Doll☆s - 23. fejezet

Sziasztok! 

És végre elérkezett a következő fejezet... elég sokat kellett várni rá. =.= Lassú vagyok. 

Sun Hee végre lányos kikapcsolódáson vehet részt. 

Ri Rin pedig beújíthat néhány könyvet. 

Hae Woo kávézgat.

So Young újabb áldozat után néz.

Min Hee pedig kénytelen szembenézni a bonyolult érzésekkel... 

Jó olvasást! 

~Chiru

☆☆☆

Complicated emotions

Hae Woo néhány laza mozdulattal átfésülte sötét hajkoronáját, hogy végül ismét a feje tetejére illeszthesse a napszemüvegét. A mellette lévő, üres, papír kávéspohár arról tanúskodott, hogy néhány perccel ezelőtt még a nagy nehézségek árán megszerzett frissítőjét kortyolta, de ahogy a fekete, élénkítő elfogyott, úgy vált ő is egyre türelmetlenebbé. A támla nélküli pad fa felülete kezdte nyomni a fenekét, idegesítette az emberek forgataga, akik csacsogva lépkedtek a világos padlón csomagokkal, szatyrokkal, italos poharakkal. 

Persze Sun Hee ötlete volt az egész! Ki más találhatta volna ki, hogy mind az öten elinduljanak egy hatalmas bevásárlóközpontba kikapcsolódni? Hae Woo próbálta a másik rappert jobb belátásra bírni, és több megdönthetetlennek tartott érvet is felsorakoztatott azért, hogy meggyőzze a leadert, miszerint az Ő jelenléte teljesen felesleges, de persze Sun Hee hajthatatlan volt. Éppen ezért ücsörgött a tömött pláza egyik kényelmetlen padján, unottan, üres kávéspohárral, dühöngve egy cuki, hölgy-kánaánnak tartott üzlet előtt. Még a csecsebecsékkel tömött sorok sem tudták eltakarni Sun Hee alakját. Fekete fűzős felsőjében, szegecses rövidnadrágjában és gyilkos fegyverre emlékeztető cipőjében inkább tűnt punk-rock királynőnek, mintsem rózsaszín-vattacukor csajszinak, mégis valahogy annyira beleillett abba a mézesmázos világba, ahogy hosszú, egyenes, rezes szőke hajjal, tökéletesre manikűrözött körmökkel válogatta az ékszereket. Ott keresgélt közvetlenül mellette So Young hippinek öltözve, narancssárga felsőben, koptatott farmerrövidnadrágban, kötött táskával, erősen magyarázva bizonyára az ékszerek színéről és jelentéséről. Legalábbis Hae Woo így képzelte. 

Min Hee és Ri Rin az üzlet másik sarkában idiótábbnál-idiótább szemüvegeket próbált fel, hogy bolondos képekkel örvendeztessék meg a rajongóikat, persze csak és kizárólag akkor, ha már elhagyták még a pláza területét is. Nem kellett a felhajtás! Min Hee egészen magasnak tűnt kék tűsarkú cipőjében. Fekete szerelését csak a mellénye alól kikandikáló adriai-tengerkék felsőrész tette színesebbé. Hae Woo szinte maga előtt látta, a fotók és videók sokaságát, amiket táncos lábú csapattársa készített. Biztosra vette, hogy nagyszerű felvételek lesznek a Doll☆s’ Diary számára. 

Az unatkozó rapper nagyot sóhajtott. Azon gondolkozott, hogy ideje lenne petíciót indítania a dohányosok érdekében, akiket a meleg nyári napokon sem láttak szívesen a bevásárlóközpontok hűvösében cigarettával a kezükben. Nyűgösen bámult a kijárat felé, próbálta rávenni a végtagjait, hogy elinduljanak a cél irányába, s mikor már a testét engedelmességre ösztönözte volna, megragadta a kávéspoharát, ami legnagyobb meglepetésére tele volt. 

- Mi a franc? – bámulta az élettelen papírpoharat, mintha csak választ várt volna tőle. 

- Nagyon el tudsz bambulni. – Hae Woo ijedten kapta a fejét a hang irányába, s megpillantotta a neki háttal ülő alakját. A világos póló végighúzódott a gerince görnyedt vonalán, a farmerja pedig divatosan szaggatva terült el a lábain, az elengedhetetlen napszemüveg láttán vált a rappernek gyanússá a fazon, de fürkésző pillantásait csak akkor váltotta fel csodálkozva csengő hangja, mikor a másik felé fordulva biccentett. 

- Erre nem számítottam. – álmélkodott a rapper – Mit keresel te itt? 

- Csak bejöttem venni ezt-azt, de nem gondoltam volna, hogy ilyen sokan lesznek. – válaszolta. 

- Ha BigBang-es lennék, biztos nem mászkálnék nyilvánosan. – lökte a szavakat Hae Woo magabiztosan. 

- Persze, kiabáld ki, hátha valaki felismer! – fordult egyre jobban a lány felé. 

- Akkor lehet, hogy jobb, ha én most elpárolgok, mielőtt néhány pletyka szárnyra kelne. – húzta le a pohár tartalmát a rapper könnyedén. 

- Miért? Talán zavarna, ha velem hoznának hírbe? – mosolygott a fiú. 

- Nem, de a menedzsereim szíjat hasítanának a hátamból, ahogy a tiéd is. 

- Nem hiszem, hogy a menedzserem szétverne engem. – vigyorgott a másik. 

- Nem is arra gondoltam, hogy téged bántana… - halkult el Hae Woo hangja, majd felállva elindult a kijárat irányába, hogy elszívhassa az éltető cigarettáját. Csodálkozva figyelte, ahogy a másik ugyanolyan komótosan sétált mellette és kellemes hangján magyarázta neki, hogy nem minden menedzser olyan félelmetes. 

Min Hee ügyetlenül szorongatta a neki tetsző műkörmök dobozait, miközben Sun Hee felé trappolt: 

- Segíts választani! – tolta a leader orra alá a színes darabokat, majd érdeklődve figyelte a másik reakcióit, aki csak nagyon megfontoltan nézte végig a választékot, s néhány fontosnak tűnő tanáccsal is ellátta a fiatalabbat, majd rábökött az egyikre. 

- Ez lesz az igazi. – mondta komoly hanggal, mire Min Hee nevetve mutatott a nem messze álló Ri Rin felé, aki visszafojtott vihogással rögzítette az eseményeket. 

- Láttad azt a mélyen elgondolkodó ábrázatát? – kérdezte a táncos lábú. 

- Láttam! Nagyon beleélte magát! – bólintott Ri Rin is. 

- Hé! Ez egy fontos döntés volt! – kapott a legidősebb keze után Sun Hee – Remélem, nem akarod leadni a videót Kang Dae-nek. Semmi kedvem viszontlátni a Doll☆s’ Diary-ban. 

- Hát majd meglátjuk még azt. – nevetett Ri Rin. 

- Nem fogunk könyvesboltba menni, ha ilyen leszel! – ráncolta össze a homlokát a leader. 

- De szemét vagy! – vonta fel a szemöldökét Ri Rin – Nem mintha megakadályozhatnál. – vált nevetőssé a hangja. 

- Eonni, ne már! – könyörgött Sun Hee, de még kétségbeesettebbé vált a hangja, mikor meglátta, ahogy Min Hee belekarol a legidősebbe és elvonszolja a könyvesbolt irányába. 

Hangosan csörömpöltek a pálcikák, ahogy fémes testük össze-összekoccant. A csevej egyre hangosabbá és csacskábbá vált, ahogy a percek teltek, s az öt lány a semmittevés fáradalmai közben egészen jól érezték magukat. 

- Komolyan mondtam! – sóhajtott fel színpadiasan Sun Hee – Többet nem megyek ezekkel – mutatott Min Hee-re és Ri Rin-re – könyvesboltba! 

- Nem kell a hiszti! – szólalt meg Hae Woo dühöngve – Te sem vagy jobb, ha bizsuról vagy pipere cuccról van szó! 

- Én nagyon jól szórakoztam! – nevetett Min Hee és megsimogatta a mellette üresen álló székre akasztott szatyrot – Egy csomó regényt vettem, amit már el akartam olvasni. 

- Mert annyi időd lesz olvasni mostanában… - forgatta meg a szemeit a leader. 

- Hol van még a szeptember! – vitatkozott Min Hee – Addig csak tengilengizünk. 

- Azért nagyon remélem, hogy nem ez a célod. – szűkültek össze a leader szemei, s ahogy kihúzta magát az alakja egészen fenyegető lett – Ha meló van, elvárom, hogy ne tengilengizz! 

- Megszólalt a szigorú leader! – röhögött Hae Woo, mire Sun Hee csak szúrósan ránézett a másik rapperre. 

- Szerintetek, nincsenek túl sokan itt? – bámult a többiekre óriási, boci szemekkel So Young. – Mármint hétköznap nem szokott ilyen tömeg lenni. – magyarázkodott a többiek rosszalló pillantásai láttán. 

- Igaza van amúgy! – szólt közbe Min Hee is.

- Volt valami transzparens a könyvesbolt előtt. – vont vállat Sun Hee – Biztos valami rendezvény lesz. 

- Észre sem vettem. – csodálkozott Ri Rin. 

- Ezen valamiért nem is csodálkozok. – forgatta a szemeit a leader. 

A transzparens ugyanolyan feszesen állt a könyvesbolt felett, mint addig. Sőt! Sun Hee több helyen is felfedezte a fekete-fehér logót, ami igazából csak akkor nyert értelmet számára, mikor Min Hee hangos üdvrivalgás közepette ecsetelte, hogy az EXO-t jelképezi a minta, s még a betűket is könnyedén kiolvasta a furcsán felosztott hatszögben. 

- Te jó ég! Akkor Chen is itt van valahol!? – esett le a táncos lábúnak, de nem várta meg a többiek kioktatását, hogy a plakátot és a rajta szereplő dátumot figyelembe véve, elég nevetséges a kérdése. Sun Hee csak aggodalmas képpel figyelte, ahogy a csapattársa túlvilági örömmel az arcán szorítja a füléhez a telefont és türelmetlenül várja, hogy a másik beleszóljon. 

- Oppa! – Sun Hee ekkor jött rá, hogy ez mégsem a szerencsenapja. Idegesen kezdte Ri Rin-t bámulni, mintha a legidősebbtől várta volna, hogy rápirítson az izgága leányzóra. – Hol vagy? – énekelte a kérdést Min Hee – Tényleg? – vigyorodott el még jobban. – Én is ott vagyok! (…) Komolyan? – vált izgatottá a hangja. Szinte azonnal végigsiklott a szeme a másik négy tagon, mintha csak az esetleges problémákat és katasztrófákat mérlegelné. – Nem akarunk zavarni benneteket. (…) Hát akkor, hogy a viharba ne mennénk? 

- Nem hiszem, hogy ez jó ötlet lenne. – morgott Sun Hee az orra alatt, mire Ri Rin finoman, bíztatóan megpaskolta a hátát. – Áruló! – vetette még oda a legidősebbnek, amit ő már nem is hallott, hiszen elindult az úton, amit Min Hee mutatott nekik. 

A folyosók kacskaringósan vezettek az épület egy teljesen elhagyatott részéhez. Min Hee nem volt biztos benne, hogy jól követte Chen utasításait, hiszen az emberek tömege minden lépést követően megfogyatkozott, a hangok egyre elcsitultak, s a színek is lassan fehérbe fordultak. 

- Nem is tudtam, hogy ilyen része is van az épületnek. – csacsogott So Young várakozón. 

- Elég furcsa ez nekem. – lebegtek Sun Hee szemei előtt egyre durvább és horrorba illőbb jelenetek. 

- Oppa! – kiáltott fel Min Hee és futásnak eredt, ahogy meglátta az ismerős alakot, hogy végül csaknem a karjaiba ugorjon. 

- Azt hittem, már ide sem találtok. – nevetett Chen csilingelő hangján.

- Azért annyira nem vagyunk elveszettek! – legyintett Min Hee vigyorogva. 

- Rendben, akkor erre tessék hölgyeim! – mutatta az utat Chen, akár egy lovag. 

Min Hee vidáman indult útnak az üres falak között, észre sem véve néhány csapattársa cseppet fájdalmas arckifejezését. S ahogy a fiú által kijelölt ösvényen lépkedett, rövidesen a folyosó újra megtelt emberekkel. A személyzet tagjai sürögve-forogva mászkáltak, hogy minél könnyebbé tegyék az esemény menetét. Min Hee érdeklődve figyelte a készülődés mozzanatait és izgatottan itta a fiú szavait. Chen lassú léptekkel, ráérősen vezette körbe a kis csapatot, miközben magyarázott.

- Ezek szerint már átöltöztetek és a sminketek is megvan? – csücsörített kislányosan Min Hee.

- Nézz már rá! – forgatta meg a szemeit Hae Woo. 

- Pedig – folytatta, mintha meg sem hallotta volna a morcos rapper hangját – reménykedtem, hogy egy-két EXO tag hasfalán még végigsiklathatom a kezem! – Emelte álmodozó tekintettel magasba az említett végtagot, mire Hae Woo megforgatta szemeit, Chen pedig hangosan felnevetett:

- Se Hun-nak igaza volt! – hahotázott a fiú – Tényleg perverz nőszemély vagy! Nem is tudom, hogy engedhetlek be az öltözőnkbe ennek tudatában. – aggodalmaskodott, mire So Young bágyadt tekintettel kapta el a fiú kezét, a szemeiben színlelt ártatlanság csillogott, s a hangja lágyan csengett:

- Min Hee nem perverz. Teljesen normális lány… Nyugodtan be lehet minket engedni… 

Chen íriszei meglepetten kikerekedtek, s ahogy a legfiatalabb kérlelő tekintetét pásztázta, az ajkait ismét tekintélyes mosolyra húzta.

- Úgy tűnik, Min Hee, nem te vagy az egyetlen perverz nőszemély ebben a bandában.

- De… - kezdett volna értelmetlen vitába a legfiatalabb, amit a sötét hajú rapper már képtelen volt végig hallgatni ezért nagyot sóhajtva a sereghajtók csapatához csatlakozott. 

- Muszáj nekünk is bemennünk jópofizni? – bámult könyörgő szemekkel a leaderre. 

- Igen! – vágta rá azonnal Ri Rin. – Tudom, hogy semmi kedved. Én sem szívesen lépek az SM területére, de illetlenség lenne… majd gyorsan lelépünk, oké? – tette még hozzá biztatásként. 

- Nem akarom… – suttogta Sun Hee maga elé. A gondolat, hogy találkoznia kell Jong In-nal, felkavarta. Ri Rin megállt egy pillanatra és elkapta a leader karját. A tekintete kérdőn pásztázta a másik szemeit. 

- Mi a fene történt azon a reklámforgatáson? – adta ki magából a kérdést, ami már napok óta foglalkoztatta. 

- Semmi. – húzta ki a másik nyűgösen a kezeit a puha érintés alól. 

- Furcsán viselkedsz mostanában! – tette még hozzá Ri Rin reménykedve, hogy feloldja a némaságot, de Sun Hee ahelyett, hogy vallott volna, inkább támadásba lendült. 

- Nem is tudom, hogy ki lóg folyton-folyvást a telefonján! – tette keresztbe a kezeit a leader vigyorogva. 

Min Hee ujjai selymesen pihentek a kilincsen, izgatottan bámult a háta mögé: Chen mosolyogva figyelte a mozdulatait, So Young pedig teljes figyelmét az ajtónak szentelte. Kissé türelmetlenül nézett végig a folyosón, ahol többi csapattársa összeverődve lépkedett, majd, ahogy a három elveszett bárányka is hallótávolságba ért, bekopogott. 

Min Hee úgy rontott be a tágas, világos terembe, mint egy hangos ősrobbanás. Vidám köszöntése és élénken csilingelő hangja azonnal magára vonta a bent tengődő idolok és segítők figyelmét.

- Nocsak, Jong Dae partnernője! – kiáltott fel Baek Hyun s azonnal a belépők felé igyekezett. Min Hee végigvezette a tekintetét a helyiség világos falain, az asztalok rendezett során és a hasonló színben pompázó tagokon: volt, aki a telefonját nyomkodta, volt, aki fesztelenül társalgott a mellette állókkal és ott volt Se Hun. Nyugodtan ücsörgött a terem végében lévő székek egyikén, míg egy másikat a lábával foglalt le. Rideg szemei tűként szúrtak végig Min Hee testén, ahogy végigpillantott az alakján. Min Hee alig tudta követni Baek Hyun csapongó gondolatmenetét, vagy Chan Yeol lelkendezését a Doll☆s dalaival kapcsolatban. Nem érezte Chen kellemes, melegséget sugárzó jelenlétét, ami Se Hun fagyos szemeinek jeges fuvallatát megsemmisíthette volna. Próbált megbújni a szúrós érzés elől, így a fiútól a legtávolabb helyezkedett el, s igyekezet a mázsás súlyoktól szabadulván fesztelenül csevegni az EXO tagjaival. 

Ri Rin félszegen ölelte magához a táskáját. Figyelmét látszólag teljesen lekötötte az előtte zajló párbeszéd, noha minden idegszálával azon igyekezett, hogy minél előbb szabaduljon a kellemetlen helyzetből. Várta a megfelelő pillanatot… A pillanatot, mikor elköszönhet a díszes társaságtól. Magában azon tanakodott, hogy hány perc lehet ilyenkor ideális? Öt? Tíz? Mikor mondhat búcsút anélkül, hogy megszólnák? 

- Nocsak, nocsak! Shin Ri Rin. – A legidősebb egészen összerezzent a hang és a gúnyos hangnem hallatán. – Tehát valóban igaz a hír? Visszatérsz a K-Pop világába? Ráadásul nem is dalszerzőként, hanem előadóként?

Ri Rin-nek nyelnie kellett egy nagyot. A fickó szemüvege ugyanolyan idegesítően nagy volt, mint annak idején; a hangjában ugyanaz a gúny ült, s a lány ugyanúgy megremegett a tenyérbe mászó modor miatt, mint akkor.

- Ajeossi… – hajolt meg közönyösen köszönésképp, de nem is próbált válaszolni a további kérdésekre. Rezzenéstelen arccal figyelte tovább a mellette zajló beszélgetést: Min Hee és Baek Hyun hangja felváltva megtöltötte a kis társaság közötti területet. 

- Remélem, nem dalokat rejtegetsz a táskádban! – bökött a fickó szemeivel a Ri Rin által meggyűrt táskára – Csak nem azért jöttél, hogy bosszút állj? 

- A dallopás nem az én módszerem! – köpte a szavakat a Doll☆s legidősebb tagja lenéző pillantásokat lövellve a fickóra. Érezte, ahogy a düh végigszalad a testén, ahogy az emlékek sötét dobozának fedele hirtelen kinyílt…

- Nekem innom kell valamit! – hangzott fel Hae Woo hangja kedvetlenül, s sokatmondó tekintettel pislogott az ajtó irányába. Ri Rin kapva kapott az alkalmon és a rapperbe karolva húzni kezdte a biztonságot nyújtó kijárat felé. 

- Megyek én is! – vágta rá, majd egy biccentés után kiviharzott a teremből Hae Woo-val a nyomában. 

Sun Hee csalódott pillantásokat vetett a csukott ajtóra, szeretett volna szabadulni az öltözőként szolgáló tágas teremből, bár egészen megnyugtatta a tény, hogy Jong In-nak se híre, se hamva nem volt mióta betette a lábát az ellenséges területre. Egészen feloldódott a kellemes csevegés közepette, hirtelen ugrott meg, mikor egy forró érintés végigcsúszott a kézfején. 

- Basszus! – nyögött fel ijedtében, mire farkasszemet kellett néznie Jong In elégedett szemeivel. 

- Ennél sokkal kényelmetlenebb helyeken is megérintettelek már. – suttogta egykori tánc partnernője fülébe, mire Sun Hee arcára halvány pír szökött. 

- Fogd be! – morgolódott– Ha nem vetted volna észre, nem vagyunk egyedül. 

- Ezek szerint, ha kettesben vagyunk, nyugodtan megérinthetlek minden kényes helyen, ahol csak szeretnélek? – vonta le a következtetést a fiú. 

- Megőrültél! – sipított Sun Hee két oktávval magasabb hangon, amit suttogva elég nehéz volt kivitelezni. 

- Uh! – hangzott fel Baek Hyun izgatott hangja – Nem csak a reklámban néztek ki jól egymás mellett. – Mondta ki hangosan is a gondolatait, miközben Sun Hee és Jong In felé pislákolt.

- Még szép! – karolta át a lányt Jong In, s lepillantott a dekoltázsára, amit a kövekkel díszített fűző erőteljesen kihangsúlyozott – Remek az összhang közöttünk. 

- Már nem azért – vágott közbe Chan Yeol mélyen dörmögő hangján –, de szerintem ez nem a te érdemed. – Finoman nyújtotta a tenyerét, mintha csak táncra hívta volna Sun Hee-t, s amint a leader bátortalanul ráhelyezte a hatalmas felületre az ujjait, a fiú könnyedén magához húzta. – Nézd csak meg! – vált a hangja magabiztossá – Sun Hee velem is nagyon szép párt alkotna. 

Sun Hee értetlenül bámult fel a mellette álló felhőkarcolóra, majd pillantása Jong In-ra esett, aki bosszúsan perzselő tekintettel nézett a párosukra:

- Már nem azért – forgatta a szemeit – de szerintem, az elálló füleidről még Sun Hee mély dekoltázsa sem tudja elterelni a figyelmet. 

- Uh ez most fájt! – nevetett Chan Yeol – Bár ha jobban meggondolom, tök hízelgő, hogy egy ilyen szép csaj helyett inkább engem, meg a csodálatos füleimet figyeled! 

- Én nem ezt mondtam! – csattant fel dühösen Jong In hangja.

- Dehogynem! – nevetett fennhangon Chan Yeol, mire a másik arcizmai megfeszültek, s a dühtől csillogó szemeivel Sun Hee-t kezdte vizslatni.

- Most mit kell piszkálni? – csapkodta Baek Hyun a felhőkarcoló vállát, majd Sun Hee-re pillantott – Gyere! – A lány alig fogta fel Baek Hyun szavait, teljesen megbabonázta Jong In pillantása. A párbeszéd során képtelen volt visszafogni a vigyorát, de amint a fiú azzal a furcsa tekintettel fúrta a szemeit az övéibe, az arcára fagyott minden jókedv. 

- Hagyjuk, had folytassák egymás között. – legyintett Baek Hyun és néhány lépéssel közelebb vonta a Doll☆s leaderét a fésülködőasztalokhoz. 

- Igazából… nekünk most már ideje lenne mennünk. – mentegetőzött Sun Hee. Főleg akkor érezte forrónak a talajt a lába alatt, mikor meglátta So Young alakját, ahogy az ajkait újra és újra megnyalta, ahogy hosszú ujjaival végigszántott a tökéletes tincsei között. Látszott rajta, hogy már kinézte a következő prédáját, de Sun Hee nem akarta megvárni, míg a legfiatalabb egy újabb EXO tagot csábít az ágyába. 

- Min Hee! – pillantott a táncos lábúra, aki csak bólintva fogadta a távozásuk hírét. 

- Egy perc! – szólalt meg, majd Chen nyaka köré fonta a karjait, s kicsit magához húzta az értetlenül pislogó énekest. A halk suttogásra egy bolondos fejrázás volt a fiú válasza, s az irány megadása után, Min Hee elindult az ajtó felé – Muszáj kimennem a mosdóba. – vetette oda halkan Sun Hee-nek, s mielőtt az ajtót végleg visszacsukhatta volna, meglátta Se Hun morcos ábrázatát: jeges tekintettel követte végig a lány lépéseit egészen addig, míg a világos falap el nem takarta az alakját a szeme elől. 

Min Hee-t egészen meglepte a tisztaság, ami az elhagyatott mosdót jellemezte. A padló burkolata valóban fehér volt, a falak makulátlan csempéinek színe pedig lágyan egészítette ki a belső berendezést. A táncos nyugodtan törölgette a kezeit a papírtörlők tömkelegével, s néhány mozdulattal a haját is megigazgatta. A lengőajtó nehezen adott utat neki, s mikor már a szeme előtt lebegett a cél, megtorpant. 

- Úgy látszik, ez egy ilyen banda. – Se Hun hangja gúnyos volt, hideg és visszataszító. 

- Neked meg mi bajod? – kérdezte Min Hee csodálkozva. 

- Ne játszd meg magad!

- Tudod jól, hogy nem tudok színészkedni! – vágta rá sértődötten Min Hee, szem forgatva. Szinte azonnal peregni kezdtek a szeme előtt a táncteremben történtek. Ott lebegtek a gondolataiban azok az óráknak tűnő pillanatok, amikor Se Hun porcelánfehér bőrét érinthette az ujjaival. Az arcára pír szökött, s igyekezett az öltőző felé, hogy végérvényesen elbúcsúzzon az EXO tagjaitól. Nem számított rá, hogy a fiú elkapja a csuklóját, ahogy arra sem, hogy nekitaszítja a folyosó élénk színben pompázó falának egészen közel lépve hozzá, így az utolsó menekülésre alkalmas rést is elvágta. 

- Randiztál Chen-nel? – A kérdés egészen váratlanul érte a lányt. Értetlen, kérdő pillantásokat lövellt a másik felé. 

- Mi van? – adott végül hangot a csodálkozásának. 

- Nem kell a duma. Nagyon jól tudom, hogy te és Chen bowlingozni voltatok. – villogtak Se Hun szemei. 

- És? 

- Úgy tűnik, ilyen ez a banda. – adta ki a gondolatait a fiú, miközben Min Hee egyik világos hajtincsével játszadozott.

- Mégis mi a francról beszélsz? – Min Hee-t kezdte egyre jobban zavarni a másik közelsége. Érezte a fiúból áradó kellemes eszenciát. Hallotta a hangját, ami minden gúny ellenére édesen simogatta az érzékeit. A teste felforrósodott, a vére perzselve pulzált az ereiben, s legnagyobb bánatára nem a karjait frissítette fel új erővel, hanem az arcára rajzolt rózsás pírt. 

- Arról, hogy a ti bandátokban két féle csaj van. Alkoholista… 

Min Hee felnevetett. Noha Se Hun jeges pillantása mindig fejtörést okozott neki, de abban a pillanatban úgy érezte olvas a fiú gondolatai között. Az étteremben Hae Woo és Ri Rin kissé illuminált állapotban mutatkozott be a táncos lábú rappernek, és még a fülében csengtek Hae Woo szavai, amivel elhagyta az öltöző területét fél órával korábban… „Innom kell valamit!” – hangzott a rapper hangja, mielőtt elviharzott. 

- Ezt nem gondolhatod komolyan! – csilingeltek Min Hee szavai. – Ahogy Hae Woo-t és eonni-t ismerem, most épp egy kávézóban ülnek, az egyik feketét kortyolgat, a másik meg a telefonján lóg. 

- Na persze… 

- És mi többiek? Mi mik lennénk? – vihogott még mindig, de Se Hun szemei továbbra is dühösen villóztak. 

- Ribancok! – sziszegte a szavakat, majd erőteljesen Min Hee arcéléhez kapott, hogy maga felé fordíthassa a tekintetét. A lány elkerekedett szemekkel figyelte Se Hun dühös pillantásait, s a kellemetlen érintésébe csaknem beleborzongott. 

- És most valami szolgáltatást vársz, vagy mi? – kérdezte Min Hee kristályosan csilingelő hangnemben, s közben Se Hun nyaka köré fonta a karjait. – Ha Chen kaphatott belőlem, gondoltad, miért is ne próbálkozz be te is? – kacérkodott, s noha az arca teljesen vörösben úszott már, még rátett egy lapáttal és a fiú hajába túrt.

- Nem is tagadod? – Se Hun hangja hűvösebbé vált, az ujjai keményen siklottak végig csapdába csalt prédája nyakán, hogy végül a derekánál fogva húzza magához a törékeny testet. 

- Oppa! – kezdte a Min Hee visszafogott hangon, behunyt szemekkel. Érezte, ahogy a teste egyre forróbbá válik a benne dúló düh-háború miatt, mégis próbálta folytatni: – Kérlek – nézett csábosan csillogó íriszekkel és rózsásan úszó arccal a fiúra, s mikor észrevette annak gunyoros tekintetét, még vörösebb lett a rátörő harag miatt –, hadd érintselek meg! 

- Csináld! Csinálj, amit akarsz! – mennydörgött Se Hun hangja, de a mondat végére a dörmögés cérnavékony sipítássá változott Min Hee hozzáértő munkája nyomán. 

- Mekkora egy pöcs vagy te! – dühöngött a táncos, s közben eltolta magától a teljesen szétcsúszott fiút, aki görnyedve simította a kezét legféltettebb testrészére, ami egészen megsínylette a lány térdével való találkozást. – Nem vagyok ribanc és Sun Hee sem az… So Young meg… – egy pillanatra megdermedt – ő szeret kísérletezni! 

Min Hee szaporán tette egyik lábát a másik után, szerette volna Chen karjaiba vetni magát és elsírni a bánatát, de tisztában volt vele, hogy ezt a párbeszédet nem fogja megosztani a kedvenc énekesével. Meglepte a mögötte felhangzó léptek zaja, a szíve a nyakában dobogott. Pontosan tudta, hogy ki siet úgy a nyomában. 

- Már csak egy valami érdekel. – ragadta meg Se Hun gyengéden a menekülő kezét. Min Hee megtorpant, de nem fordult meg. Úgy érezte megvan hozzá a joga, hogy tudomást se vegyen a fiúról. Egészen beleborzongott, mikor Se Hun hirtelen ötlettől vezérelve átölelte. Érezte a hátának feszülő test minden porcikáját. Szinte maga elé tudta képzelni a porcelánfehér bőrt, az izmok sokaságát. Ahogy a kellemesen csengő hang végigsimította a fülcimpáját, pontosan tudta, hogy nem a düh festi ismét vörösre az arcát.

- Chen karjaiban is így reszkettél? Az ő hangjától is libabőrös lettél? Az ő hasfalát is olyan élvezettel tapogattad végig? – Se Hun néhány másodperc szünetet tartott – Ne álltassuk egymást! Mindketten tudjuk a választ. 

Noha gyengéden pördítette maga felé a lányt, a csókja mégis birtokló volt. Min Hee fájdalmasan édesnek érezte Se Hun ajkait, jólesően kegyetlennek az érintéseit, s kijózanítóan megbabonázónak a suttogást, amivel arra kérte, hogy legyen az övé. 

- Nincs jogod ilyet kérni! – tért észhez Min Hee. – És hálás lennék, ha végre nem állnál az utamba! – tépte ki magát a fiú kezei közül. 

- Akkor is az enyém leszel! – közölte Se Hun tényszerűen, vidám csilingeléssel a hangjában, mire Min Hee összerezzenve szaporította meg a lépteit…