Doll☆s - 27. fejezet

Sziasztok! 

Meghoztam a 27. részt, kicsit később, mint kellett volna, de legalább itt van. :) 

A lányok éppen az új MV-jüket forgatják, ahol felbukkan egy vendégszereplő is, no meg néhány látogató~

Jó szórakozást! 

☆☆☆

Annoyed

Hűvös volt a kora őszi hajnal. A nap vakítóan csillogott a levegőben csüngő harmatcseppeken, megszínezve ezzel a végtelennek tűnő, szürke betonutat. A csendben csak a fekete magassarkú csizma egyenletes kopogása hallatszott, s a lány eltévedt sóhajai, amiket fájdalmasan engedett ki a tüdejéből, hogy bolondos párafelhőkkel élénkítse a reszkető messzeséget. Noha a hideg megcsipkedte fehér bőrét, mégis magabiztosan tette az egyik lábát a másik elé kecsesen, egy vonalba, akár a kötéltáncosok. Hosszú, aranyló haja kellemes eséssel simította végig a vállát, s a dereka vonalánál már vakító pink színben pompázott. Az autó dörmögése fülsiketítően rondított bele a csendességbe, s ahogy elhaladt a lány mellett hirtelen fékezett le…

Sunhee ugyanolyan gyorsan pörgette vissza a felvételt, ahogy addig is. Elégedetten figyelte a teaser-nek szánt kis klip nyitó mozzanatait: Az alakja nyúlánknak tűnt a kamera szöge miatt, a lábai egyáltalán nem inogtak a tűsarkú csizmában, ami egészen a combjáig húzódott. A lenge öltözéke szinte beleolvadt a bőre halvány színébe, csak a fekete kisnadrág és a melltartó mutatta meg a homokszínű csipke valódi mintázatát. Már éppen azon gondolkodott, hogy megkeresi a másik kedvenc részét – mikor az autó ablakához lépve, egy laza mozdulattal egy oldalra dobja a haját, hogy megdöntve a törzsét az ablakon keresztül beszélhessen a vezetővel –, mikor egy fiatal lány lépett hozzá háromszor nagyobb ruhákban, ízléstelen frizurával és vastag keretes szódásszifon szemüveggel: 

- Azt hiszem, üzeneted érkezett. – nyújtotta felé a staffos a mobilját. 

- Köszi! – vette át a készüléket Sunhee, majd megnyitotta a virtuális borítékot. Felvonta a szemöldökét a jelek láttán, s azonnal tárcsázta a csapattársa számát. 

- Mégis mit jelent ez az üzenet? – vonta kérdőre Ririn-t, amint az felvette a telefonját. 

- Az új dalt küldtem át. – hallatszott a vonal túlsó oldalán. 

- Azt a dalt cserélted le, amihez MV-t készülünk forgatni? – értetlenkedett a leader. 

- Te hisztiztél, hogy nem tetszik az Annoyed, így írtam egy Annoyed Pt2-t. 

- Szívatsz? – kerekedtek ki Sunhee szemei. 

- Nem! Egész éjjel fent voltam! De hallgasd meg, átküldtem! Aztán gyere a stúdióba, fel kell vennünk! – tette még hozzá Ririn komolyan. 

- De akkor nem találkozok az MV-s fiúval... 

- Eddig is kibírtad, hogy nem tudtad, ki lesz az MV-ben, talán még azt a pár napot kibírod! – háborgott Ririn a vonal túlsó végén – Igyekezz! – ezután egyszerűen letette. 

- Ez teljesen megőrült! – bámulta értetlenül a telefonját Sunhee, s megnyitotta a küldött fájlt, s a fülébe helyezte az apró hangszórókat. 

Sunhee vigyorogva lépett be a párásra lehelt apró helyiségbe, ahol az új dal felvétele zajlott. Haewoo csaknem kapaszkodott a fentről lelógó mikrofonba, miközben gyors szavakkal pörgette a neki írt sorokat. Ririn fáradtan feküdt végig a keverőpulton, s csak akkor emelkedett fel kissé, mikor belesuttogta a levegőbe a legkegyetlenebb szavakat, amik elhagyhatták a száját a kis stúdió falai között: 

- Újra... 

A zene ismét megszólalt, Haewoo pedig dühösen mélyesztette bele a körmeit a mikrofontartóba.

- Na igen, neked kéne feltolnod az egész dalt, ahogy a nekem küldött fájlban is volt. – nevetett Sunhee, majd a lány mellé telepedett. 

- Jól van na. – pillantott rá Ririn félvállról – Tudod nagyon jól, hogy a rap nem az én asztalom. Csak azért énekeltem fel, hogy legyen egy alap. 

- Vicces volt! – kalandoztak el Sunhee gondolatai – Alig bírtam abbahagyni a röhögést. 

- Legalább jól telt a reggeled. – mosolyodott el a Doll☆s legidősebb tagja – Nekem egy komor menedzsert kellett meggyőznöm, egy hisztis Soyoung-ot kellett rávennem, hogy nyissa ki a száját, és egy morcos Haewoo-t, hogy ne törje össze a mikrofonállványt, hanem dolgozzon rendesen. 

- És Minhee? 

- Bárcsak mindenki olyan harcra kész lenne, mint Minhee. – sóhajtott fel Ririn. 

- Vele kezdtünk, már vagy egy órája a táncon dolgozik. Az MV rendező nem nagyon örült neki, hogy ki kell vágnia a táncolós részeket…

- Nem lesz tánc az MV-ben? – csillantak fel Sunhee szemei. 

- Hát… ha az elkövetkezendő néhány nap éjszakáját tánctanulással akarod eltölteni, akkor lehet róla szó… legalábbis Minhee már hívott, hogy szerinte össze is hozzák a koreográfiát a tanárral. – Ririn dühösen bámult az üvegfal mögött ácsorgó Haewoo-ra, aki éppen káromkodva adta tudtára a többieknek, hogy a fasza ki van már, leszarja az új dalt, és Ririn ott baszhatja meg az egészet, ahol kitalálta. – Itt a szöveg, olvasd át! – nyújtott a legidősebb egy lapot a leadernek – Bejelöltem a részeidet…

- Wow! Ilyen sok? – csillant fel Sunhee szeme. 

- Ha már a másikkal az volt a bajod, hogy kevés sorod van… gondoltam kapsz egy dalt, ahol villoghatsz! – legyintett Ririn és közölte Haewoo-val, hogy igyon egy kávét és pihenjen, amíg Sunhee-vel végeznek.

Az apró üvegkalitka megtelt hangokkal: kellemesen dübörgő dallammal, Sunhee egyenletes rapjével, esetlen énekével, s a lányból áradó mérhetetlen jókedvvel, ami Ririn-t is felébresztette. 

- Az éneket újra felvesszük, a rap teljesen jó. Nagyon jók voltak a hangsúlyok. – dicsérte meg a leadert Ririn. 

- Még jó hogy! – háborodott fel Sunhee, majd ismét a dalra koncentrált, hogy úgy adhassa vissza a sorokat, ahogy azt a másik megálmodta. Örömmel szemlélte, hogy az üvegfal másik oldalán Ririn kézjelekkel fejezi ki, hogy mennyire elégedett a leaderrel, s amint visszahuppant a fáradt dalszerző mellé, kíváncsian bámult rá. 

- Akkor már csak Haewoo van?

- Nem, még az én részemet is fel kell venni. 

- Hogy hogy? – csodálkozott el. 

- Nem voltam elégedett a teljesítményemmel. – vonta meg a vállát a legidősebb. 

- Ejnye, hát nem dolgozol rendesen? – röhögött Sunhee. 

- Fáradt vagyok. – mosolyodott el keserűen Ririn. 

- Nem kéne éjjel-nappal Kakaon lógni és V-vel csetelni. – fenyegetőzött vidáman a leader, mire a másik arcára halvány, rózsás pír húzódott. – Na gyerünk énekelj! – veregette meg a vállait. 

Ririn fáradtan nyújtotta ki elgémberedett tagjait, s egy könnyed mozdulattal a fülére helyezte a hatalmas fülhallgatót. Szinte belebújt a mikrofonba, s egy könnyed mozdulattal kérte a technikus srácot, hogy indítsa el a megfelelő részletet. 

Sunhee vigyorogva figyelte, ahogy a másik meg-megcsóválja a fejét. Kíváncsi lett volna, hogy milyen hangokat írt a fejében elterülő kottafüzetbe, de végül a legidősebb feladta a harcot önmaga ellen, s kilépett a kalitkából. 

- Sikerült? – kérdezte mosolyogva Sunhee. 

- Elmegy. – sóhajtott Ririn – Kár, hogy nem éneklek olyan jól élőben, mint a fejemben. 

- A lényeg, hogy készen legyen a forgatásra a dal. 

- Addig még van egy komoly csatám Haewoo-val. – fejelte le a keverőpultot Ririn. 

- Sok szerencsét, barátom! – veregette meg Sunhee a másik hátát, miközben gyors mozdulattal rúgta ki maga alól a széket. 

- Képes vagy magamra hagyni? – nyávogott Ririn. 

- Még szép! Szia! – dalolta a leader, s a folyosón lézengő Haewoo-val közölte, hogy most már bemehet. 

A szürke meszes falat csak a zöldes árnyalatú penészfoltok dobták fel. A szoba kongott az ürességtől, még a suttogás is ott pattogott a nedves falak között. Az egyetlen asztal súlyos monstrumként állt az elhagyatott helyiség zavaros vibrálásában, a ráhelyezett lámpa sárgás fénnyel, pislákolva mutatta a fa erezetének kopott felületét. Sunhee-t megbabonázták a sötét és világos vonalak sora, a beléjük ékelt karcok, amiket bizonyára egy óriási kés pengéje okozott. Feszesnek érezte a kötél szorítását, amivel a kényelmetlen székhez láncolták, kissé mocorgott is a béklyó alatt, de az egész testéből magabiztosság sugárzott. Legalábbis a kamera ezt látta…

Sunhee egy elveszett lélek volt a szerepe szerint, aki elindult a messzeségbe, hátrahagyva mindent, amit ismert. Ekkor találkozott a gyilkossal… A berregő autó látszólag segítő szándékkal állt meg mellette, noha a vezetője lányokat gyűjtött. A teaser +19-es karikája csak megtévesztés volt, ahogy Sunhee lenge öltözéke is. Az erotikus felvételeket felváltották a horrorfilmek elemei. Sunhee még mindig hallotta Ririn szavait, amikkel a koncepció-ülésről távozott vidáman: „Tiszta Gyilkos elmék!”, viszont az öltözéke láttán már nem volt olyan vicces kedvében a legidősebb. Az ujjatlan, barnás egyberuha apró rövidnadrágban végződött, s Ririn legnagyobb bánatára a hozzá kapott topánka sem mentette meg az őszi hidegrázástól. A rá akasztott övvel és a többi kiegészítővel ugyan nem volt gondja, de előre látta, mennyire fázni fog a forgatás napján a leheletnyi öltözetben. Haewoo csak röhögött a Csodanő-szerű öltözeten. A mélyen dekoltált fekete felsőrészen és az arany kisnadrágon, a súlyemelők díjához hasonlító övcsaton és combja közepéig felhúzódó csizmán. Minhee elégedetten méregette a fekete szerelését, noha felvéve a varrások közötti hézagok csiklandozták a bőrét. De nem csak ettől nevetett fel újra és újra, hanem a bőrhatású szerelés furcsa hangjaitól is. Soyoung csillogott, akár a tavaszi napsugár. Az arany miniruha vakító fénnyel szikrázott, a lány teljesen elégedetten vizslatta magát a tükörben: tetszett neki, a szoknya mérete, a színe, a sokat mutató dekoltázsa, s az aranyozott kiegészítői is. 

A kamera még mindig forgott, Sunhee pedig igyekezett a neki kiszabott sorokat tátogni, miközben erőteljes pillantásokkal követte a körülötte mozgó alakokat. Minhee izgatott kiáltása hirtelen hangzott fel – még az alapzajon keresztül is – s hamarosan Sunhee meglátta, amint a lány vigyorogva szaladt az érkező irányába. A leader összeráncolta a homlokát, mire a rendező felkiáltott: „Ennyi”, s a lány örömmel figyelte, hogy néhány személyzetis jelent meg, hogy kikötözze a kezeit. 

Minhee úgy indult meg az érkező alak felé, mintha puskából lőtték volna ki, egyáltalán nem érdekelte, hogy Kangdae éppen arról tartott megbeszélést, a lányoknak milyen feladataik lesznek a bebörtönzött jelenetek során.

- Chanyeol! – csilingelt izgatottan a hangja.

- Wow Minhee meg sem ismertelek ezzel a hajjal. – nevetett a fiú. Látszott rajta, hogy legszívesebben megborzolná a lány frizuráját, de a sok, szigorúan vizslató szempár miatt inkább csak megveregette a másik vállát. 

- Nekem tetszik ez a levendulás koncepció! – nevetett a lány és elkezdte húzni a fiút. – Ririn haja is lilás – magyarázta Minhee –, Haewoo piros lett, Sunhee meg rózsaszín. Csak szegény Soyoung sérójára nem maradt elég festék, az övé nagyon fakó. – Minhee értetlenül bámult hátra, hiszen pontosan érezte, hogy Chanyeol, amint az épület nyitott ajtajához ért, megtorpant. – Oppa? 

- Erre nem voltam felkészülve. – dörmögött az orra alatt a fiú. A szemei végigpásztázták a helyiséget: a furcsa, zöldes falakat, a központi szobából nyíló ajtók sorát, a bezsúfolt reflektorokat, derítővásznakat, a kameráknak kialakított sínhálózatot, de leginkább a Doll☆s tagjainak alakja vonzotta a tekintetét. Minhee továbbra is értetlenül állt egyhelyben, mire Chanyeol ismét megszólalt. 

- Gondoltam, hogy szexi koncepció lesz, de… 

- Ja, Haewoo-t elég felkavaró ilyen göncben látni. – nevetett megenyhülve Minhee. 

- Menj a picsába, My Darling! Miért pont engem? Ririn sem szokott így öltözni! – kiabált át a termen kicsit sem nőiesen az említett. 

- Nekem nem is esik ki a cickóm a ruhából! – bölcselkedett a legidősebb. 

- Neked cickód sincs, ami kiessen! – vitatkozott Haewoo. 

- Ott a pont! – röhögött Ririn. 

- Látom a hangulatotokkal nincs baj! – vigyorgott Chanyeol is. – Szóval ilyen szerelésben fogtok összeverni?

- Nem! Arra van bunyós-szerkónk! – kacsintott Minhee és a sarokba állított gurulófogasra mutatott, amin már ott sorakoztak a fekete, szabdalt nadrágok, a sötét felsők és a hozzájuk passzoló cipők sora.

- Acélbetétes bakanccsal meg minden… - tette még hozzá Haewoo. 

- Én biztos nem fogom azzal megrúgni Chanyeol oppa-t! – nyávogott ijedt hanggal Soyoung. 

- Sebaj! – hangzott fel Sunhee a kis társaság mögött – Majd én jól rátaposok a tűsarkú cipőmmel! – pacsizott le Haewoo-val. – Sz’asz, Chanyeol! 

- Ó! – kerekedtek ki a fiú szemei miközben nyelt egyet, s egy hirtelen ötlettől vezérelve előhúzta a telefonját és lefotózta a leadert.

- Ezt most miért? – csodálkozott Sunhee értetlenül, Chanyeol csak megvonta a vállait, s elindult a neki kijelölt öltöző paraván felé, de ahogy elhaladt a lány mögött a fülébe suttogta:

- Így lesz mivel zsarolnom tudjuk kit. 

Sunhee arca szinte azonnal vörösre váltott, zavartan igazította előre hosszú fürtjeit, s teljesen eltűnt a magabiztosság az alakjából. 

- Tessék. – terített rá Ririn egy vaskos kabátot. – Biztos fázol. – magyarázta a tettét, s komótosan sétált a neki kijelölt börtönbe, hogy felvehessék a következő jelenetet…

A levegő egyre hűvösebbé vált, ahogy a nap sugarai elhagyták a földet, a lányok egészen megörültek a hatalmas reflektoroknak, amiket a gyorsan összeeszkábált cellák elé állítottak fel. A sárgás fény meglehetősen melengetőnek bizonyult, s a rácsok erőteljes árnyékkal borították be a Doll☆s tagjait. Chanyeol alakja magabiztosan sétált végig a kis folyosón, ahol a lányok tömlöcei helyezkedtek el. A kezében forgatott alumínium baseballütő s a vasrácsok találkozásának hangja fémes csilingeléssel riasztotta fel a nyugodt falakat. A fiú mozdulataiból áradó fenyegetés ott feszült a teremben, s a rabok alakját megszínező árnyékok még kilátástalanabbá tették a helyzetet. 

Sunhee alig látott a rá vetülő fényjáték miatt. Kellemesen érintette, mikor a rendező elkiáltotta magát, s örömmel lépett ki a fénytengerből. Meglepetten figyelte a stáb mellett álló fiút, aki vidáman köszöntötte a díszletből kilépő lányokat. 

- Baekhyun? Te meg mit keresel itt? – értetlenkedett Chanyeol. 

- Látni akartam, hogy vernek szét! – válaszolta a fiú kegyetlen mosollyal az arcán. 

- Akkor el kell, hogy szomorítsalak. – nevetett Minhee – Csak holnap vesszük fel a bunyós részeket. 

- Ne már! – nyávogott Baekhyun. 

- De nyugi. – csatlakozott a beszélgetőkhöz Sunhee – Bízhatsz bennünk! Rendesen összeverjük! 

- Nagyon helyes! Megérdemli! – nézett szúrós szemekkel a csapattársára Baekhyun. 

- Valami kívánság esetleg? – ütötte a vasat a Doll☆s vezetője – Vagy gyengepont, amit „véletlenül” megrugdoshatnék? 

- Hát a fiúknak van egy közös gyengepontjuk, ha ott kicsit…

- Na most már álljatok le! – csapott a beszélgetők közé Chanyeol. – Baekhyun, annyira nem voltam kegyetlen veled – majd a lányra nézett vigyorogva –, viszont veled, Sunhee még lehetek. 

- Azt próbáld meg! – csapta mellkason Baekhyun a felhőkarcolót.

- Nem vagy te ahhoz elég bátor! – vihogott Sunhee jókedvűen. – És ne feledd, holnapra megvan az engedélyünk, hogy összeverjünk, és mint biztosan tudod, nem vagyunk túl jó színészek. 

- Nekem kifejezetten tetszik ez a baseballütő. – tűnődött Haewoo valahol a kis társaság mögött – Holnapra megkaphatom? – csillogtak a szemei. 

- Komolyan, mit ártottam én nektek? – kérdezte ijedt tekintettel Chanyeol, de választ már nem kapott…

Sunhee vidáman illegett a tükör előtt: sötét szerelése tökéletesen rásimult az alakjára. Tetszett neki az ujjatlan trikó csipkés alja, a bőrhatású nadrág feszessége, és a cipője szegecseivel is teljes mértékben elégedett volt. Egy végső mozdulattal még megigazgatta a fejére helyezett cilindert és kacsintva indult el az utolsó felvétel irányába. A forgatás második, egyben utolsó napján a felhőké volt a főszerep. Chanyeol elmésen meg is jegyezte, hogy még a Nap is elbújt, hogy nehogy látnia kelljen, amint az öt lány vandál módjára veri össze a csodálatos arcát, mire a Doll☆s tagjai csak legyintettek, hogy annyira azért nem kár a pofijáért. A fiú természetesen háborgott, Minhee csak nevetett, Sunhee és Haewoo gonosz pillantásokat váltott egymással, Ririn mosolyogva csóválta a fejét, egyedül Soyoung tűnt elveszettnek, fogalma sem volt, hogy kéne reagálnia.

A tánctanár igyekezett a kis társaság fejébe verni a verekedés koreográfiáját. Akár egy jól megtervezett tánc: a mozdulatok tökéletes összhangban peregtek, kezek és lábak harmonikus táncának látszott az egész. Sunhee vigyorogva figyelte a csatlósok felkészülését és Chanyeol fájdalmas arcát, amint az egyik személyzetis a szájába tuszkolta a vérpirulát, amit az egyik ütés hatására kellett szétrágnia. 

- Figyeljetek a mozdulataitokra! Ha úgy érzitek, nem látszik elég valószerűnek egy-egy ütésetek, inkább üssetek ténylegesen! – kiabálta a rendező és erőteljes pillantásokat lövellt Soyoung felé – Persze nem kell nagyot ütni –, tette hozzá Chanyeol ijedt szemei láttán – de legyen hihető! Világos? 

Sunhee összeütötte a tenyerét, hogy néhány dörzsölő mozdulattal fejezze ki az izgatottságát, Haewoo pedig egy-két fejkörzést végzett, ezzel melegítve be magát. Minhee végigsimított a halálfejes trikóján és a haját is igazgatni kezdte, hogy felkészítse magát a forgatásra, Ririn pedig motyogva adta a táncos lábú tudtára, hogy hiába van rajta egy dunna vastagságú kabát, akkor is fázik, és nincs semmi, ami rá fogja venni, hogy lerakja és trikóban parádézzon. 

- Gondolj bele, minél előbb ledobod és leforgatjuk a jelenetet, annál előbb vehetsz fel valami melegebb göncöt. 

- Meg fogok fagyni! – nyávogott tovább a legidősebb. 

- Ezért kell mozogni! – csapkodta meg a vállát Minhee. – Nincs is olyan hideg. – tette még hozzá bíztatóan. 

- Készüljünk a felvételre, hölgyeim! – hasította keresztül Kangdae hangja a lányok csacsogását, mire a Doll☆s tagok elindultak a sötét falak közé, hogy beállhassanak a nekik kijelölt helyre.

A zene üteme felcsendült, s a lányok tekintetéből eltűnt a fáradtság, az addigi jókedv, egészen átváltoztak. A cellák ajtaja nyitva állt, s a sötétbe öltözött öt alak magabiztosan sétált ki a folyosóra, hogy felvéve az alakzatot elinduljon a végzete felé. Sunhee tökéletes lépteit tökéletesen kiegészítették Haewoo mozdulatai, amint hanyagul végighúzta a kölcsönkért baseballütőt a padlón, vagy ahogy Minhee unottan újra és újra rágóbuborékokat fújt a levegőbe. Ririn a kezeit készítette fel a készülődő harcra, s fehér szövetet tekert az ujjai tövéhez, míg Soyoung a nyakát és a vállait lazította meg néhány mozdulattal. Sunhee tisztában volt vele, hogy a jelenet lassítva kerül majd a klipbe, s azt is tudta, hogy, mint egy Jackie Chan filmben, a csatlósok egyesével fognak rájuk támadni. Tudta, ha kettőt rúg jobbra és hármat üt előre, akkor egyből a tetőpontként megtervezett harcra kerül a sor, ahol Chanyeol lesz a főellenség. Már ott állt a felhőkarcoló előtt, erősen összeszorította az ujjait, az ökle apró volt, noha tökéletes ütést tudott vele kivitelezni, egy vérfagyasztó mosoly ült ki az arcára, és jól meglendítette a karját, hogy Chanyeol arcába csapódhasson a kegyelemdöfés. 

- Ennyi! – hangzott a dühös hang sokadszorra – Chanyeol! Nem hiszem el, hogy ennyire félned kéne néhány lánytól! 

- Rendező! Kegyelmezzen! – esedezett sírós hangon a fiú – Olyan nagyot tudnak ütni – mutatott Sunhee-re és Haewoo-ra –, hiába ilyen kicsik… lehet, hogy ezzel meg tudják téveszteni magát, de… 

- Elég legyen! Viseld férfiként a dolgot! – csapott az asztalra az idősödő férfi, s szem forgatva felkiáltott: – Tíz perc szünet! 

- Remélem, hogy tisztában vagy vele, hogy ez bosszúért kiált! – lépett Chanyeol Sunhee-hoz. – És tudom is, mivel vehetném el a verekedős hangulatodat. – kacsintott, majd a telefonjával kezdett szórakozni. A leader nem is foglalkozott a furcsa szavakkal, csak vigyorogva nézegette az addigi felvételeket és magyarázta Haewoo-nak, hogy melyik ütése volt valódi melyik pedig eljátszott. 

Sunhee a cilinderjével játszadozott a sötétedő pusztaságban: vidáman pörgette körbe-körbe a mutatóujja körül, s közben derűsen figyelte Minhee-t, aki a tánc lépéseit tanítgatta a többieknek a nedvesen csillogó pázsiton. A forgatásnak tulajdonképpen már vége volt, s Chanyeol is túlélte a napot néhány vörös folttal az arcán, s ugyanolyan lelkesen figyelte a táncos lábú lányt, mint a többi Doll☆s tag. 

- Miért nem léptél még le? – érdeklődött Sunhee. 

- Jönnek majd értem. – válaszolt Chanyeol.

- Kár, hogy Baekhyun nem lehetett itt a forgatáson. Szerintem elégedett lett volna a teljesítményünkkel… szerinted? 

- Gonoszkodsz? – vonta fel a szemöldökét Chanyeol – Hát az állkapcsom még mindig fáj, az biztos. De még nincs vége az estének, és én revanst ígértem neked. 

- Nem félek tőled! – csengett magabiztosan Sunhee hangja. 

- Ej és hol van az az átlátszó gönc? – Hangozott fel a hátuk mögött egy csalódott hang.

- Jongin? – szorította magához Sunhee a kalapját – Te meg mit keresel itt? 

- Jöttünk Chanyeol-ért. – vont vállat. 

- És még az átöltözős jelenetről is lemaradtál. – veregette hátba az érkezőt Chanyeol. – Az MV-be biztos nem lesz bevágva minden pikáns részlet. 

- Chanyeol előtt vetkőztél? – harapta be Jongin az alsóajkát. 

- Ja, meg vagy húsz másik ember előtt. – forgatta meg a szemeit Sunhee dühösen. – Amúgy sem nevezném vetkőzésnek… 

- Ja! Inkább öltözött, mint vetkőzött. – vágott közbe Chanyeol – Legalábbis az elején kevesebb ruha volt rajta, mint a végén. 

- Nincs neked valami dolgod? – kérdezte Jongin dühösen – Mondjuk, lemoshatnád a sminket. 

- Ó az nem smink! – vált Sunhee hangja is vidámmá – Kicsit kidekoráltuk Haewoo-val. Nem vagyunk valami jó színészek, és a rendező azt mondta, hogy akkor üssünk igaziból. – magyarázta, de amint észrevette a másik vizslató tekintetét, zavartan pillantott Chanyeol felé. 

- Megyek, összeszedem a cuccom. – nyújtózott egyet a felhőkarcoló. 

- Nekem is mennem kéne… – habogott Sunhee és tett néhány lágy lépést az öltözők felé. 

- Menekülsz? – csapott le a lány kezeire Jongin. 

- Miért kéne menekülnöm? – forgatta meg a szemeit Sunhee bár nem fordult a fiú irányába.

- Mert most már tudom, hogy tetszem neked…

- Pfú! – húzta ki a kacsóját Jongin ujjai közül. – Szerintem valamit nagyon benéztél. 

- Emlékeim szerint, nagyon is sóvárogtál a csókom után. – lépett közelebb a fiú, Sunhee érezte a hátának simulni a másik mellkasát. Végigszántotta a kellemes borzongás a testét, ahogy Jongin a füléhez hajolva suttogott tovább: – Pontosan emlékszem a szavaidra… Azt kérdezted, mire várok… Talán elfelejtetted? 

- Engedj el, kérlek! 

- Tényleg ezt akarod? – fordította maga felé a lány. Sunhee érezte a bőrén Jongin pilleérintését, vörös pírt festett az arcára a vizslató szempár, ami tüzetesen vizsgálta minden apró rezzenését. Csak a hatalmas sóhajra kapta fel a fejét, ami a fiúból kiszaladt: forró, fájdalmas, fáradt sóhaj volt az. S Sunhee, maga sem tudta miért, megijedt. Olyan vadítóan közel voltak azok a puha ajkak, amik minden alkalommal kellemesen simogatták, képtelen volt mást figyelni, s amint rájött, hogy talán túl feltűnően bámulta, ijedten kapta le róla a tekintetét. Jongin olyan óvatosan érintette meg a lány kicserepesedett száját a mutatóujjával, hogy Sunhee nem is volt biztos a gesztus valódiságában. A fejébe szállt a fiúból áradó kedvesség, s önkénytelenül nyalt végig az ajkain, noha azokon még ott játszott a forró ujj. Jongin önuralma ekkor mondott csődöt, őrült módjára hajolt a lány ajkaira, hogy a sajátjával tépje őket, vadul, kiéhezve, dühösen. Sunhee pillanatok alatt simult bele a fájdalmas érintésbe, nem foglalkozva a külvilággal többé. Fogalma sem volt, hogy a többi tag merre mászkál éppen, hogy Chanyeol nem-e tér vissza, miután összeszedte a cuccait az öltözőből, de semmi sem érdekelte többé. A csók egyre mélyebb volt, Jongin ujjai pedig egyre bátrabbak. Szinte betolakodott a lány kabátja alá, mintha csak némi melegséget óhajtott volna kisajtolni a törékeny testből. Sunhee nem tudta megmagyarázni, hogy mi volt a törés, ami kizökkentette az álomvilágból: hirtelen csapott le a szívére a hűvös fuvallat, s ő olyan könnyedén tolta el magától a fiút. 

- Elég ebből! – szólt rá erélyesen, s néhány lépést hátrált. 

- Tényleg ezt akarod? – Jongin hangja mélyebb volt és karcosabb, mint máskor. 

- Igen. – suttogott a lány.

- Jól gondold meg, Sunhee, mert nem vagyok türelmes ember. – Jongin szemeiből áradó komolyság egészen meglepte a Doll☆s leaderét. – Nem fogok örökké utánad futni. 

Sunhee megdermedt a szavakra. Egy pillanatra reagálni is elfelejtett. Fogalma sem volt, hogy pontosan mit is szeretne. 

- Én… 

Fülsiketítőnek hatott a kellemetlen sípolás. Sunhee-nak szüksége volt néhány másodpercre, hogy rájöjjön, hogy a hang forrása Jongin zsebe. A fiú dühösen vonta össze a szemöldökét, míg kihalászta a telefonját, de a hangjában már egyáltalán nem csengett a harag dallama. 

- Hol vagy már? Indulnánk. – Sunhee-nak nem is kellett gondolkodnia, hogy tudja, Chanyeol dörmög a vonal túlsó végén. 

- Megyek. – Ennyi volt a szűk válasz, majd a telefon visszacsúszott az eredeti helyére. – Gondolkozz azon, amit mondtam, Sunhee. – Jongin szavai sokkal érzelemmentesebbek voltak, mint általában – Nem fogok örökké utánad futni. Túl bosszantó lenne. Egyszer megunom a kisded játékaidat és akkor ennyi volt… 

- Mintha ezzel fenyegethetnél! – gurult be Sunhee, de mielőtt tovább puffoghatott volna, Jongin a tenyerét a szájára tapasztotta. 

- Egyenlőre gondold át! – ezzel egy kellemes mosoly terült szét az ajkain – Addig is, álmodj velem! – nyomott egy apró puszit a kézfejére, ami még mindig a lány ajkain pihent, s egyet egyenesen Sunhee orrára…