Doll☆s - 8. fejezet

Sziasztok! 

Teljesen megfeledkeztem erről a fejezetről. O.O
Azt hittem, már a következőnél járunk. 
De semmi gond! Kandi-kamerázunk még egy kicsit! 

Ri Rin ijedezik, Sun Hee és Hae Woo kockul, So Young alkot, 
és persze, akinek mindezt köszönhetjük... a kameránál: Min Hee. 

Jó szórakozást a fejezethez! 

~Chiru

☆☆☆

Dollhouse Candid Camera

~ Playtime ~

A kamera hóbortosan mutatta az apró helyiségben lévő káoszt, ahogy Min Hee próbálta maga felé fordítani a képernyőjét: haja két fonatban terült a vállaira, frufruját pedig lazán hátratűzte, hogy ne lógjanak a bolondos szálak a szemébe. Ruháján látszott, hogy a nagyvonalúan megadott szabadidőt készül eltölteni: csak egy bő szabású, ejtett vállú póló volt rajta, ami mögül ki-kikandikált fehér bőre, valamint egy kényelmes nadrág. Ahogy forgatta a kamerát, hogy minél jobb szögben sikerüljön beállítania a következő bejelentkezését, amit a Min Hee Mini Candid Camera-ba szánt, látni lehetett, hogy a lány a földön ücsörög, mögötte egy bolti ruhaállvány állt rengeteg színes gönccel megpakolva, sőt néhány másodperc erejéig még a mosógépek is feltűntek. 

Mikor Min Hee tökéletesnek ítélte a beállítást – pár perc alatt kiderült, hogy a ruháskosár remek kameraállvány is- még megigazította a két hosszú, eltérő színű fonatot, majd mosolyogva elkezdte: 

- Sziasztok! – integetett – Kíváncsiak vagytok, hogy a Doll☆s tagjai mivel töltik a szabadidejüket? Már nagyon sok arcunkat megmutattuk nektek a Welcome to the Dollhouse keretein belül. De hogy számunkra mi a pihenés? Nos ezt fogom bemutatni nektek! – egy kis tapsikálás és hatásszünet után folytatta – Amint látjátok, elbarikádoztam magam a mosókonyhába tervezgetés céljából – tárta szét a kezét –, így a tagok nem is sejtik, hogy mire készülök. – dörzsölte össze a tenyereit – Talán induljunk is el! – mondta, majd lassan a kamera felé nyúlt, ami néhány másodpercig igazi földrengéshez hasonló jelenetet mutatott. 

Az ajtó hang nélkül nyílt ki. A folyosók sötét mélyedésein keresztül, mintha a semmibe vezetett volna az út, míg a lépcső peremén lassú egyenletességgel indult el a lány felfelé. 

- Tiszta olyan, mint az Amnesia-ban! Már csak egy lámpás kéne… - motyogott magában Min Hee, majd két emelet között inkább felkapcsolta a villanyt. – Így mindjárt jobb, még a végén megijedtem volna. – mosolygott, majd hirtelen beleütközött valamibe. 

- Basszus! – ijedezett Ri Rin, és kikapta a fülhallgatót a füléből. – A frászt hoztad rám! – dorgálta meg a fiatalabbat. – Te ezt most felvetted? – háborgott a legidősebb a kamerára mutatva.

- Hova mész? – értetlenkedett Min Hee miután kinevette a csapattársát, anélkül, hogy meghallotta volna a kérdést. 

- Csak lemegyek a parkba futni. – nézett rosszallóan a még mindig vigyorgó lányra – Kb. fél óra, utána találkozunk a táncteremben, úgy jó? 

- Persze! – bólogatott a fiatalabb és még a kamerát is lágyan fel-le mozgatta, majd a távozó után fordította, míg el nem tűnt az alakja lefelé a következő lépcsőfordulóban. 

A lakásba belépve hatalmas hangzavar ütötte meg Min Hee fülét: Sun Hee szinte harci csatakiáltásokkal próbálta meg Hae Woo-t a helyes irányba terelni: 

- Nyomd már meg azt a rohadt gombot, hogy kiadja a jelzőcsíkot! 

- Jól van már! Jól van már! Nyugi! – kiabált vissza a másik lány. 

- Szarrá szednek, mire ideérsz! – bosszankodott a leader. 

Min Hee próbált úgy helyezkedni, hogy tökéletes belátása nyíljon a nappalira, ahol két csapattársa a kanapén ülve, erősen a tv felé fókuszálva játszott. A képernyőn két rohangáló, teljesen felfegyverzett embert lehetett látni, akik mindenféle furcsa lénytől próbálták megtisztítani a szürkés folyosókat. 

- Jó! Én feladom! – dobta el magától Sun Hee a kart – Nem való neked a Dead Space! – majd a megdöbbent Hae Woo-hoz vágta a tabletjét. – Menj inkább WOW-ozni! Miattad már megint kinyírtak! 

- Menj a faszomba! – dühöngött Hae Woo – Tehetek én róla, hogy azok az izék rám szálltak és nem tudtam kiszabadulni!?

- Minek mentél egyáltalán oda? Épp hogy rájuk bírtuk csukni az ajtót, aztán visszamész? 

- Honnan kellett volna tudnom, hogy onnan jöttünk? 

- Jó! – zárta le a vitát Sun Hee – Inkább WOW-ozz! – makacsolta be magát, majd elindította a játékot, viszont már egyetlen felfegyverkezett katona jelent meg a képernyőn. 

- Most mit madimkázol? – háborgott Hae Woo, majd meglökte a leader kezét.

- WOW-ozzál! – parancsolt rá a játékguru. 

A konyha csendjében csak Min Hee kuncogása hallatszott, mosolyra késztette a látott vita. Hatalmas vigyorral az arcán kezdte kommentálni az eseményeket: 

- Nos, igen. A leader nem csak a csapatban irányít bennünket, hanem a játékban is ő az ász! Sun Hee minden olyan játékot szeret, ahol csöpög a vér és minimum 19 karikás. Viszont Hae Woo… neki nem valók az ilyen játékok, ő nagyon jól megvan WOW földén. Nem is tudom, mi vette rá őket, hogy leüljenek együtt játszani!? – a mosolya egyre szélesebb lett. – De lássuk, mit csinál So Young! – terelte a témát, majd elindult a maknae valószínűsíthető lelőhelyéhez, a szobájához. 

A hármas szobában teljes volt a csend. Min Hee, mint valami betörő, erősen odaszorította a fülét az ajtó lapjára, de semmilyen neszt nem vett ki a benti helyiségből, csak a háta mögött a TV-ben zajló háború egyenletes puskaropogtatását hallotta. Óvatosan nyomta le a kilincset, majd az ajtót lassan lendítette meg, hogy belátása nyíljon a szoba belsejébe. So Young neki háttal ült az egyik ágyon, füleiben egy-egy fülhallgató pihent, amiből üvöltött a zene, még Min Hee is tisztán hallotta a magasabb hangok cincogását kiszűrődni. 

- Habár Ti nem érezhetitek, borzasztó szag van itt! – kezdte Min Hee kicsit fintorogva – So Young egyik kedvenc időtöltése, hogy a körmét pingálja mindenféle minta és rendszer szerint, ennek pedig sajnos szaga van! 

A kamera ügyesen közeledett a lány felé, majd a vállai felett belepillantott a munkafolyamatba. So Young-nak már csak az utolsó körmét kellett ügyesen lelakkoznia. Egy körömtetováló toll segítségével apró hangjegyeket és violinkulcsot rajzolt a már fehérre pingált körmére, majd – mikor már megszáradt a minta – átlátszó lakkal fixálta azt. 

- So Young – magyarázta a kamerás lány – nagyon szereti ezt a mintát. Már nagyon sokszor csinálta, így azt hiszem, most már tökéletesen képes az elképzeléseit megvalósítani. 

- Min Hee? – nézett elkerekedett szemekkel a maknae, mikor feltűnt neki, hogy valaki figyeli. – Hát te? 

- Csak meglestelek! – próbált jobban artikulálni a kérdezett, hogy So Young legalább a szájáról le tudja olvasni a szavakat, ha már hallani úgysem fogja. 

- Tessék? – kérdezett vissza a lány, majd kihúzta a füléből a hangszórókat. 

- Csak meglestelek! – vigyorgott – De nagyon körömlakk szag van itt! – ment Min Hee egyenesen az ablakhoz és kitárta azt. – Ki fogsz kapni a nagy öregektől! 

So Young csak megrántotta a vállait, majd visszadugaszolta a fülét, ezzel lezárva a beszélgetést. 

- A kis pimasz! – háborodott fel az idősebb, majd inkább úgy döntött, hogy lelép a szobából. 

Min Hee az órát kezdte vizslatni, úgy gondolta, hogy már igencsak lejárt a fél óra, amit Ri Rin említett neki, így elindult a próbaterem felé. Lassan ismét bekapcsolta a kamerát, majd miközben egyre lejjebb és lejjebb haladt a lépcsőn beszélni kezdett: 

- Most, hogy meglestük a tagokat, úgy gondoltam, hogy bepillantást engedek a saját szabadidőmbe is. Éppen az alagsorban lévő táncterembe igyekszem, ahol reményeim szerint Ri Rin eonni már ott lesz és így elkezdhetjük a táncolást. 

Nem kellett csalódnia, mikor belépett a hatalmas terembe, aminek két oldalát tükrök borították, egyből meglátta a Doll☆s legidősebb tagját, amint a földön ülve próbálja minél jobban kinyújtani az izmait. 

- Szia! – köszönt neki mosolyogva. 

- Szia! Végeztél a felvételekkel? 

- Igen, persze! So Young elárasztotta a szobátokat körömlakk szaggal. – mosolygott.

- Remek! – fintorgott Ri Rin.

- A kockák meg kicsit összekaptak. 

- Meg sem lepődök. Lételemük a veszekedés! – vihogott a legidősebb is. – Szóval mit néztél ki mára nekünk? – kérdezte, fejével pedig a zsámolyra helyezett laptop felé biccentett. 

- Megmutatom. – tette le Min Hee a kamerát. Néhány órával ezelőtt megtalálta azt a beállítást, amivel tökéletesen fel tudja venni a táncteremben zajló eseményeket, így most vidáman sétált a mit sem sejtő Ri Rin-hez megmutatni a videót, amit kiszemelt. 

- Ezt nem gondolod komolyan! – nézett hatalmas szemekkel Ri Rin Min Hee-re. 

- Már miért ne gondolnám? 

- Ezt én tuti nem tudom megtanulni! – csóválta a fejét a legidősebb. 

- Ugyan már! Ennél nehezebbeket is tanultunk már meg! – veregette bíztatón hátba. Min Hee. 

- Mondj kettőt! – hihetetlenkedett tovább Ri Rin. 

- Eonni! Kezdjünk olyan dalokkal, amiket már tudunk. Aztán rátérünk erre. 

- Jó, de nem is látom ilyen kicsibe, hogy melyik tag melyik, hogy fogom táncolni? – akadékoskodott tovább.

- Kéne neked egy szemüveg! 

Ahogy elkezdtek táncolni a terem megtelt hangokkal: az eredeti koreográfiák mellett bolondos mozdulatokat is csempésztek egy-egy táncba, majd hangos nevetéssel ültek le végül a földre, hogy megnézzék az új táncot, amit Min Hee kinézett. Először szinte rátapadtak a képernyőre, majd próbáltak egy-egy mozdulatot leutánozni. 

- Szerinted próbáljuk meg lassítva? – kérdezte Ri Rin. 

- Oké! Próbáljuk. 

A lassítás során a hang egyre viccesebbé vált a két lány pedig egyre inkább elbohóckodta az időt. Néhány próbálkozás után röhögve dőltek ki. 

- Elbuktunk! – vihogott Min Hee. 

- Csúnyán elbuktunk! – terült ki a földre Ri Rin. – De vicces volt! Holnap újra próbáljuk? 

- Persze! Azt hittem, nem akarod megtanulni! 

- Azt hiszem, holnap izomlázas lesz a fenekem. – gondolkodott el a legidősebb, majd ismét nagy nevetésben tört ki, amihez persze Min Hee is csatlakozott. 

A szobákat különös sötétség borította be, csak a TV adott némi fogódzót Min Hee számára, apró zöldes fénypontjával. A lány pizsamában kommandózott a kanapén és próbálta éjszakai üzemmódba állítani a kameráját, majd amikor a kép átváltott furcsa, zöldes színre, tudta sikerrel járt. Szinte suttogni kezdett: 

- Az éjszaka közepén vagyunk. A Doll☆s tagjai már régen nyugovóra tértek, csak egyetlen huncut gyermek ébredt fel, hogy tökéletesen kidolgozott tervét végrehajthassa és bebizonyíthassa, hogy igen is Hae Woo horkol! – belemosolygott a kamerába, majd folytatta – Tartsatok velem! 

Min Hee óvatosan mozgott, mint egy nesztelen macska. Tudta, hogy nagyon bénának kell lennie, hogy Hae Woo-t felébressze, hiszen a rapper nagyon jó alvó volt, viszont a többieket is szándékában állt meglesni, így inkább maradt a csendes lépteknél és a fényforrások kihagyásánál. 

Ahogy az ajtó halkan kitárult szinte azonnal hallani lehetett a hangos szuszogást, ami betöltötte a szobát. 

- Nos, amint hallhatjátok, az én drága szobatársam nagyon mélyen aszik és elég hangosan is. Még sosem sikerült felvételt készíteni róla, általában felébred, amint arról beszélünk a többiekkel, hogy alszik. Filmek közben előszeretettel szundít be, ami azért érdekes, mert mi szinte csak és kizárólag horror filmeket nézünk. – Hae Woo mozgolódni kezdett, ezért Min Hee még inkább suttogóra fogta – Nézzük meg a többieket is? 

Ugyanolyan nesztelenül osont át a másik szobába, ahol a három alvót halvány fény világította meg. 

- Itt sokkal jobb! – váltotta vissza a kamerát az éjszakai üzemmódból. – Sun Hee miatt van ez a kis félhomály, ő nem szeret teljes sötétségben aludni. – közelített az említett felé a kamerával, már teljesen ráközelített az arcára, amikor Sun Hee váratlanul megszólalt. 

- Jobban szeretem látni, hogy mi mászkál a sötétben! – suttogott.

- Te jó ég! Te fent vagy? 

- Még szép! Tudtam, hogy készülsz valamire. – kuncogott majd felült az ágyban. 

- Könyörgöm lányok, aludjatok! – nyüszített Ri Rin is, majd magára húzta a takarót és megfordult. 

- Eonni! Ne már! Így nem tudom felvenni az alvómaszkodat. – mosolygott Min Hee. 

- Nem baj! – hallatszott még a paplan felől. 

- Vedd fel a piperkőcöt! – mondta vigyorogva Sun Hee – Ő úgysem ébred fel. 

Min Hee egyenesen So Young ágyához lépett, aki egészen magához szorította a takaróját meztelen karjaival. Halkan szuszogott, amíg Sun Hee közelebb osont, majd az egyik ujjával bökdösni kezdte: 

- Tök mindegy, mit csinálsz, nem ébred fel. – mondta, majd még a haját is elkezdte emelgetni, hogy szemléltesse a mondandóját. 

- Szerinted, ha kipingálnánk, akkor sem kelne fel? – kérdezte ártatlanul Min Hee. 

- Hát ezt csak egy módon tudhatjuk meg! – kacsintott Sun Hee, majd elővette a sminkkészletét. 

A reggel fáradtan érte a Doll☆s tagjait, akik néhány pillantással egyességet kötöttek, hogy bizony nem szólnak a maknae-nek az éjszakai hajtóvadászatról, hagyják, had vegye maga észre a tréfát. Mind a négyen próbálták visszanyelni a röhögést, amit végül So Young elhaló sikítása robbantott, mikor a fürdőszobában meglátta az arcát díszítő firkákat.