Téveszmék II.
Cím: Téveszmék II.
Szereplők: Saját karakterek, később The Gazette
Műfaj: romantikus, vígjáték
Figyelmeztetések: előfordulhat durva nyelvezet, +16
Linkek:
Bevezető:
Hana és Taka kapcsolata halad a maga medrében, persze nem minden rózsaszín, gondok jönnek-mennek. Feltűnhetnek hosszú combú, rövid szoknyájú, dús keblű, mély dekoltázsú, vadászni induló kacér menyecskék vagy éppen magas, enyhén lebarnult bőrű, tökéletes kockákkal ellátott kölykök.
De persze a szerelem mindent legyőz! Legalábbis Hanának mindig ezt mondták...
De persze a szerelem mindent legyőz! Legalábbis Hanának mindig ezt mondták...
Részlet:
Nem hallottam semmit: a pap szertartásos
beszédét, a siratóasszonyok énekét, a családja sírását, a saját fohászaimat.
Csak a puffanást hallottam, ami jelezte, hogy a koporsó reccsenve megtért a
földbe…
Ekkora pattant ki a szemem.
Sírtam. Hiába láttam a bolondos
fényeket a szoba falán, hiába láttam Taka nyugodt vonásait magam mellett, hiába
jöttem rá, hogy az egész csak az agyam borzasztó bosszúja volt. A torkom
elszorult.
Lassan keltem ki az ágyból, hogy ne ébresszem fel Takát, majd halkan csuktam be magam után a fürdőszoba ajtaját. A könnyeim záporoztak, és már koránt sem volt elég szipognom, hogy megállítsam az orrom folyását. Ahogy újra és újra átéltem az álomképet, a gyomrom csavarodott, tekeredett, majd néhány másodperc után a WC kagylóhoz kényszerített. Ismét magam előtt láttam a vacsorámat, azt a félig emésztett masszát, amit úgy kaparta fel a torkomat, mintha kövekkel színesítettem volna. Az arcom minden létező nyílásából folyt valami, hogy már szinte képtelen voltam egyszerre hányni és levegőt is venni. A könnyek csípték a szemem, a torkomat szorította az öklendezés, az orrom pedig képtelen volt normálisan funkcionálni. Talán még a fülem is bedugult, ezért érzékelhettem olyan homályosan a kinyíló ajtót. Taka még pár másodpercig megállt a küszöbön: vagy a látványtól ment el a kedve, vagy még túl sok volt számára a fürdőszobából áramló fény. Hozzám sétált, gyengéden végigsimított a hátamon, a hajamat pedig összefogta valamivel. A hangja még álmos volt:
- Mondtam neked, hogy ne edd meg azt az utolsó gombócot.
Lassan keltem ki az ágyból, hogy ne ébresszem fel Takát, majd halkan csuktam be magam után a fürdőszoba ajtaját. A könnyeim záporoztak, és már koránt sem volt elég szipognom, hogy megállítsam az orrom folyását. Ahogy újra és újra átéltem az álomképet, a gyomrom csavarodott, tekeredett, majd néhány másodperc után a WC kagylóhoz kényszerített. Ismét magam előtt láttam a vacsorámat, azt a félig emésztett masszát, amit úgy kaparta fel a torkomat, mintha kövekkel színesítettem volna. Az arcom minden létező nyílásából folyt valami, hogy már szinte képtelen voltam egyszerre hányni és levegőt is venni. A könnyek csípték a szemem, a torkomat szorította az öklendezés, az orrom pedig képtelen volt normálisan funkcionálni. Talán még a fülem is bedugult, ezért érzékelhettem olyan homályosan a kinyíló ajtót. Taka még pár másodpercig megállt a küszöbön: vagy a látványtól ment el a kedve, vagy még túl sok volt számára a fürdőszobából áramló fény. Hozzám sétált, gyengéden végigsimított a hátamon, a hajamat pedig összefogta valamivel. A hangja még álmos volt:
- Mondtam neked, hogy ne edd meg azt az utolsó gombócot.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése