Hatalmi játszmák ~ Kismadár
Hatalmi játszmák ~ Kismadár ~ Enyhe vigyorral az arcomon bámultam a velem szemben ülő srácot, aki olyan sebességgel pakolta be az ebédjét a hasába, mintha legalább egy hete nem evett volna semmit. Gyorsütemben merítette a kanalat a levesbe, s olyan hirtelen szürcsölte ki a – gőzölgéséből ítélve – forró ételt, hogy néhány perc alatt egészen beleszédültem a kapkodásába. - Hallod, Kölyök? Rágj is! – vetettem oda, amikor észrevettem, hogy szilárdabb táplálékot készített maga elé, és rajtra készen az ujjai közé szorította a pálcikákat is. Rám sem emelte a tekintetét, ugyanúgy iparkodva nyammogott valami válaszfélét, s végül a poharát is kéz-biztos helyre tolta, hogy az étkezés utolsó tételeként lelöttyintse a sietősen belapátolt kaját egy kis pezsgő-bozsgó kólával. - Szóval, mire ez a nagy sietség? – kérdeztem. Az első pálcika húsfalatom megakadt valahol a szám és a tányér között, Junkgook habzsolását figyelve megfeledkeztem róla. - Találkozóm van az igazgatóval. – k