Doll☆s - 14. fejezet [3/2]
Sziasztok! Huh~ hát remélem, hogy minden ott van, ahol lennie kell.
Valamiért nem akarta engedni a blog, hogy feltöltsem ezt a részt. O.o
Pedig ismét új szereplővel ismerkedhetünk meg (akit meg is tartok a történet folyamán), remélem, kedvelni fogjátok... Én nagyon szeressem~
~Chiru
☆☆☆
Don't II.
Sun Hee úgy állt a színpad közepén, mintha csak egy hűs hegycsúcson szippantaná magába a természet szépségeit. A fentről áramló sárgás fény megcsillant rezes, világosszőke haján, sápadt bőrét szinte perzselte a mesterséges hőség. Fehér toppja halvány színében kellemes rózsaszín fűző bújt meg, szürke rövidnadrágja pedig alig takarta a lábát, a necc harisnya bolondos mintáját a cipője sötét kontrasztja nyelte el. A hirtelen érintés kizökkentette a bambulásából, majd a mellé telepedett Ri Rin-re nézett, aki hangtalanul nyújtotta át neki a mikrofonját, de szemeivel a terem távolabbi pontjában megbújó alakokat nézte.
- Nem értem, minek jöttek ide ennyien. – szólalt meg a legidősebb félvállról.
- Még a végén kiderül, hogy lámpalázas vagy! – mosolyodott el Sun Hee.
- Nem – görbült Ri Rin szája is felfelé –, de kifejezetten idegesít Na Ri lenéző pillantása.
- Miért érdekel, hogy mit gondol rólad? Már semmi közöd hozzá! – veregette hátba a leader a meggörnyedt lányt, majd ahogy a szeme végigsiklott a színpadon még hozzátette – Nicsak ki került elő! – mutatott Min Hee felé, aki vigyorogva sétált fel a színpadra. Habár a ruhája még nem illett tökéletesen össze a többiek szerelésével, hiszen csak a cipőjét sikerült magára húznia, mégis a lányokat körülölelő kellemes hangulat szinte azonnal érezhetővé tette a csapat erejét.
Az összes fény a színpadra szóródott, ahogy elindult a zene. A tagok felvették a pozíciójukat, Sun Hee-t lassan elöntötte az a kellemes bizsergés, amit minden előadás alatt érzett. A vére perzselni kezdett, az ajkaira kiült egy elégedett mosoly, ahogy el-elkapta a többi tag tekintetét látta a szemükben ugyanazt a vágyat. Mutatni valamit! Bizonyítani! Felrázni a teremben megbújó emberek szívét, feltüzelni a vérüket.
A leader szemei elkalandoztak a közönségnek fenntartott sorok között, érdeklődve figyelte a pár összeverődő előadó arckifejezését és a műsor rendezőinek elégedett alakját. Középtájt ült három lány, kritikus tekintetük szinte jégviharként érte a színpadot. Sun Hee tudta, hogy a Princess tagjai bizonyára hibákat keresnek a Doll☆s előadásában úgy összebújva, sugdolózva, mégsem szentelt túl nagy figyelmet Na Ri boszorkánynak és a kis udvartartásának. Csak figyelmesen mozdult úgy, ahogy Min Hee megálmodta a koreográfia rá eső részét, majd ahogy a falnál álló pár alak is feltűnt neki, kissé felhúzta az egyik szemöldökét.
- Hát ő meg mit keres itt? – ahogy fel-feltűntek előtte a fiú arcvonásai, látta, hogy a kedvtelen, már-már unalmasan figyelő szeme hogy kerekedik el a csodálkozástól, és hogy fest egy elégedett vigyort az arcára a felismerés.
Ahogy a dal véget ért, Sun Hee szinte azonnal Kang Dae felé igyekezett, hogy a néhány perces technikai szünetben tanácskozhassanak. A főmenedzser már éppen elkezdte magyarázni Sun Hee-nak a meglátásait, amikor a lánynak feltűnt, hogy a csapat többi tagja – So Young-on kívül – még nem loholt mellé. Észrevétlenül pillantott a háta mögé: ledöbbenve figyelte, ahogy az egyik ácsorgó alak lassan elindul előre, majd vált néhány szót a színpadon ücsörgő Min Hee-vel, a lány hangja szinte csilingelve csengett fel:
- Milyen neveletlen vagyok! Be sem mutatkoztam? – nevetett. Sun Hee mosolyogva hallgatta a beszélgetés néhány foszlányát, amit a hangzavarban még sikeresen elkapott.
- Min Hee! – kiabálta türelmetlenül Chung Young, amint Kang Dae mellé állt – Ne mindig rád kelljen várni! – Meg sem várta, hogy a lány reagáljon egyből Hae Woo felé igyekezett. Sun Hee csak fintorogva figyelte a fiatal menedzser lépteit, de végül a maknae vékony hangja teljesen elterelte a figyelmét:
- Úr Isten! – fogja meg a közéjük sétáló Min Hee karját izgatottan So Young – Honnan ismered az EXO tagjait?
- Miért? Ők EXO-sok? – mutogatott a háta mögé Sun Hee.
- És ott van Jongin is! – lelkendezett So Young.
- Szerintem akkor sincs igazad! – hasította keresztül az alap hangzavart Ri Rin egyre közeledő hangja. – Semmi gond nem volt Hae Woo előadásával. Tökéletesen mondta a sorait, és a mozdulatai is kifogástalanok voltak! Túlzol Chung Young! – Majd még hozzátette: – Én elégedett lennék, ha így szerepelne a felvételkor is!
- Mi az kiscsibék? Nem megyünk? – nézett végig Chung Young a lányokon.
- Igen, nekem át kell öltöznöm! – kiáltott fel Min Hee, megfordult, hogy utoljára integessen Chen-nek, majd Hae Woo-ba karolva elindult az öltőző felé.
Sun Hee tisztán látta So Young fájdalmas arckifejezését, amint Chung Young megragadta a karját és szinte észrevétlenül suttogott valamit a fülébe, azt követően pedig magával rángatta.
- Pedig próbáltam direkt hangosan beszélni, hogy észrevegye magát. – csóválta meg a fejét Ri Rin, végül elindult a többiek után.
A folyosókon hömpölygő, izgatott embertömeg szinte magával ragadta Sun Hee minden figyelmét. A csillogó ruhák, a színes hajak kavalkádja, a cipők hangos kopogása teljesen elvarázsolta. Mosolyogva hallgatta az előtte haladó két csapattársa vidám csacsogását, míg el nem tűntek a nekik kirendelt öltözőbe.
- Eonni, te nem jössz? – kérdezte a legidősebbtől, aki csak beleburkolózott a pulcsijába, és a fejére húzta a sapkáját is.
- Valahogy… – kezdett neki Ri Rin, de a kihallatszó, elvékonyodó nevetés megállította – nincs kedvem hozzá. – biccentett a fejével a szoba felé.
- Nem menekülhetsz el mindig, amikor Na Ri megjelenik!
- Nem menekülök… csak nem tudom most elviselni. Túl fáradt vagyok, Sun Hee.
- Akkor… később találkozunk! – lépett be az öltözőbe magabiztosa a leader.
Ri Rin csak bámulta a nyitva felejtett ajtót, amit hosszú másodpercek alatt csukott be a szél. Nagy levegőt vett, majd a folyosót vizslatva sétálgatott. Egy eldugottabb szakaszt keresett. Olyat, ahol kevesen kószálnak keresztül, olyat, ahol nyugodtan meditálhat egy fél órát a felvétel előtt. Senki sem foglalkozott elveszett lépteivel, senki sem kérdezte meg, hogy merre megy, mi járatban van.
A falak hófehér színe szinte vakította, így inkább neki támaszkodott, hogy végül a tövében foglaljon helyet. A lábait törökülésbe vágta és kissé lehajtva a fejét hunyta le a szemeit. Nem akart gondolkozni. Nem akarta, hogy a műsorhoz fűződő reményeit egyetlen ember sötét szelleme beárnyékolja. Szinte a fülébe csengtek még azok a szavak, amik kiűzték az életéből egy időre a pop zenét. Nagyon jól emlékezett a barátságra, ami Na Ri-val kötötte össze, ahogy azt sem tudta elfelejteni, mikor a lány összegyűjtötte a kottáit és a saját neve alatt próbálta meg hasznosítani őket. Az elméjébe véste a tanára fájdalmas arcát, amikor közölte vele a tényt, hogy az, akit a barátjának hitt énekes-dalszerzőként indult egy válogatáson, de a dalait – noha kiválóak – fenntartásokkal fogadta egy bizonyos ok miatt.
- A szöveg, a dallam vonal, mind-mind rád jellemző… Habár a kiadó érdeklődik Na Ri iránt, de úgy vélem, hogy egyik dalt sem ő írta. Kérlek, nézd át ezeket – dobott egy kupac papírt Ri Rin elé – szerintem tőled lopta el.
Még mindig maga előtt látta a fehér lapok sokaságáról vigyorgó hangjegyek vonulatát, a violinkulcsok szépen húzott fekete vonalát. A dallamok szinte a fülébe csengtek, s ott táncoltak a szavak precízen kiválasztott hangteste. Értetlenül nézett a szemüveges asszonyra, képtelen volt felfogni a miérteket…
Ri Rin szemei kipattantak. Levette magáról a baseball sapkát, majd idegesen beletúrt hosszú, vörös hajába, hogy végül visszahelyezhesse a fejfedőt. Próbálta elterelni a figyelmét. Magában egy halk dallamot dúdolgatott, ami egyre inkább az álmok mezejére sodorta. A légzése lelassult, a folyosók hangfoszlányaiból eltűntek az emberi szavak, a cipők kopogása halk melódiává szelídült. Olyan érzése volt, mint mikor a tavasz első sugarai érintik az arcát a lágyan lengedező levelek között, el-eltűnt a fény, hogy később újra a bőrén játszon. Nem tudta volna megmondani, melyik volt az a pillanat, ahol már nem a fény melengette, hanem valami egészen más. Akár egy forró, kellemes érintés, egy perzselő varázslat. Ri Rin nem tudta mire vélni a mellkasában éledező érzéseket, lassan nyitotta fel a szemeit, szinte megugrott a nem várt látványtól. Alig néhány centire guggolt vele szemben egy fiú, aki komoly arckifejezéssel bámulta a lányt, de ahogy észrevette annak kérdő tekintetét, elmosolyodott, ami Ri Rin ajkait is felfelé kanyarintotta. Érezte, ahogy a barna szemek szinte megbabonázzák az érzékeit, a kezeit és a lábait átjárta a melegség. Szerette volna tudni, hogy mégis mi olyan érdekes benne, amiért a fiú olyan kitartóan bámulja, de nem mert megszólalni.
- Szia! – törte meg a csendet a fiú kellemes mély hangján alig hallhatóan.
- Egyforma a hajszínünk. – mondta, a mosolya pedig hatalmas vigyorrá szélesedett ki.
- Tudom. – szólalt meg Ri Rin, mire a fiú még elégedettebben nevetgélt.
- V! Gyere már! Mi jövünk! – hasított keresztül a morajláson egy hang.
- Megyek! – szólt hátra a fiú a válla felett, majd Ri Rin-re nézett: – Szia!
- Szia! – suttogott maga elé a lány. Csak bámulta a távolodó alakot, kissé megrázta a fejét és az ajkait széles mosolyra húzta.
Min Hee nyugtalanul szorította a füléhez a telefonját, a rá akasztott figurák csilingelésén túl, tökéletesen hallotta a vonal gépies búgását, majd a lágy, csevegő női hangot, miszerint a hívott szám átmenetileg nem kapcsolható. Kissé csalódottan vette tudomásul, hogy Ri Rin megint nem vitte magával a mobilját, majd mikor tudatosult benne, hogy a fellépő ruhája nélkülözi a zsebeket, a telefont továbbra is a kezében tartva indult el a színpadot bújtató hatalmas terembe. Egészen meglepődött, mikor egy ismerős alakot vélt felfedezni maga előtt menetelni.
- Eonni! – kiabált rá, mire Ri Rin megfordult és széles mosoly ült az arcára. – Merre jártál? – kérdezte a fiatalabb, mikor végre beérte.
- Csak elszöktem egy kicsit! – nevetett Ri Rin.
- Mindjárt kezdődik a BTS próbája! – vált izgatottá Min Hee hangja.
- Tudom!
- Várjatok meg engem is! – szaladt a két lány után a leader.
- Többiek? – kérdezte érdeklődve Min Hee.
- Hae Woo-nak valami gondja akadt a ruhájával… szerintem, megint hízott. Eun Ha-val éppen azon ügyködnek.
- És So Young? – érdeklődött tovább a fiatalabb.
- El van tűnve. – mondta Sun Hee sokat sejtető hangsúllyal, mire Min Hee csak megforgatta a szemeit.
- Komolyan örülnünk kell neki – kezdte Min Hee –, hogy még sosem nyitottunk rájuk ilyenkor.
- Csak a saját nevedben beszélj. – motyogott maga elé Ri Rin. – Még most is rémálmaim vannak… megrontották a hamvas lelkemet.
- Pfúúú! – röhögött fel színpadiasan Sun Hee – Azt nehezen! Mikor volt neked hamvas a lelked?
- Most gondolj bele! Kiégett a szemem! – sopánkodott Ri Rin.
- Ezek szerint mindannyian tudunk erről a dologról. – állapította meg Min Hee.
- Csak Kang Dae olyan, mint aki napellenzőt hord. – tette hozzá Sun Hee.
A terem ugyanolyan nyüzsgéssel fogadta őket, mint mikor a saját próbájukra mentek. Igyekeztek észrevétlenül helyet foglalni az egyik sorban, majd csacsogva figyelték a színpad történéseit. Sun Hee vidáman vette ki a mellette ülő Min Hee kezéből a telefont:
- Nyomunk egy szelfit? – kérdezte a lányoktól, majd ahogy mind közelebb hajoltak hozzá lenyomta a fényképező gombot.
- Basszus! Belevakuztál a szemembe! – törölgette meg a szemét Min Hee, de válasz helyett, csak Sun Hee hangos kacagására lett figyelmes. – Mi az? – értetlenkedett.
- Ezt nézd! – mutatta felé a telefon kijelzőjét, mire Min Hee-ből is kitört a nevetés.
- Nehogy feltöltsd valahova! – vihogott Ri Rin is.
- Csináljunk vaku nélkül! – vált Min Hee hangja határozottá.
Sun Hee mosolyogva lapozgatta a néhány perce készült képeket, miközben a termet megtöltötték a hangok. A hét fiú sziluettjét megvilágították a reflektorok fénye, a vörös öltöny kabátos alakok nyugodtan ücsörögtek a nekik elhelyezett székeken, hogy aztán bolondos táncmozdulatokkal töltsék be a színpadot. Ahogy a BTS tagjai felsorakoztak a próbára a producerek szigorúan lecsitították a lányok viháncolását, így maradt a két rajongónak a vizuális és auditív élmény, míg a leader-nek a készített képek válogatása. Mosolyogva töltötte fel a Twitter-re az egyik jól sikerült fotót, majd ahogy a társaira nézett – akik elmélyülten bámulták a színpadon zajló eseményeket – mosolyogva nyomta meg újra a felvétel gombját, hogy megmutathassa a rajongóiknak, nem is különböznek ők annyira tőlük. Még megvárta, hogy lássa az interneten lézengők hozzászólásait, elégedetten olvasgatta a kommenteket, majd Min Hee hirtelen mozdulata teljesen meglepte.
- Nehogy odanézz! – sziszegte a magyarázatot a fogai között Min Hee.
- Miért valaki vetkőzött? – kérdezte a leader és még a kezét is árnyékolóként a szemei elé tette.
- Akkor nem ilyen kétségbeesett fejet vágna! – fordult a másik két taghoz Ri Rin mosolyogva.
- Olyan kíváncsi vagyok! – hisztizett Sun Hee, végül a színpad felé pislákolt: a Princess három tagja éppen próbált elhelyezkedni az emelvényen, hogy kezdetét vehesse a próbájuk. A leader hatalmas szemekkel hátrahőkölt. – Mi az a ruha rajtuk?
- Szerinted ez ruha? – kérdezett vissza Min Hee – Hát az anyagra nem költöttek sokat, az biztos!
- Kicsit tényleg lenge… – tette hozzá Ri Rin.
- Lenge? – kérdezett vissza Sun Hee – Ha ezt akarnám rád adni, szerintem meglincselnél!
- Szerintem, egy bikiniben több anyag van, mint ebben. – tanakodott Min Hee.
- Tényleg engedni fogják őket ebben fellépni? – nézett a lányokra a legidősebb.
- Kíváncsi vagyok – húzta gúnyos mosolyra a száját Sun Hee –, hogy milyen a daluk, ha így kell felöltözni hozzá.
Ahogy felcsendültek az első akkordok a Doll☆s három tagja lélegzetvisszafojtva irányította szemeit a színpad felé. A fényhatások még inkább kiemelték az emelvényen vonagló testek filigrán mivoltát. A három lány minden mozdulata összehangoltságról tanúskodott: a cipőik tű sarka szinte felkarcolta a színpad tükörsima, fekete felületét; a soron következő lépések lágyan váltották egymást, ahogy az énekesek hangjai is szépen ívelve olvadtak össze. A fények hirtelen aludtak ki, teljes sötétségbe borítva a színpadot.
- Ez nem is volt rossz… – szólalt meg Ri Rin.
- De miért vannak így öltözve? – kérdezte Min Hee értetlenül.
- Biztos a papik kedvéért… – vonta le a következtetést Sun Hee.
- Hölgyeim! – szólalt meg egy hatalmas fülhallgatós férfi adóvevővel a kezében – Ha javasolhatom, menjenek vissza a színfalak mögé! Hamarosan beengedjük a közönséget.
Sun Hee lustán a telefon kijelzőjére pillantott.
- Tényleg, már csak fél óra van a felvétel kezdetéig. – szólalt meg, majd Min Hee kezébe nyomta a telefont és felállt, hogy teljesítse a fickó kérését.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése