★꿈나라★

Hatalmi játszmák ~ Titkok tudója ~ Kellemetlen volt a fülledt meleg, ami láthatatlanul nyomott egyre inkább a kábulat világába. Vörösnek képzeltem, fojtogatónak és túlságosan bujának. Az ajkaim közül kiszökő sóhaj perzselte a torkomat, a bőröm szinte égett, s apró izzadságcseppekkel próbálta enyhíteni a rátörő forróságot. Igyekeztem lerugdosni magamról a takaró túlfűtött puhaságát, de ahogy megéreztem a szobában úszó decemberi hűvösség csípését, már nem hadakoztam a fülledt fojtogatás ellen, inkább beleburkolóztam a paplantengerbe. Automatikusan kezdtem magamat bebábozni a mellettem fekvő takaró alá, s mikor megéreztem a másik melegét, elégedetten araszoltam a karjai közé. Tae kicsit mocorgott, s enyhe morgást hallatva átvetette egyik kezét felettem, hogy az ölelésébe vonjon. A nyakhajlatába bújtam, hogy az illata szétáradjon a testemben, hogy apró csókkal nyugtassam az ajkaimat a bőrén. A pizsamaként használt pólója, már koránt sem volt friss, sőt kissé szúrós szagával

Cím: Hatalmi játszmák ~ Titkok tudója Szereplők: Kim Harin (OC), Kim Taehyung (BTS) Műfaj: romantikus, vígjáték Figyelmeztetések: durva nyelvezet, erotikus tartalom, +16 Link: [1/3] , [2/3] , [3/3] Bevezető: Kim Harin-ban semmi érdekes nincs. Az emberek többsége talán észre sem veszi a kelekótya újságírót, noha Han Somin udvartartásának tagja. Így láthatatlanul olvadhat bele a tapétába dolgozószobák rejtekén, észrevétlenül hallgathat olyan beszélgetéseket, amikről senkinek nem lenne szabad tudnia, és akár egy bábmester irányíthatja a szálakat...  Részlet: - Szeva, Rin! – csapódott ki a fürdőszoba ajtaja, mire a vér is megfagyott bennem.  - Tae? – ugrott a hangom néhány oktávval feljebb.  - Gondoltam, elmesélem, milyen volt a randim. – Képtelen voltam a hangjára figyelmi, a furcsa neszek betöltötték a szobát, a ledobált ruhák nesze, s mire kinyithattam volna a számat, a zuhanykabin ajtaja végigsiklott a neki kijelölt sínen és Tae egy pillanat alatt mellém

Légy tekintettel másokra! Szuszogva ismételtem el magamban újra és újra, hogy túl sok a lépcső az épületben, s igazán gondolhatott volna a tervező egy lift beszerelésén az ultramodern Szöul kellős közepén. A szatyrok kegyetlenül húzták le a vállaimat, valahogy minden porcikámban éreztem azt a furcsa fájdalmat, amit az izomláz okozott. Sóhajtva fordultam az utolsó lépcsősor irányába, már a megváltást biztosító ajtó is jól látszott, mikor az egyik zacskóm súlya kiszaladt a kezemből. Csodálkozva fürkésztem a barna hajkoronát, s valami kellemes forró bizsergés futott végig a gerincem mentén, mikor Jongdae mosolygó tekintetét fedeztem fel. Próbáltam lenyelni a zavarom és a kérdéseim sorát, s csak egy elnagyolt morgást préseltem ki magamból, ami valami köszönésféle lehetett.  - Neked is szép napot! – vigyorgott tovább fel sem véve az én nem túl kedves stílusomat.  - Jöhettél volna előbb is. – estek ki a számon a szavak, noha Jongdae már az ajtót nyitotta ki udvariasan előttem. 

Ne hozz fel idegeneket! Egészen máshogy képzeltem a csajos szobát, amiről addigra már rémképek sorozatát hallottam a kissé becsiccsentett fiúktól egy-egy italozós estén. Mert igen, minden kurjongatásuk behallatszott a papírvékony falaknak köszönhetően. A fiúk elmélete szerint a rózsaszín, tütükkel és tollas boákkal dekorált falak valójában piszkoskékek voltak, s a díszítés pedig kimerült egy-egy durván letépett cellux csík hagyta fehér nyommal. Innen-onnan persze lógtak ruhák: Ayame bosszankodva mesélt a szekrények fiókos megoldásának hátrányairól, s arról, hogy az ingeket, blúzokat fel kell akasztani, mert egyébként használhatatlanná gyűrődnek. A két ágy teljesen a falhoz volt préselve, az asztalokon laptopok pihentek, a konnektorok mennyisége pedig láthatóan túl kevés volt, hiszen a lyukak mellett ezer kütyü várt a sorára: töltők, hajvasalók, hajszárítók, UV lámpák… Kész szépségipari Kánaánt halmoztak fel a lányok.  Kényelmesen süppedtem bele a fotelba, ami a két lány szo

Pakolj el magad után! A zacskók csörögve zörögtek a kezeim között, a fejemben pedig még mindig a boltban hallott bugyuta dal zengett. A lépcsők fokai ugyanolyan magasnak hatottak, mint az első nekifutáskor, de hálát rebegtem a reggeli gondolatomért, miszerint lapos szandálban indítsam el az aznapi környék-felfedezős túrámat. Ayame néhány tanácsot adott, hogy pontosan tudjam, melyik boltban kapok olcsón élelmiszert, bár a bizarr édességet, amit „feltétlenül” meg kellett kóstolnom, inkább kihagytam a kosaramból. Egy kézzel próbáltam kihalászni a kulcsomat s mikor végre sikeresen belehelyeztem a lyukba… láss csodát! Az ajtó nyitva volt. Az értetlen kérdés egy szempillantás alatt fogalmazódott meg a fejemben: miért is nem zárjuk a bejárati ajtót? S ugyanolyan gyorsan ki is száguldott a fejemből… Nehézkesen rugdostam le magamról a szandálomat, fogalmam sem volt, hogy az a négy hajszálvékony pánt miként képes ennyire ragaszkodni a lábfejemhez. Már épp segítségül hívtam volna a kez