Téveszmék II. Zivatar



Cím: Téveszmék II. Zivatar

Szereplők: Saját karakterek, The Gazette

Műfaj: romantikus, vígjáték

Figyelmeztetések: előfordulhat durva nyelvezet, +16



Linkek:










Bevezető:

Hana igazán boldognak érzi magát. Az élete letisztult, a mozaikja darabkái a helyére kerültek, minden tökéletes...  Ekkor érkezik a zivatar... 
Valójában extrának szántam ezt a kis sztorit a Téveszmék II. évadához, aztán kinőtte magát. :) 


Részlet: 

Fülledt volt a nyári hőség. A nap égette Tokió utcáit, a falak kő- és üvegtömbjeit. Az aszfaltból szinte láthatóan szállt fel a forróság, délibábszerű látomások sorát festve ezzel a levegőbe. 
Olyan hirtelen jöttek az enyhet adó felhők, olyan hirtelen kezdett esni az eső, olyan bolondosan telt meg az úttest vízzel és sikolyokkal… Felnéztem az égre. Filmhősnőnek éreztem magam. Szinte láttam a jelenetet, ahol összemosódva rohangálnak az emberek, miközben a színésznő csak áll némán, mozdulatlanul, a halk cseppek pedig lassan átmossák a lényét. Azt hiszem, idáig jutottam el a gondolatban, mikor eszembe jutott, hogy míg a színésznők vizes hajjal is jól néznek ki, addig nekem csak szétverik a cseppek a frizurámat, és míg a sminkjük ázottan is makulátlan marad, addig az enyém sötét csíkokat hagy az arcomon. 
Elmosolyodtam. Biztos szép látvány lehettem a rám tapadt hajammal, az elmosódott sminkemmel, a lassan áttetszővé nedvesedett nyári ruhácskámban slattyogva a papucsomban. 


Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hatalmi játszmák 2. [2/3]

Kép
- Remélem, tisztában vagy vele, hogy szét foglak tépni ezért!  - Mi van? – kezdtem kapálózni minden erőmmel. - Darabokra foglak szedni! – motyogta maga elé. - Ji Min? – suttogtam erőtlenül elhaló hangon… kezdtem tényleg félni.  *** Az ágya sokkal keményebbnek tűnt, mint máskor. Talán csak azért, mert még sosem éreztem magam olyan kényelmetlenül rajta, mint akkor; vagy talán azért, mert olyan erővel dobott rá, mintha direkt fájdalmat akart volna okozni nekem. Ijedten figyeltem Ji Min mozdulatait: amint fáradt sóhajt hallatva körkörösen megmozgatta a fejét, amint felhúzta a sötét, hosszú ujjú pólóját egészen a könyökéig.  - Mire készülsz? – sziszegtem – Meg akarsz verni? – nyelnem kellett egyet. Ji Min dühösen csillogó szemei félelmetesek voltak, s az a sokatmondó mosoly, ami kiült az arcára végfagyasztó. Lassan kezdte el kioldani az övét, amit végül a kézfejére csavart néhány mozdulattal.  - Ji Min?  - Tetszik, hogy ennyire fé...
További információk

Hatalmi játszmák [2/1]

Kép
☆☆☆ Hatalmi játszmák I. Erőteljesnek hatott a néma falak között a magas sarkú cipőm egyenletes kopogása. Már az óriási faajtó nyikorgása is megzavarta az egyetem teljes csendjét, de a lépteim zaja élénken felverte az alvó épületet. Az óra még szemlátomást tartott, bár nem is bántam, hogy senki sem került az utamba. Magabiztosan haladtam a hallgatói önkormányzat biztonságot adó irodája felé, amikor megláttam egy plakátot. Közelebb léptem hozzá: elvarázsoltak a színek, a formák, a virágszirmok lágy esése, a felkavaró történet, amit kiolvastam a kusza, gyorsan meghúzott vonalak mögött. Látszott az intenzív, vaskos vonások sokaságán, hogy a készítőjük bizony egy fiú, nekem pedig egyből a leadott rajzok jutottak eszembe, az órai munkák, a vásznakon kirajzolódó alakok… De hiába! Nem ismertem fel az emlékeimben a művészt, aki az előttem elterülő képet alkothatta volna. Végigpásztáztam a kacskaringós jeleket, hátha kiderül az alkotó kiléte, de ahogy a szöveg bekúszott az agyamba...
További információk

Hatalmi játszmák 4. [4/4]

Kép
A szemeim kistányér méretűvé váltak, az ajkaim egy pillanat alatt kiszáradtak, a lábam remegett, s a szatyor kicsúszott a kezeim fogságából. De a kép nem változott: Jimin immáron sötét fürtjeiben ott játszottak Hyojung kecses ujjai, amint egyre erőteljesebben préseli magához a férfit. Az ajkaik ráérősen kóstolgatták egymást, észre sem véve, hogy valaki a helyiségbe lépett. Mély fájdalom mart a torkomra, fojtogatva préselt ki belőlem egyetlen sóhajt. Az ajkaim elnyíltak, szerettem volna kiabálni, s rájuk borítani az asztalt is, de nem volt hozzá erőm. S amint az első könnycsepp legördült az arcomon, már nem is tartottam olyan jó ötletnek. A bennem játszó indulat mégis arra késztetett, hogy jó erősen csapjam be az irodába vezető ajtót.  A hangos puffanás arra késztette Jimin-t, hogy utánam rohanva ordítson,  de már nem érdekelt. ☆☆☆ Az egyenletes zaj tompán szűrődött át a fülemre tapasztott tappancsok hangosan duruzsoló dallamai között; a gép robaj...
További információk