Doll☆s - 30. fejezet [1/2]

Dance with devils

Az apró pohárban egyenletesen dülöngélt az alkohol, ahogy az üvegedény táncot járt Haewoo ujjai között. A lány már a folyadék illatától egy cseppet szédelgett, mégsem melengette sokáig az italt, hirtelen mozdulattal érintette a pohár peremét az ajkaihoz, s húzta le az áttetsző löttyöt. Fintorba torzult arccal nyúlt a sörösüvegéhez, s kísérőként az aranyszínű keserűséget is végigengedte a torkán. Már kicsit sem érdekelte a dübörgő hangzavar, ami beterítette a klub falait. Hozzászokott a fények kegyetlen cikázásához, s ahhoz, hogy egymaga ücsörögjön a boxban. Csak az előtte sorakozó frissítők hirdették, hogy nem egyedül indult el bulizni, bár már maga sem tudta, merre veszett el a másik négy lány. Nagyot kortyolt a söréből, próbálta elfelejteni Kangdae szúrós pillantását, mikor közölte az újabb közvélemény kutatás eredményét, miszerint megint nagyon népszerűtlenné vált; s igyekezett nem tudomást venni Eunha lágy hangjáról, amint közölte, hogy hiába csak a Doll☆s alegysége tér vissza, mindannyiukat mérlegre fogják állítani a közeljövőben. Haewoo mindig is gyűlölte a mérlegelést, a vizslató szempárokat, amik azt voltak hivatottak eldönteni, hogy egy-egy idol nem túl súlyos-e. Számára ez volt a kegyetlenség netovábbja. Szeretett enni, szerette a finom falatokat, s Ririn-nel ellentétben, minden kocka csokoládétól félórás edzéssel tudott csak megszabadulni. Csoda, hogy az idegtől még a taccsot is kidobta néhány napja? Sejtette, hogy a Doll☆s legidősebb tagját nem verte át a mondvacsinált indokával, de reménykedett benne, hogy Ririn egyszerű gyomorrontásra fog gyanakodni, s eszébe sem jut, hogy a feszültség szorongatta meg a belsőjét, s a megfelelni vágyás feszítette pattanásig az idegei húrját. 

- Nem biztos, hogy jót fog tenni, ha leiszod magad! – jelent meg anyáskodó szemekkel Ririn. 

- Ne aggódj miattam! – legyintett Haewoo – Még néhány pohár és teljesen jól leszek. – röhögcsélt maga elé. 

- És ha belegondolsz, hogy te akartál bulizni jönni. – ült le az idősebb. 

- Miért? – forgatta meg a szemeit Haewoo – Talán nem érzitek jól magatokat? 

- Ez neked buli? – kérdezte Ririn értetlenül. 

- Persze! – bizonygatta a rapper, miközben bamba művigyorral lóbálta a sörösüvegét – Nekem ez, nektek a tánci-tánci. Én pont eleget táncolok ahhoz, hogy ne akarjak még szabadidőmben is táncolni.

- Hihetetlen vagy! – csóválta meg a fejét Ririn. 

- Menj csak vissza Sunhee-hez! – veregette hátba az idősebbet Haewoo – Én itt elleszek. Legalább a cuccotokat nem viszi el senki. 

- Mert ha kidőlsz, nagy biztonságban lesznek az értékeink, mi? 

- Nem dőlök ki! Ha nem látnád, épp csatát vívok a démonjaimmal! – nevetett hangosan Haewoo, s a pohárrengetegre mutatott – Elleszek egy darabig. – tette hozzá, s néhány nyugtalankodó pillantás után, örömmel figyelte, ahogy a másik ráérősen elsétál a tánctér irányába. 

A sötét falak között megállt a fülledtséggel terhes levegő, s furcsán párás füstöt párologtatott a félhomályba. A vakító fények fürkészve száguldoztak a táncoló alakok felett, színes csíkokkal bolondítva az árnyakkal teli termet. Minhee kétségbeesetten nézelődött hol jobbra, hol balra. Igyekezett kiszúrni a tömegben a többi Doll☆s tagot. Teljes mértékben megbánta, hogy egyedül indult felfedező útra, de már kissé zavarónak érezte a fájdalmas feszítést, ami arra ösztönözte, hogy minél előbb keresse fel a mosdót. Csak egyetlen pillanat volt, egy elveszett folyosó meglátogatása, mégis a barátait mintha elnyelte volna a föld. Esetlenül igazította meg a csuklójára helyezett karkötőt, a haját pedig hátul szétválasztva a mellkasára dobta. A lila csillogás egészen eltűnt a hajzuhatagából a hetek forgatagában, a frufruját pedig kénytelen volt néhány hullámcsattal hátra igazítani, hogy ne a szemébe lógjanak a megnőtt tincsek. A zene zajosan dübörgött, mégis olyan hangosnak hatott a fülét megütő sóhaj. Minhee testén őrült sebességgel szaladt végig valami furcsa bizonytalanság. Gondolatban még elképzelte, ahogy felképeli a perverz zaklatót, aki képes volt olyan közelségbe araszolni hozzá, hogy szinte a bőrén érezte a másik izzadtságtól síkos testét. Az ujjak, amik végigsimították a derekát, elszörnyedést idéztek elő benne. Bosszúsan próbált néhány lépéssel eltűnni a kéjenc fickó közelségéből. Meglepte a fájdalmas szorítás, amit a csuklóján érzett. Nagy levegőt vett, s szikrázó szemekkel fordult a fogva tartója irányába. A szemei előtt, a színes fény kavalkádban lassan bontakozott ki a jól ismert alak. 

- Mit keresel itt? – kérdezte elkerekedett szemekkel, s egy furcsa balsejtelem ütötte fel a fejét Minhee gondolataiban – Te követsz engem?

- Dehogy! – dörmögte Sehun, s próbálta a lányt olyan helyre terelni, ahol hallhatónak vélte a szavait – Épp csak észrevettelek fentről. 

- Fentről? – bámult értetlenül Minhee a fölé magasodó galériára. 

- Igen, ott van a VIP részleg. 

- Van VIP részleg és mi a pornéppel bulizunk? – háborgott a lány, de a vad mosoly az arcán arról tanúskodott, hogy egyáltalán nem gondolja komolyan a kijelentését. – Uh! – csillantak fel a szemei – Akkor Jongdae is itt van? 

Sehun arcára ingerült fintor terült el, a szemei pedig szikrákat szórtak. Dühösen feszült a karja Minhee mellett, s végül a falon állapodott meg a tenyere. 

- Mit érdekel annyira Chen? 

Minhee tekintete érdeklődve csusszant végig a fiú arcvonásain. Az indulat, amit Jongdae neve okozott egészen meglepte a lányt, próbált minél lágyabb vonásokat felvenni, de némileg esetlenül ejtette ki a szavakat: 

- Jongdae egy jó barátom. – kezdte – Veled ellentétben, pontosan tudom, hogy ő mit akar. 

- Én téged akarlak! – zúgolódott Sehun. – Mintha nem lenne nyilvánvaló. 

- De az! – vált Minhee tekintete is feldúlttá – Egyszerűen csak ágyba akarsz vinni, aztán felírsz a „Lányok, akiket megfektettem” listádra. Nagy dicsőség!

Sehun meglepve figyelte Minhee indulatos kitörését, s lágyan simított végig az arcán. 

- Minhee, én a pasid akarok lenni. – A hangja egészen kedves volt, Minhee csaknem mézédesnek érezte. – Nem mondom, hogy nem akarlak ágyba vinni, mert ez nem lenne igaz – vigyorgott a fiú –, de azért a szándékaim komolyabbak. És csak úgy mellékesen, nincs „Lányok, akiket megfektettem” listám. 

- Na persze! – forgatta a lány a szemeit, noha az arca teljesen vörösben pompázott.

- Nincs kedved táncolni? – kérdezte Sehun megmentve a mellette állót attól, hogy teljesen odakozmáljon zavarában, s ahogy Minhee bizonytalanul bólintott, a kezét az ujjai közé szorította, s a bulizó tömegbe indult. 

A fények elbolondították Minhee-t, a mozdulatok felforrósították a testét, a pillanatok dübörögve száguldottak tova a zene basszusának hangjai nyomán. Kellemesen bizsergett a bőre Sehun minden érintése után: a fiú ujjai perzselték a derekát. Sehun tenyere időnként végigsimított a combján, s bátrabb pillanataiban még a fenekét is megmarkolta. Minhee bódultan követte a fiú lépéseit. Már képtelen volt józanul gondolkozni. Nem számított, hogy a tömeg közepén ugrált egy túlzottan ismert hírességgel, vagy, hogy mennyire merészek Sehun érintései. A bódulat átvette a teste felett a hatalmat, s mikor már minden porcikáját átjárta a vágy, a fiú megragadta a karját, s vonszolni kezdte a sötét folyosókon át. 

- Nem bírom tovább! – taszította a csukott ajtónak Minhee-t, amint egy elhagyatott raktárhelyiségbe értek. Vadul kezdte tépni az ajkait. A lány alig kapott levegőt a kábító mámor közepette, vágyakozva túrt bele Sehun fürtjeibe. Forrósággal pecsételte le a bőrét a fiú érintése, az ujjak, amik a combjain kalandoztak felfelé, hogy végül sűrű lihegés közepette, pirospozsgás arccal bámuljon Sehun szemeibe. 

- Mit művelsz? – Minhee ajkain el-elakadtak a szavak, míg a teste bódultan mozdult a fiú simogatása ritmusára. 

- Nedves vagy. 

Minhee hatalmas, forró sóhajt küldött a levegőbe, igyekezett a fiú bőréhez érni, reszkető kezekkel próbálta a pólóját feljebb tornázni, hogy az ismerős testrészt végigsimítva némi bizonyosságot adjon magának. Sehun ajkai hol lágyan, hol kissé erősebben harapdálták a lány nyakát. A vörös köd rátelepedett a két összefonódó alakra. Minhee olyan könnyedén kulcsolta a lábait Sehun derekára, olyan vággyal húzta még közelebb magához a fiút, hogy még őt is meglepte a perzselés, ami a bőrét égette. 

- Ne. – elhaló volt a hangja, halk és bizonytalan. Sehun meg sem hallotta először. – Ne! – vált sokkal erőteljesebbé Minhee kétsége. – Kérlek, ne! 

- Komolyan? – Sehun hangosan zilált, csüggedt szemekkel bámulta a lányt, s letéve az édes súlyt hátrébb lépett. 

- Nem fogok – habogott Minhee – egy elhagyatott raktárban lefeküdni veled a felmosók és a seprűk takarásában.

- Ezt közölhetted volna előbb is. – nyomta a homlokát a fiú Minhee vállára. 

- Túl forró. – suttogta maga elé Minhee, mire Sehun egy nedves csókot nyomott a nyakhajlatába. 

- Add magad nekem. – lehelte a fiú, s az ujjai lágyan végigszántották a lány nyakát, elkalandoztak a kulcscsontja mentén egészen a dekoltázsa hófehér bőrfelületéig. A derekánál fogva húzta magához közelebb, s Minhee-ben ekkor tudatosodott, hogy nem csak neki volt túl mámorító az elmúlt néhány perc.

- Sehun? – simított végig kedveskedőn a fiú nyakán egészen addig, míg a nedves fürtjeibe nem túrt. 

- Olyan igazságtalan vagy. – bámult Sehun tompán Minhee szemeibe. – Azt ígérted, hogy ha újra találkozunk, készséges leszel. – mosolyodott el végül. 

- Miért? Szerinted, nem voltam elég készséges? 

- Hát, lennének még ötleteim, hogy mivel lehetnél még a segítségemre. – nyalta meg perverzen az ajkait Sehun, mire Minhee arcára olyan vörösség kúszott, ami az egész testét felforrósította.

- Ne már! – temette az arcát a kezei közé a lány. 

A tömeg párája, a szagok egyvelege, a forróság megmérgezte a levegőt a tánctéren. Hiába álltak a szórakozóhely rendelkezésére óriási ventillátorok, mégsem voltak képesek kiszolgálni friss levegővel a táncoló alakokat. Sunhee úgy érezte a tüdeje képtelen felvenni az oxigént a felhevült nyirkosságból, s azonnal kapva-kapott az alkalmon, mikor Ririn néhány perc szünet címszó alatt a mosdó felé vette az irányt. A leader vigyorral az arcán telepedett le Haewoo mellé, aki a változatosság kedvéért valami színes koktélt kortyolgatott. 

- Még mindig döntöd magadba a piát? – kérdezte felvont szemöldökkel. 

- Ez már alkoholmentes. – mutatott a pohárra Haewoo, s amint kiejtette a szavakat a száján, Sunhee az italért nyúlt, hogy belekóstoljon – Hé! – háborgott a rapper. 

- Nyugi, nem vagyok leprás! – forgatta a szemeit Sunhee. 

- Nem azért! – hablatyolt maga elé Haewoo esetlenül. 

- Minhee és Soyoung eltűnt… – csacsogott a leader, s a szemét végigsiklatta az emberek során. 

- Biztos valahol együtt táncikálnak. – vonta meg a vállát a rapper. Sunhee legszívesebben a másik képébe vágta volna, hogy szerinte Minhee nagyon nehezen viseli a legfiatalabb nyafogását, de végül az ajkaira forrtak a szavak, mikor megjelent Ririn könnyed léptekkel sötét rövidnadrágban és hosszított fekete felsőben, melynek csipke berakású ujjai kellemesen csillogtak a rá-rávetülő fényben. 

- Fáj a lábam! – nyögte elterülve Haewoo mellett, majd a rapper elől egyszerű mozdulattal kihalászta a hatalmas poharat és kortyolgatva igyekezett megszűntetni a szomját. – Fúj! Ez alkoholmentes!?

Sunhee csilingelő vihogása betöltötte a kis elkerített helyiséget. 

- A két piás találkozása. 

- Amúgy is ti nem is ihatnátok! – csapott az asztalra Haewoo alkoholmámoros pillantások közepette és a két lány csuklóján díszelgő sárga jelre mutatott. 

- Miért? – simította végig a pecsétet Sunhee érdeklődve. 

- Színkód! Basszus! – forgatta meg a szemét a rapper – A sárga a kiskorúak színe. Hogy a fenébe lettetek ti kiskorúak? 

- A bejáratnál 16 évesnek saccoltak minket – magyarázkodott Sunhee –, nem vitatkoztunk. 

- Inkább higgyenek fiatalabbnak, minthogy bemutassam a személyim. – játszott a pohárral Ririn. 

- Miért? Olyan szar benne a kép? – röhögött Haewoo, ami a legidősebb arcára is mosolyt csalt. 

- Inkább az inkognitóm megőrzése miatt.

- Micsoda önteltség! – kapcsolódott be a társalgásba Sunhee vihogva – Azt hiszed, hogy bárki össze tudná kötni Shin Ririn-t a Doll☆s tagjával, Ririn-nel? 

- Nem valószínű! – csóválta a fejét a legidősebb – De ki tudja, nincs-e a közelben egy mindenre elszánt firkász, aki szívesen letörné a hírnevünket…

- Nem hiszem, hogy túl nagy hírértéke lenne annak, hogy itt bulizunk. 

- A VIP részlegen izgibb dolgok folyhatnak. – nyammogott közbe Haewoo – Kéne egy kávé. – tette még hozzá, miközben az arcát a tenyereibe temette csaknem elmosva az egész sminkkollekciót, amit Sunhee rákent. 

- Itt van VIP rész? – horkant fel a leader – És mi miért nem ott vagyunk? 

- Nem vagyunk elég híresek hozzá! – röhögött Haewoo. 

- Akkor a rózsaszín pecsét a VIP-eseké? – tűnődött Ririn. 

- Francokat! – nyögött a rapper – Sárga a kiskorú, zöld a nagykorú, rózsaszín a bevállalós… 

- Bevállalós? – ugrott fel Sunhee szemöldöke egy pillanat alatt, azzal kétségbeesett pillantásokat vetett a legidősebb tag felé, aki ugyanolyan ijedtnek tűnt, mint ő – Soyoung-on rózsaszín pecsét volt…

A basszus félelmetes üteme elnyomta a Soyoung szervezetében cikázó vér dübörgését. A fények nyaldosták a testét, s neki valami vad vörös izzás futott végig a bőrén. Nehéznek érezte a ruhát, ami sötét harangként terült el a lábain, a felsőrész pedig kacskaringós fekete mintával feszült a nyakába. Barnás haja kunkorodva simította a hátát, s a karkötői hangtalan csilingeléssel táncoltak a karján. Mindkét kezét a magasba emelte. Úgy képzelte, hogy a mozdulat segítségével még több érintést préselhet ki a bőrébe lihegő sráctól. Vágyta a csodálatát; a forró ujjait, amivel a testére mámort égethet, s a parazsat, ami felhevítheti a lány érzékeit. A szempillái sötét árnyéka közül olyan váratlanul tekintett a plafon felé, s akkor megkapó látomásként tárult a szeme elé egy ismerős alak a fények őrjítő forgatagában. Soyoung elbájoló szemekkel figyelte a fiút, aki a galéria korlátjának támaszkodva vadászott. A lány ismerte azokat a kutató pillantásokat, jól tudta, hogy mit jelent egy-egy elnagyolt mozdulat, amivel a fiú végigvezette a nyelvét az alsóajkán. Borzasztóan vonzónak találta a sötét öltönykabátban, ami sportos fazonnal esett végig a kidolgozott alakján; s az alatta megbújó csíkos pólóban, ami kihívóan mutatta meg a mellizmait. Bármennyire is édesnek tartotta a srácot, aki éppen a derekát simogatta nagy szorgalommal – tánc címén –, s bolondságokat suttogott a fülébe egy-egy mámorító érintés közepette; egy EXO taggal szemben semmit sem ért a szemében. 

Beleborzongott, mikor a fiú pillantása megtalálta az övét: Soyoung arcára kiült egy elégedett grimasz, s csábosan beharapta az ajkát. A testét átjárta önnön hatalmának tudata, s úgy emelte ismét a magasba a kezét, hogy a színes fénycsóvák forgatagában is tökéletesen kivehető legyen a foszforeszkáló rózsaszín pecsét csillogása. A fiú pajzán mozdulattal simította végig az ajkait a hüvelykujjával, s egy gorilla méretű fickóhoz sétált. Soyoung-ot egyáltalán nem lepte meg, mikor a feketébe öltözött pasas mellé lépett, s a kezét nyújtotta felé. A lány izgatottan fogadta el a felkínált kíséretet. Hosszú lábai biztonsággal mozogtak a csigalépcső fokain, s a vörös szőnyeggel borított folyosón, egészen addig, míg egy mélyfekete ajtó ki nem tárult előtte. A helyiséget behálózta a félhomály és a furcsa füstfelleg, ami rózsaszín párát varázsolt a levegőbe. Soyoung szemei felcsillantak, mikor a furcsán eső fények közepette kiszúrta az ismerős alakokat. 

- Jackpot! – suttogta maga elé, az ajkaira pedig kacér mosoly terült, mielőtt belépett a bűnök termébe.

A tömeg pulzálva mozgott a zene ütemére, a villódzó fények pedig átfésülték a tánctért, ezzel nehezítve Sunhee lépteit. A leader igyekezett egy talpalatnyi helyet találni, ami elég közel helyezkedett el a hűsítő ventillátorokhoz, hogy tovább folytathassa a bulizást. Igaz a lábát már nem érezte a tűsarkú cipőnek köszönhetően, s a fáradtság is lassan bekebelezte a testét, mégsem hagyta abba a táncolást. Az arany övrész, ami a fekete ruháját szelte ketté, csillogva fénylett a világítás hatására. Sunhee bágyadtan igazította meg az aranyló felsőt sejtető nejlon anyagot a vállain, s a haját is igyekezett minél jobban átfésülni, hogy a párás levegőben kevésbé csomósodjanak össze a szőke tincsei. A hűvös ujjak, amik a karjára csúsztak értetlenséget varázsoltak az arcára, s hiába bámult Ririn-re kérdő tekintettel, a lány egyetlen pisszenés nélkül kezdte vonszolni a leadert. 

- Mi ütött beléd? – kérdezte Sunhee felháborodva, de beléfagytak a szavak, amikor meglátta az ismerős alakot. 

- Hát te? – Sunhee-t egészen meglepte a Ririn szavai mögött megbújó kíváncsiság, de ha lehet, a pirosba öltözött fiú, s az ezüst hajából csöpögő pára még jobban.

- Gondoltam, hogy ha Soyoung itt van, akkor ti is itt vagytok valahol. – jött a válasz a mélyen csengő hangtól. 

- Baj van? – vált Ririn hangszíne aggodalmassá a másik ijedt pillantásai miatt. – Taehyung?

- Velem kéne jönnötök. – bámult a fiú, hol Ririn-re, hol Sunhee-ra, s idegességében vadul rágcsálni kezdte a száját. 

- Megijesztesz. – tátogta Ririn, legalábbis Sunhee úgy sejtette, hogy a lágy szájmozdulat mögött ez a szó állt. 

A kanyargós csigalépcső elnyelte Sunhee lépteinek sorát. Megbabonázva követte az előtte haladó lányt, akit megelőzött a bíbor toronyként magasodó fiú sziluettje. Fogalma sem volt, hogy hova vezeti őket Taehyung, de az arcát beárnyékoló zavar láthatóan a frászt hozta Ririn-re, s így – akár a dominójáték egyik darabja – Sunhee is félelemmel nézett a vörös szőnyeggel borított folyosó elé. A biztonságért felelős fickó furcsa pillantásokat vetett a fiúra, aki komoly tekintettel magyarázott valamit a feketébe öltözött óriásnak. S Sunhee legszívesebben felháborodott volna… hiszen nyilvánvalóan Taehyung szabályt szegett azzal, hogy két „kiskorút” vitt az oroszlán barlangjába. 

A dübörgés fülsiketítő zaja elhalkult a távolság nyomán, s a helyét átvette valami sokkal visszafogottabb muzsika. A beszélgetés foszlányonként érkezett Sunhee fülébe, noha semmit sem értett ki belőle, biztosra vette, hogy a szobákban, melyek mellett elhaladtak, nem a táncé volt a főszerep. A fiú léptei lassultak, s megállt egy sötét falap előtt, nagy levegőt vett, s néhány pillanatra bocsánatkérően tekintett Ririn-re, majd Sunhee-ra, s azzal a lendülettel benyitott az ajtón. 

A helyiséget behálózta a félhomály és a furcsa füstfelleg, ami rózsaszín párát varázsolt a levegőbe. Sunhee megtorpant, ahogy az előtte kullogó Ririn lecövekelt az ajtótól alig egy lépésnyire. Bosszúsan haladt el a legidősebb mellett, amikor ő is lefagyott a szeme elé táruló látványtól…

Mocskos volt és fülledt, ahogy az alig ruhában vonagló lányok nyögését elnyelték a vörösben úszó falak. A levegőt megtöltötte az alkohol, a cigaretta és az izzadtság szagának andalító keveréke. Sunhee szinte harapta a párás füsttengert, s próbált minél több oxigént biztosítani a tüdejének. Csípte a szemét a kellemetlen illatfelhő, mégis egy pillanat alatt óriásira kerekedtek, mikor felfogta az előtte zajló jelenetet. 

Jól ismerte a sötét tincseket, amik összevisszaságukban kuszán terültek szét a fiú homlokán; ismerte a dús ajkak közül kiszökő forró sóhajok bódító hatását; tisztában volt az apró izzadtságcseppek férfias illatával, azzal, hogy milyen vágyakozón nyalják végig a barna bőrfelületet. Sunhee számára megszűnt a külvilág, a szemei égtek a harag okozta fájdalomban, az ujjai görcsösen szorultak a tenyerébe, gyötrő vájatokat vésve a hófehér felületbe. Nyelnie kellett. A torkát porszáraznak érezte, a hangszálai összetapadtak a mélyről feltörő sóhajban, ami elhagyta az ajkait.

- Az nem lehet. – Ririn suttogása arra késztette, hogy egy pillanatra elnézzen a válla fölött, egyenesen az idősebbre, aki értetlen tátogások közepette itta a látottakat. 

Sunhee túl jól ismerte a fekete ruhába bújtatott lányt, aki a szoknyáját nem kímélve csúszkált a fiú combjain előre-hátra. A háta fehérségét csak a barnásan csillogó tincsei színezték, a lágy izmok játéka viszont arról tanúskodott, hogy az ujjai ütemes masszírozással elégítik ki azt, akinek az ölébe telepedett. 

Sunhee karjai megremegtek, a felismerés arcul ütötte, s képtelen volt tovább nézni az előtte játszódó jelenetet. Néhány lépés volt csupán, de mind dühös mennydörgésként visszhangzott Sunhee fülében. 

- Soyoung! – Az ujjait olyan durván vájta a lány bőrébe, mintha szét kívánta volna tépni egyetlen mozdulattal a fiatalabbat. Sokkal éberebb volt Soyoung tekintete, mint amire Sunhee számított, s a gonosz mosolyt, ami az ajkait fodrozta, a leader visszataszítónak találta. Csak mellékesen bámult a hatalmas, csodálkozó, csokibarna szemekbe, amik furcsa bódulattal próbálták az elé táruló látomást értelmezni.

- A válaszomat akartad, Kim Jongin. – kezdte kimérten Sunhee – Hát itt a válaszom: rohadj meg!