Doll☆s - 14. fejezet [3/3]

Sziasztok! 

Bevallom, most az egyik kedvenc fejezetemet osztom meg veletek (pontosabban fejezet darabkámat), remélem, tetszeni fog Nektek! :) 

Kicsit csalódott vagyok, hiszen szinte semmilyen visszajelzést nem kapok, pedig kíváncsi lennék, hogy mennyire szeretitek a történet karaktereit, vagy ilyesmi.... =3 

No de itt ragadnám meg az alkalmat, hogy az eddig kapott hozzászólásokat megköszönjem (no nem itt, hanem a FaceBook-on)! Köszönöm! 

De lássuk a medvét! 

~Chiru

☆☆☆

Don't III. 

A zene üteme őrülten dübörgött, amit csak a közönség soraiban ülők hangos kiabálása zengett túl. Sun Hee szinte semmit sem hallott az énekesek hangjából, bár pontosan tudta, hogy nem a színpad mögötti részekre összpontosítottak a hangosítás kialakításakor, mégis valahogy szomorúvá tette a tudat, hogy ennyire torzítva fogják az itt ragadtak hallani a hangját, mikor a színpadon fog állni. Kicsit bemelegítette a nyakát, néhány részletet gyorsan ismételgetni kezdett a szövegéből, hogy minél jobban bepörgesse a nyelvét is. Megigazította a necc harisnyájának vonalát a combjain, a kalapja felrögzítéséhez használt hullámcsatokat pedig még inkább a hajába tolta. Még magának is nehezen vallotta be, de izgult. A vér úgy szállította keresztül a testén az adrenalint, mintha csak egy elszabadult hullámvasút lenne. Próbálta megőrizni a hidegvérét, de kétségbeesésében a többiek tekintetét kereste. Min Hee és Hae Woo idegesen csevegtek, a táncos még néhány mozdulatra próbálta felhívni a rapper figyelmét, de látszólag a másik teljesen szét volt csúszva. 

Ri Rin dühösen lépett Sun Hee-hez. 

- Egyszer meg fogom ölni! – mondta, bár a leader csak az ajkai mozgásából következtette le, hogy valami ehhez hasonlót mondhat, hiszen a hangzavarnak hála semmit sem hallott. A kérdő tekintetére a legidősebb csak legyintett egyet. 

- A Doll☆s készüljön, hamarosan ők jönnek! 

- Akkor talán mondjunk egy fighting-ot! – kiabálta túl a zsivajt Kang Dae. 

Az öt lány egyszerre mozdult, majd körbeálltak a színpadhoz vezető úton. Sun Hee érezte a középre helyezett kezén a többiek zavart, remegő érintését. Látta a társai szemében a magabiztosságot, azonban megbújt bennük némi félelem is. Biztatóan a többiekre nézett, ő nem volt az a fajta, aki képes lenne hosszú monológokban elregélni az érzéseit, egyszerűen tudta, hogy a másik négy tagban is ugyanazok az érzések dolgoznak, amik benne is, és hitt abban, hogy ezeket szavak nélkül is ki tudja fejezni. 

- Tudjátok, hogy én nem vagyok a szavak embere. – kezdett bele, bár a zajtól fogalma sem volt mennyit hallanak a társai – Szóval… Fighting~ 

Egészen más volt úja azon a színpadon állni: furcsa sötétség borult rá, amit végül a reflektorok vakító fénye oszlatott szét. Sun Hee szabadnak érezte magát. Egyáltalán nem zavarta, hogy ha lehet még forróbb volt a levegő, mint a próba alkalmával. A párát még a hatalmas ventillátorok sem tudták eltüntetni a teremből. Szinte perzselte a légcsövét minden lélegzetvétel. Érezte, ahogy az arca egyre nedvesebbé vált a reflektorok és a tánc okozta melegségtől, szinte a testéhez tapadt a ruhája, sosem gondolta volna, hogy néhány perc alatt így el lehet fáradni. 

Látta, ahogy az arcok felragyognak a dal kezdő akkordjaira, majd Ri Rin megjelenése egy kisebb sikítási rohamot váltott ki belőlük. Ahogy a saját szövegét mormolta a mikrofonba, hatalmas üdvrivalgás tört ki. Nem bánta, hogy a szavait elviszi a rajongók okozta hangzavar. Ha nem lett volna a fülében az apró hangszóró, valószínűleg egy elveszett hangfoszlányt sem hallott volna a saját szövegéből. Elégedetten figyelte a közönség reakcióit; a tagok mosolyát, ahogy egy-egy versszak erejéig kiálltak a színpad előterébe, a bódító fényárba: Min Hee szinte csillogott, a vigyora pedig levakarhatatlan volt, szinte minden pillanatot megragadott, hogy integethessen a rajongóknak. Hae Woo minden idegszálával koncentrált. Sun Hee szinte látta maga előtt, hogy a rapper számolja a lépéseket, ezzel segítve önmagának az ütemek sorára a megfelelő mozdulatokat társítani. Az arcán viszont nem látszott a feszült koncentrálás egyetlen ránca sem. So Young bájos volt, mint mindig. A hangja kellemesen csengett betöltve az egész termet. 

Sun Hee úgy érezte csak pillanatokat töltött a színpadon, a vakító fényben. Ahogy lassan lépkedett lefelé a sötét lépcsőkön kissé szomorúvá vált. Szerette volna az elégedettséget, a rivaldafényt tovább élvezni. Dühös volt, hogy csak egy dalt énekelhettek és, hogy abban olyan kevés szerepe volt. Tovább akarta érezni azt a kellemes remegést, azt a forróságot, amit a reflektorok fénye és a közönség tombolása árasztott felé. 

A kábulat még akkor is tartott, mikor Sun Hee bágyadtan bámulta az öltözőben Ri Rin-t és Min Hee-t, amint nedves törölközőkkel próbálták lemosni az izzadtság és a smink vadítóan ragacsos keverékét, nem sok sikerrel. Látta a két lány arcán az elégedettséget, elvégre a közönségszavazat alapján a második helyet szerezték meg, viszont Sun Hee nem érte be a második hellyel! Ő ragyogni akart!

- Eonni! – szólította meg a lányt, miközben mellé lépett. – Legközelebb olyan dalt írj, amivel nyerünk! 

Ri Rin a hatalmas sminktükör előtt ücsörögve vakarta magáról a vakolatot, mikor felfigyelt a leader hangjára. 

- Tudod, hogy túl friss együttes vagyunk ahhoz, hogy egy ilyen közönségdíjat megnyerjünk. – magyarázta. 

- Nem érdekel! Én nyerni akarok! – biggyesztette le az ajkait gyerekesen Sun Hee, majd karba tett kezekkel a Ri Rin melletti székre huppant. 

- Nem fogok fogyatékos zenét írni, azt most közlöm! – mosolyodott el a legidősebb. – De, ha nagyon szeretnéd, írok egy érvágós dalt karácsonyra! Az bejön a népnek! – ütögette meg a mellette ülő vállát. – Ha az EXO nem jön egy újabb decemberi csodával… akkor még esélyünk is lesz! 

- Fúj, de utáltam azt a számot! – fintorgott Min Hee. Sun Hee felvont szemöldökkel hajolt előrébb, hogy láthassa Min Hee arcvonásait. 

- Azt hittem, oda vagy az EXO-ért! 

- Szar számokat nem hallgatok még az EXO-tól sem! – rántotta meg a vállát. 

- Ja, bocs. – nevetett fel a leader.

Sun Hee csak bámult maga elé a tükörbe, már szépen letisztította magáról a feleslegessé vált ragacsos masszát, amit a túlzott alapozóréteg és a púder egyvelegét jelentette. A haja ugyanolyan hullámosan omlott a vállaira, ahogy a színpadra megálmodták a sztájlisztok, egyszer-egyszer beletúrt, hogy kicsit feltupírozza a mozdulattal. Kellemes érzés volt ismét a saját ruháiban feszíteni. Amint lelépett a színpadról, szinte azonnal betámadta a fürdőszobát, lefejtette magáról az átizzadt ruháit és készülődni kezdett az ütemtervük következő állomásához, ami számára még egy énekórát is tartogatott. 

A megosztott öltözőben több csalódott hang nyavalygott. A legtöbb előadó sajnálkozva vette tudomásul, hogy nem sikerült az élre törnie, Sun Hee-t dühítette a hangok siránkozó és vádló szólama, majd elkapott egy számára érdekesebb beszélgetésfoszlányt is: 

- Mondom! Tök ciki! A Doll☆s egyik tagját éppen a menedzserük ossza a folyosó kellős közepén! 

Sun Hee dühösen csapott az asztalra, majd nyugodtságot erőltetve vonult ki az öltözőből. 

A fehérre meszelt falak között elveszve visszhangoztak a szidalom hangjai, szinte beleolvadva a hangzavarba, Sun Hee mégis azonnal felismerte Chung Young öblös hangját. Egyáltalán nem lepte meg a látvány, ami elé tárult. A menedzser dühös pillantásokkal illette Hae Woo-t, aki láthatóan teljesen elveszítette a türelmét és fenyegető mozdulatokat tett Chung Young felé: 

- Te kurvára ne merj így beszélni velem! – kiabálta a lány – Mindent úgy csináltam, ahogy kellett! Semmi okod rá, hogy most itt basztass! 

- Hae Woo, Chung Young nem akar… – kezdett bele visszafogott hangon So Young, de a rapper szinte azonnal közbe vágott. 

- Ne merd nekem ezt a parasztot védeni! – ragadta meg csapattársa karját. 

- Hae Woo! – kiabált közbe Sun Hee dühösen, majd kiszabadította So Young-ot az őrjöngő Hae Woo karmai közül. – Elég legyen! 

- Menj te is a faszomba! – ordított rá Hae Woo a leader-re, majd kikerülte a kis csoportot és elsétált. 

- Jó lenne, Chung Young – vetett egy dühös pillantást a fiatal menedzserre Sun Hee –, ha a személyes gyűlöletedet nem mások szeme láttára mutatnád ki! Szerintem, neked sem tenne jót, ha a nagyfőnök fülébe jutna, hogy bánsz a rád bízott énekesekkel, arról már nem is beszélve, hogy szerinted, most miről fognak a pletykás kis előadók beszélgetni!? – kérdezte flegmán – Jobban tennéd, ha meghúznád magad! – tette még hozzá, majd megfordulva próbálta bemérni Hae Woo úti célját. 

Hae Woo úgy szelte végig a folyosókat, mintha egy tank haladt volna végig rajtuk. Dühös pillantásokat vetett minden szembejövő emberre és – ha lettek volna kukák az útjában – biztos mindet megrugdosta volna. Fogalma sem volt, merre igyekszik, majd ahogy az emelet végén meglátta a kávézót és a belőle nyíló kellemes kis teraszt, szinte azonnal megszaporázta a lépteit. 

A város fényei kellemes homályba burkolták a rappert. A nap sugarai el-eltűntek az egyik épület mögött, esélyt adva az utcáknak, hogy tündökölve elszédítsék a Szöulba látogatókat, no meg a törzsgyökeres lakókat. A tavaszi lágy szellő szelíden simított végig Hae Woo sötét, hosszú haján, amit lila fénybe vontak a lámpák pompája. A lány nyugtalanul tapogatta meg farmerkabátja zsebeit, majd amint megtalálta a bennük lapuló eszközöket, mozdulatai még izgatottabbá váltak. Az öngyújtó szikrázva gyulladt fel, mire hatalmasat szívott a cigarettából, hogy végre a tüdejében érezze a mámorító füstöt. 

- Miért van az, hogy akárhányszor találkozunk, mindig cigizel? – kérdezte a mellé lépő férfi. 

- Nincs szükségem rá, hogy még te is basztass! – dühöngött Hae Woo fel sem pillantva. 

- Nocsak… rossz nap? – kérdezte ismét lágy hangon. 

- Az! Kurva szar nap! – szívott bele nagyot a cigijébe Hae Woo, majd felemelte a tekintetét. Már éppen azon volt, hogy megkérdezze, miért kell az éjszaka kezdetén még napszemüveget hordani, amikor a fickó ismét megszólalt: 

- Elmeséled? 

- Tényleg érdekel? – kérdezte a lány felvont szemöldökkel. 

- Komolyan, magamra emlékeztetsz! – mosolyodott el a fiú szomorkás szemekkel – Te vagy a bandában az észrevehetetlen. Vagy nem így érzed?

Hae Woo majdnem elnevette magát. Megütögette a srác hátát és szomorú, lágy hangon szólalt meg: 

- Kéne nekünk még egy üveg pia, aztán egyből lelkesebben sírnánk el a bánatunkat egymásnak. 

Sun Hee-t egyáltalán nem zavarta, hogy Chung Young hallhatóan még nem fejezte be a vele való társalgást. Nem érdekelte, hogy a menedzser a fogai között sziszegve kijelentette, hogy a lány meg fogja bánni, hogy beleütötte az orrát az ő dolgába, csak hátat fordított és elindult a világos folyosón. 

A fellépők lassan szállingóztak el az épületből, a hangzavar egyre inkább megfogyatkozott, Sun Hee-t egészen meglepte, hogy egy-egy folyosón szinte senki sem lézengett már. Lépteit a kávézó felé irányította, úgy sejtette, hogy Hae Woo talán egy kellemes, meleg kávéval vigasztalta magát a Chung Young-gal való vita után. 

A kihalt folyosókon Sun Hee gyorsan suhant végig, míg az egyiken egy magas alak tartott felé. A lány próbálta figyelmen kívül hagyni, de, amint egymás mellé értek, a másik megragadta a karját és egy kissé a falhoz lökte. 

- Nocsak, nocsak, a kólás lány! – szólalt meg, mire Sun Hee ajkai között fáradt sóhaj csúszott ki. – Nem is örülsz nekem? – kérdezte a fiú vigyorogva. – Igazán lehetnél tisztelettudóbb is a sunbae-iddel. – biggyesztette le az ajkait.

- Ja! Hogy hasra kéne esnem, mert szembejön velem egy EXO-s? – kérdezte gúnyosan Sun Hee. 

- Elvágódni azért nem kell! – válaszolta Jongin – De ha csak azért akarsz elesni, hogy elkapjalak, mint a sorozatokban, akkor szólj! – kacsintott – Megmentelek, ígérem! 

- Nem vagy te olyan jó kondiban, hogy bárkit is megments! – veregette meg a fiú mellkasát Sun Hee vigyorogva, de egyből lehervadt az arcáról a mosoly, ahogy a fiú keze megfosztotta a tenyere szabadságát, és a testére szorította. 

- Ha meg akarsz érinteni – nézett sunyin Jongin –, nyugodtan tedd csak meg! Az ilyen csinos lányoknak meg szoktam engedni, hogy tapogassanak. 

Sun Hee úgy húzta ki a kezeit a fiú szorításából, mintha csak tűzbe nyúlt volna. 

- Dehogy akarlak én tapogatni! – háborodott fel. 

- Pedig nekem úgy tűnt! 

- Képzelődsz! Nem vagyok én akkora fan! – tiltakozott Sun Hee.

- Oh de azért fan vagy? 

- Mi? 

- Mit gondolsz az EXO-ról? 

- Az EXO-t mindenki ismeri. 

- Szerintem – hajolt közelebb Sun Hee-hoz és szinte a fülébe suttogta –, te szereted az EXO-t, sőt mi vagyunk a kedvenc együttesed. Már a liftben is tudtad, hogy ki vagyok, azért szólítottál meg. Csak azt nem értem, hogy mi a célod… Ha az ágyamba akarsz bejutni, azt könnyebben is megoldhatjuk…

- Te jó ég! – tolta el magától hirtelen Sun Hee a fiút. – Te hülye vagy? – nézett értetlenül – Nem! – alaposan végigsiklatta rajta a szemeit – Biztos, hogy nem! Fúj~ – Sun Hee-t még a hideg is kirázta a gondolatra. Jongin meglepetten nézte a lány reakcióját, majd elmosolyodott. 

- Ezek szerint, nem én vagyok a kedvenc tagod. – vált csevegővé a hangja. 

- Hát nem! – rendezte a lány is az arcvonásait. 

- És elárulod, ki a szerencsés? – érdeklődött a fiú. Sun Hee arckifejezése egészen tanácstalanná vált. – Vagy talán mégis én lennék az? – mosolygott Jongin. 

- Dehogy! – vágta rá Sun Hee és próbált minél gyorsabban reagálni. Mégis kik vannak az EXO-ban? Fogalma sem volt, miért próbál olyan kétségbeesetten kibökni egy nevet, hiszen egyáltalán nem ismerte az együttest. A gondolatai szinte száguldoztak: mégis kiket szokott emlegetni Min Hee és So Young? Képtelen volt olyan neveket megjegyezni, amikhez nem társultak arcok, most pedig ki kellett nyögnie egyetlen nevet, egy 12 tagból álló csapatból. Nem tudta volna megmondani, hogy honnan szedte elő azt, amit végül sikerült kiköpnie. – Kai! Kai a kedvencem. 

Jongin néhány lépést hátrált a lánytól, hogy végigpásztázhassa. Az arcára kiülő értetlenség szelíd mosollyá vált, ahogy nézte az előtte álló lány kissé görnyedt alakját, összepréselt szemeit és ökölbe szorított kezeit. 

- És mit szeretsz Kai-ban? – kérdezte vidáman.

- Hát… hogy egész jól táncol. – ismételte azokat a szavakat, amiket néhány hete Min Hee-től hallott. 

- Hmmm… ez érdekes. Kár, hogy nem hallgathatom a további rajongásodat, de ne izgulj, még találkozunk, Sun Hee… 

A lány lefagyott. Ahogy Jongin kiejtette a nevét valami abszurd érzés kezdte el csiklandozni, amitől lassan libabőr szökött a kezére, majd a hidegrázást lágy melegség váltotta fel. Értetlenül nézett a fiú után:

- Honnan tudod a nevem? – kérdezte. 

- Veled ellentétben, én rád kerestem a Google-n!

Sun Hee csak vállat vont és indult is tovább a kávézó felé, lerázva magáról a furcsa érzéseket, és Jongin értelmetlen kérdéseit. Semmi másra nem vágyott csak, hogy végre megtalálja Hae Woo-t és hazamehessen. Bele sem mert gondolni, hogy otthon már az énektanár várja, ahogy abba sem, hogy valószínű utána még Ri Rin is elkapja, amiért a szobát olyan kaotikus állapotban hagyta.

A kellemes homokszínű falak, a terméskőből kirakott kacskaringós pult, az üvegasztalok, a csokoládébarna fotelek és a hatalmas ablakok, melyek mögött megbújt a terasz, mind-mind lenyűgözték Sun Hee-t. Már éppen azon gondolkozott, hogy megkérdezi a pultban dolgozó egyenruhás lányt, hogy nem látta-e az elveszett Doll☆s tagot, mikor kinyílt a teraszra vezető tolóajtó és a kellemes tavaszi szellővel együtt egy férfi is belépett rajta. Sun Hee izgatottan köszöntette, a hangjában ott bujkált a megdöbbenés: 

- Vajon mit keresett itt Seungri? – motyogta maga elé. 

- Biztos erre volt dolga! – vágta oldalba Hae Woo. 

- Kár, hogy mostanában nem dolgozik a BigBang – kámpicsorodott el Sun Hee. –Szeretem őket. 

- Te jó ég! – forgatta a szemeit Hae Woo – Nagyon fáradt lehetsz! Ennyi érzelemkinyilvánítást! 

- De te honnan ismered? – csodálkozott a leader. 

- Nem mindegy? – kérdezett vissza Hae Woo. – Nem megyünk már haza? 

- De! Keressük meg a többieket és irány haza! – adta ki az utasítást Sun Hee, majd annak megfelelően indult ki a kávézóból, hogy ismét végigjárhassa – immár Hae Woo- val karöltve – a sötét folyosók sorát.