Hatalmi játszmák 4. [3/4]
Az ujjai könnyedén siklottak a gerincem mentén, s a forró érintését a csókjai hada váltotta fel: vaskos, puha ajkak barangolták be a hátam teljes felületét, miközben elragadott a lila ködtenger. A fülemben ott csengett a testünk táncának hangja; a hörgések, amiket Jimin kettőnk közé eresztett; s az én elhaló nyögéseim, amik forró párával tapadtak az ajtólapra. Úgy éreztem menten összeesek a vad tempótól, amit Jimin kegyetlenül diktált. A térdeim remegtek, a testem fülledten kiáltott egy perc íriszkék-gyönyörért, az ujjaim elaléltan feszültek a falapra, amikor felrobbantak körülöttem a csillagok. Lihegve bámultam a pilláimon át a szőlőszín szikrák táncát, a fülem megtelt Jimin édes sóhajaival. - Örökké az enyém vagy, Somin. – perdített maga felé, s végül az ajkaimra mart akaratosan, lebilincselően, puha simítások közepette. ☆☆☆ A zacskók hangosan zörögtek a kezemben, nehézkesen mozogtam a súlyuk miatt, mégis könnyedén löktem be a bejárati ajtót. A konyhát és a nappali