejünkben lévő képeknek, vagy csak néhány gondolatmorzsa parádézik a szemünk előtt az éjszaka közepén? Mit kell tennünk, hogy eltűnjenek a rémképek? Mit kell tennünk, hogy egy-egy elfeledett édes álmot folytassunk? Minden olyan titokzatos, én pedig akkoriban, már nem tudtam, hogy mi álom és mi a valóság. A probléma csak az volt, hogy nem édes álmokat hoztak az éjszakák, hanem keményeket, kellemetleneket, olyanokat, amitől imádkozol, hogy ébredj fel. Bár akkoriban még nem fogtam fel ilyen tragikusan őket.  Emlékeszem az első olyan álomra. Sokkal európaiabb voltam, mint egyébként, a vonásaimból hiányoztak azok a bizonyos japán jelek, amik mindig is megzavarták a besorolásomban az embereket. Akkor viszont szőkébb voltam, erősebbek voltak a vonásaim, és bár nem volt semmi különösebb jele, tudtam, hogy visszautaztam az időben. Az erdő szélén sétálgattam, fehér ruhában, kibontott hajjal, szökdécselve, mint egy kislány, a

Cím: Téveszmék II. Szereplők: Saját karakterek, később The Gazette Műfaj: romantikus, vígjáték Figyelmeztetések: előfordulhat durva nyelvezet, +16 Linkek: Álmok Az a bizonyos megcsalás ~ Első felvonás Titkok De én nem is hordok ilyet! Ígéretek halmaza Az elmaradt Encore Hegek Távolabb Az a bizonyos megcsalás ~ És akkor mi van? Az első pofon a legnagyobb A megsebzett strucc, a néma telefon és a pergő nyelvek Az a bizonyos megcsalás ~ Tűz & víz Vége? Mozaik Bevezető: Hana és Taka kapcsolata halad a maga medrében, persze nem minden rózsaszín, gondok jönnek-mennek. Feltűnhetnek hosszú combú, rövid szoknyájú, dús keblű, mély dekoltázsú, vadászni induló kacér menyecskék vagy éppen magas, enyhén lebarnult bőrű, tökéletes kockákkal ellátott kölykök. De persze a szerelem mindent legyőz! Legalábbis Hanának mindig ezt mondták...  Részlet: Nem hallottam semmit: a pap szertartásos beszédét, a siratóass