Doll☆s - 11. fejezet
Készen álltok a maratonra???
A héten minden nap hozok Nektek egy-egy fejeztet.
Remélem, mindenkinek tetszeni fog a maratoni Doll☆s olvasás~
A mai részben elbúcsúzunk a Welcome to the Dollhouse című műsortól. De addig is
Min Hee az új album dalainak táncát álmodja meg, Sun Hee és Hae Woo a rap részeken dolgozik, míg
Ri Rin So Young-gal próbál zöld ágra vergődni!
~Chiru
☆☆☆
Goodbye Dollhouse
Az intro kellemes csengéssel festette meg a Doll☆s tagjainak rajzos képeit. A műsor főcímében – tarka kavalkád közepette – a nézők megismerhették a lányok neveit, amik csillogó betűkkel hirdették színes egyéniségüket. A képek villódzó sora végül egy épület vázlatánál állapodott meg, amit lassan beterítettek a rózsaszín indás latin betűk: Welcome to the Dollhouse, majd lassan beúsztak a tagok figurái is.
A felvétel bal alsó sarkában úgy jelentek meg a karakterek, mintha éppen abban a pillanatban gépelték volna oda a dátumot, valamint, hogy a Dollhouse berkein belül járunk. A csendes nappaliban nyugodtan terültek el a bútorok: a kanapé, az előtte lévő asztalka rajta a távirányítóval. A falon sötéten lógott a tv, alatta a kis komódból néhány zsinór lógott ki.
A kamera végigsiklott az egész lakáson, végigjárta a helyiségeket, de mindenhol nyugodt csendesség fogadta. Ismét a gépelést utánzó effekt segítségével jelenítették meg a nézők fejében motoszkáló kérdést: [Hol lehetnek a Doll☆s tagjai?]. A felvétel őrült sebességgel kezdett pörögni, ahogy a kamera végigszáguldott az épület lépcsőin, majd a város forgatagán. Az utcák szürke pacává mosódtak a tempó hatására, néha-néha egy-egy közlekedési lámpa megállította a rohanást, aminek hatására kirajzolódtak a házak vonalai s a körülöttük lévő táj, majd ugyanolyan bolondosan nyúltak szét a formák, mint azelőtt.
Az épület hatalmas üvegtömbjei csak úgy ragyogtak a napfényben vakítva ezzel a kamera lencséjét, ami színes fénygömbökkel tarkítva tükrözte azt. A lift fáradt csengéssel jelezte, hogy a földszintre ért, majd fémes zúgással zárta magába az érkezőt. A számlapon benyomott gombok sárgás fénnyel mutatták a kért emelet számát, majd lassan, határozottan elindult a fémszerkezet.
A folyosók csendjét megtörte a kiszűrődő zene dübörgése. Az ajtó nesztelenül nyílt ki. A zene ütemére egyetlen alak mozgott. Hosszú, bolondos haja a feje tetejére volt csavarva egy feszes kontyba, ruhái lágyan követték teste vonalát, látszott rajta, hogy órák óta a tánc köti le, így kivörösödött arccal figyelte minden mozdulatát, hogy tökéletesítse azt. Amint észrevette a kamerát, elmosolyodott, leállította a zenét, majd tisztelettudóan meghajolt és egy intés keretében köszönt a belépő operatőrnek. Min Hee fáradtan ült le a földre, elmászott a vízzel teli palackjáért, nagyokat kortyolva próbálta szapora légzését lecsendesíteni.
- Hogy halad a tánc? – kérdezte a kamerás, s a lány mellé telepedett.
- Az alaplépésekkel már megvagyok –, mutatott fel a lány néhány papírt, amin pálcika alakok rajzos vonalai mutatták a mozdulatok sorát – de oda kell figyelnem, hogy minél sokszínűbb legyen a tánc. Úgy érzem, egy kicsit korai volt még rám bízni az egész tánc koreográfiáját, de mindent beleadok! – mondta, majd elmosolyodva felemelte az egyik kezét – Fighting~
Min Hee bágyadtan bámulta önmagát a tükörben: az arca egészen visszasápadt már, a kontyából lassan egy-egy hajtincs elszabadult, minden porcikájából üvöltött a fáradtság, de Ő elégedett volt. A tánc már akkor körvonalazódott a fejében, amikor Ri Rin először mutatta meg nekik az új korongra felkerülő dalok alapját. A legtöbb táncolható, ritmusos dal volt esélyt adva neki a mozdulatok megálmodására. Mikor a tánctanáruknak megmutatta az elképzeléseit, az szinte azonnal lecsapott a lányra, hogy készítsen a dalokhoz koreográfiát és majd együtt, a letisztázás után, betanítják a csapat többi tagját is.
- De nem lazsálhatok! – állt fel végül. Felvette az alappozíciót, a távirányító segítségével beindította a zenét, majd mozogni kezdett.
A képernyő keretét ismét a folyosók fehérre meszelt falai adták, majd néhány méterrel arrébb már nem a zene üteme szűrődött ki, hanem vidám kacajok sora és egy bolondos beszélgetés foszlánya:
- A feka mozdulataid már megvannak, az biztos! – röhögött Hae Woo.
- Hagyjál már! – lökte meg Sun Hee a társát. – Éppen gyakorlok, ha nem látnád! – majd hangos vihogásba tört ki. Ahogy megfordulva látta a kamerát, a szájára csapott majd meghajolt – Hello! Éppen rapgyakorlaton vagyunk.
- Mi van? – fordult meg Hae Woo is. – Oh, hello! – hajolt meg ő is.
- Hae Woo nem igazán hagy gyakorolni, csak röhögcsél. – árulkodott a leader.
- Nem mintha ellenedre lett volna! – vágott sértődött arcot a másik.
Sun Hee csak magához vette a mikrofonként használt palackot, majd elindította a zenét és hangosan elkezdte a saját részeit rapelni persze szinte azonnal jöttek a szokásos mozdulatai hozzá, mire Hae Woo csak hátba veregette, majd csatlakozott a leaderhez. A dal végeztével, mint akik jól végezték dolgukat, csak leültek a földre, majd mindketten kortyoltak párat a vizükből.
- Azért nem lennék a többiek helyében! – szólalt meg végül Hae Woo egyenesen a kamerába nézve.
- Valóban – válaszolt a ki nem mondott kérdésre a leader – Min Hee-nek az egész lemez koreográfiáját meg kell csinálnia, So Young pedig még mindig a szóló számát veszi fel Ri Rin felügyelete alatt.
- Nem tudom, melyiket sajnáljam jobban. – vihogott Hae Woo – So Young-ot, akinek a maximalista eonni-val kell dolgoznia, vagy Ri Rin-t, akinek a nyavalygó maknae-t kell hallgatnia.
- Nekünk a legjobb! Magunk próbálunk tök nyugiban, nem liheg a nyakunkba egy menedzser sem. – nyújtózott mosolyogva Sun Hee.
- Erről jut eszembe! – nézett az órára Hae Woo – Neked nem a cover megbeszélésen kéne lenned?
- Bassza meg! – lesett a leader is az órára, ami kegyetlenül adta tudtára, hogy már negyed óra késésben van. – Dolgozz rendesen! – mutatott keményen Hae Woo-ra még, majd kiszállingózott a teremből, hogy elinduljon a tárgyalóba.
A félhomály egészen szokatlannak tűnt az eddigi fényárhoz képest. Ri Rin fáradtan ült a keverőpult mellett. Fejét támasztva nézte az előtte lévő üvegfalon át So Young-ot, aki ugyanolyan fapofával énekelt, amilyennel a legidősebb nézte őt.
- Újra! – mondta unottan, miután lenyomott egy gombot.
- De eonni! Nem unod még? – nyávogott So Young. – Egész nap ezt a dalt kell énekelnem?
- Csak addig, amíg nem vagy hajlandó normálisan elénekelni! – mondta Ri Rin. – Ez egy vidám dal! Hogy tudod, ilyen fásult hanggal elénekelni!? Ráadásul legalább kétszer elrontottad!
- Nem mintha két gombnyomással nem tudnád kijavítani! Elegem van ebből a dalból! Szar az egész, és amúgy is… - ahogy So Young egyre inkább belelovalta magát, úgy kezdett vörösödni az arca, majd mikor meglátta, hogy éppen felvételt készítenek róla, amint kiabál a legidősebb taggal, megállt benne az ütő.
- Rendben. – kezdte el Ri Rin a halántékát masszírozni – Akkor holnapra kérem a dalt – állt fel dühösen –, amit el is tudsz énekelni, mert úgy látszik, az én dalommal nem boldogulsz, noha a te hangodra lett írva, és Kang Dae is rábólintott. Meg, ha már kihisztizted, hogy lehessen szóló dalod az albumon, akkor produkálj valamit! – indult volna ki, de ahogy megfordult szembe találta magát a kamerával, csak meghajolt, majd elhagyta a termet.
- Én a helyedben utána mennék! – mondta a technikus srác, mire So Young – mintha álmából ébredt volna – kirohant.
- Eonni! – kiabált So Young – Ne haragudj, csak olyan fáradt vagyok.
- Tudom. – mondta Ri Rin – Tartsunk egy kis szünetet, aztán ugorjunk neki még egyszer! – lágyult el a hangja.
A következő jelenetben ismét a sötét helyiség bútorai köszöntek vissza a képernyőn, majd nagy színes betűk hirdették, hogy ismét szent a béke a két lány között. So Young mindent beleadott, hogy végre sikerüljön úgy előadnia a dalt, ahogy azt Ri Rin megálmodta. A zavar kiült az arcára, hol a kamerát bámulta, hol pedig a nyugodtan ücsörgő társát.
- Akkor kezdjük! – indította Ri Rin a zenét, és hangtalan utasításokat adott az üvegfal túloldalán éneklő lánynak a dal menetéről, az ének hangerejéről és magasságáról. A dal véget ért, Ri Rin pedig nagy levegőt vett, majd összeütötte a tenyereit. – Ez már egészen jó volt! – dicsérte meg a maknae-t. – Volt néhány hiba a gyorsabb részeknél… - So Young kétségbeesett, Ri Rin pedig csak gonoszkásan elmosolyodott – Újra!
Színes babzsákok sora jelent meg a képernyőn, melyeket néhány zöldellő növény keretezett, a háttérben pedig kellemes kávéházi hangulat uralkodott. A Doll☆s tagjai sorban léptek a helyszínre, majd mind helyet foglalt egy-egy babzsákon. Sun Hee az egyik mikrofont felvette az asztalról, majd a kezében lévő kártyára pillantott:
- Elérkezett a Welcome to the Dollhouse utolsó adása. – egy szomorkás „oh” hanghatás után folytatta a leader – Mi is nagyon szomorúak vagyunk, hogy véget ért a forgatás.
- Hihetetlen, hogy ez már a búcsúzó adásunk! – szomorkodott Min Hee is. – Annyi klassz programon vehettünk részt!
- Melyik volt a kedvenc részetek? – kérdezte Sun Hee.
- Nekem a kandi kamerás részem! – jelentkezett Min Hee – Nagyon élveztem, hogy titokban csinálhattam felvételeket! És igazam volt! – tette még hozzá. – Hae Woo horkol!
- De csak, mert fáradt voltam! – vágta rá egyből a rapper.
- Jó volt olyan helyekre eljutni, ahova egyébként nem tudtunk volna az időbeosztásunk miatt. – kezdet bele Ri Rin. – Mászkálhattunk a városban a rajongók kívánságának teljesítése közben, bejártuk Szöul parkjait, de elmentünk cirkuszba is…
- Azért a cirkusz nem volt betervezve! – vágott közbe Sun Hee. – Tudod mikor engedték volna, hogy te vezesd a buszt! – tette még hozzá.
- Hogy kikaptam utána! – sóhajtott fel a legidősebb – Többet sem vesztek rá ilyesmire. De azért jó volt!
- A rajongók is milyen aranyosak voltak! – szólt közbe Min Hee – Minden rajongó, akivel találkoztunk, nagyon közvetlen volt.
- És milyen jól fogadták, amikor én énekeltem az utcán! – büszkélkedett Hae Woo – Vigyázz a helyedre, So Young! Még a végén átveszem tőled a fő-énekesi pozíciót!
- Mi? – nézett a maknae értetlenül.
- Szerintem arra még gyúrnod kell! – vihogott Sun Hee – Nem hiszem, hogy Ri Rin elégedett lenne a repedtfazék hangoddal!
- Sajnálom, Hae Woo! Szerintem, csak elragadta a hallgatóságot a hangulat. – mosolygott Ri Rin is. – Borzalmasan énekeltél, de legalább elnyomtad Min Hee klimpírozását.
- Hé! – kiáltott fel Min Hee. – Én arra a játékomra büszke vagyok! Csak párszor rontottam, pedig nem is zongoráztam, mióta végeztem a sulival!
- A fanokkal töltött idő szerintem is üdítő volt. – Sun Hee egészen elgondolkodva szólalt meg – Hihetetlen volt, hogy apróságokkal segíthetünk nekik. Egy kicsit sajnálom is, hogy csak pár kérés jutott be a műsorba, pedig azon a napon legalább tíz kérést is teljesítettünk csapatonként. Erről jut eszembe – mosolyodott el a leader – elmeséljük, hogy oszlottunk két csapatra?
- Igazából csak velem volt gond! – szólalt meg Hae Woo – Sun Hee és So Young mindketten nőiesek, míg Min Hee és Ri Rin inkább a táncos vonalat erősítik… Én viszont…
- Kakukktojás vagy! – vágta rá Min Hee.
- Szóval ki kellett találnunk, hogy hova csatlakozzak. Nem volt egyszerű, mert hát…
- Nem vagy valami nőies! – szólalt meg So Young is miután végignézett a görnyedten ülő társán.
- És táncolni sem tudsz! – vigyorgott Min Hee is.
- Így aztán a sztájlisztra bíztam a döntést. – mondta váll rántva Hae Woo. – Ha a Girlish csapatban lettem volna, akkor valami eszméletlen magas sarkú cipőt kellett volna felvennem, meg miniszoknyát… így aztán maradt nekem a Crazy csapat meg a tornacsuka.
- Azért tegyük hozzá, hogy a Crazy öltözékedet is felülbíráltad! – vágott közbe Ri Rin.
- De hát te is láttad azt a nadrágot, eonni! – háborodott fel Hae Woo. – Kék volt! Valami borzasztó, rikító kék! Én olyat biztos, hogy soha nem fogok felvenni!
- Bezzeg az új MV-s öltözéked~
- Fogd be inkább! – durcázott Hae Woo, amint meghallotta Sun Hee gúnyos megjegyzését.
A többiek hangos kacagásba törtek ki, míg Hae Woo az asztalon lévő egyik palackért nyúlt, hogy némi folyadékot erőltessen magába, ezzel elfedve idegességét.
- Azért voltak nehéz pillanatok is! – folytatta immár komoly arccal Sun Hee – Nagyon sok dologról kellett lemondanunk a műsor kedvéért, és nagyon sok olyan dolgot kellett megtennünk, amihez nem fűlött a fogunk. Mi volt, amit a legjobban utáltatok?
- Én állandóan ijedeztem. – kezdte Ri Rin. – Amint megfeledkeztem az operatőrökről, biztos megjelentek valahol engem meg halálra rémítettek. Nagyon halkan tudtak közlekedni…
- Nekem mindig vissza kellett fognom magam! Elég gyorsan beszélek – magyarázta Sun Hee a kamerának – és nem mindig érthető, mivel annyira hadarok. A lányok már megszokták, viszont az írók aggódtak, hogy a közönség a felét sem fogja érteni annak, amit beszélek, így néha-néha, amikor nagyon bepörögtem, leállítottak, hogy lassabban!
- Csináltunk is egy versenyt, hogy ki tud a leggyorsabban hadarni! – vihogott Min Hee – De sajnos nem került bele a műsorba.
- Én azért örülök, hogy nem lesznek kamerák mindenhol – kezdte Hae Woo –, mert imádok meztelenül aludni, és most, hogy hamarosan jön a jó idő…
- A közös szobánkban biztos, hogy nem fogsz pucérkodni! – vágott közbe Min Hee sápadtan.
- Majd átköltözöl hozzánk, mi meg átküldjük a másik pucérkodót! – bólogatott Sun Hee. – Lassan lejár az időnk… búcsúzzunk el a rajongóktól! Eonni!
- Igen! – kezdte Ri Rin. – Igazán hálásak vagyunk, hogy az egész show alatt nagyon sok visszajelzést kaptunk a rajongóktól, sokan érdeklődtetek utánunk és támogattatok minket. Remélem, már várjátok a hamarosan megjelenő Wake up című dalunkat, a hozzá tartozó MV-t és persze magát az albumot is. Mi már nagyon készülünk, hogy ismét színpadra állhassunk és megmutathassuk a rajongóinknak a dalunkat. Szerességek továbbra is a Doll☆s-t! Ennyi.
- Nagyon jól éreztem magam veletek. – szólt Min Hee – Hihetetlenül boldog vagyok, hogy sikerült egy kis időt töltenünk a rajongókkal a show keretein belül! Remélem, sok alkalmunk lesz még arra, hogy találkozhassunk a fanokkal. Ezért már nagyon várom, hogy ismét színpadra állhassunk! Én már nagyon várom a Wake up-ot! Remélem, ti is!
- Köszi, hogy velünk tartottatok a show alatt! Remélem, olyan jól szórakoztatok, ahogyan mi! – mosolygott Hae Woo.
- Nekem nagyon hiányozni fog a Dollhouse. – szomorkodott So Young – Remélem, még sok lehetőségünk lesz ilyen showban szerepelni.
- Nagyon szépen köszönjük, hogy velünk tartottatok a Welcome to the Dollhouse során! Készüljetek, hiszen hamarosan visszatérünk az új dalunkkal! Végezetül láthattok néhány kimaradt jelenetet!
A lakás képe kúszott be a képernyőre, a hangos zenebona betöltötte a falakat, majd – ahogy a dal véget ért – megjelent Min Hee és újabb dalt indított útjárta. Vigyorogva nézte a tv képernyőjét, majd táncolva indult tovább a tiszta ruhákat válogatni. A konyhába bepillantva Sun Hee-t találta az operatőr, aki éppen a fakanalat használta mikrofonnak és abba énekelte az aktuális részt, miközben vicces mozdulatokkal vonaglott. Hae Woo ugyanolyan fura lépések segítségével indult a konyha irányába, hogy beleturkálhasson az éppen készülő ebédbe, és két pörgés-forgás között belenyalhasson a fazék tartalmába, de szerencsétlenségére a leader egyből kiszúrta és rácsapott a kezére, majd kitessékelte a konyhából.
Ri Rin énekelve ütögette a kormány kerekét, miközben a mögötte rohanó táj híven mutatta, hogy éppen kocsiban ül. A rádió kellemes hangját csak a néha-néha felmorranó GPS zaja szakította félbe, s mikor kellemes női csacsogással közölte, hogy „a következő útelágazásnál forduljon balra” Ri Rin csak nagyot sóhajtva vetette oda a készüléknek a szidalmait:
- Hülye picsa! Nem is lehet balra menni! – Néhány méter után ismét megszólalt a kellemes női hang és közölte, hogy Ri Rin odaért a megfelelő helyre. – Ja, mert biztos a puszta közepére kellett jönnöm. Ott egy taxis! – örvendezett, majd kiszállt a kocsiból. Néhány perc némaság után visszatért a lány, az arca sápadt volt, kissé meggyötörtnek tűnt, szinte azonnal elfeküdt a kormánykeréken és halkan morgott valamit. Hatalmas sóhajt hallatott, majd elővette a telefonját. Amint kiválasztotta a hívni kívánt félt a fülére szorította és türelmesen várt. – Kang Dae! Én vagyok! (…) Végeztem! Ne aggódj, jól sikerült. (…) Igen, minden rendben volt. Hova is kéne mennem? (…) Mi? Nekem Chung Young tök más címet adott meg! (…) Komolyan! Itt van előttem a fecni, ahova felírta! – bizonygatta a lány az igazát. – Jó, hagyjuk! Nemsokára ott vagyok! (…) Nem tévedtem el! – kiabált még bele rosszkedvűen a lány. – Jó, szia!
Min Hee a mosókonyhában ült és a vizes ruhákat szedegette ki a mosógépből, néha egy-egy szót váltott az operatőrrel, néha a rádióból szóló dalt kezdte el énekelgetni, amikor hirtelen meglepődöttségében még levegőt is elfelejtett venni:
- Ez meg mi a rák? – kérdezte, majd kihúzta a kosárból a számára érthetetlen darabot, ami nagyon sok pántból állt és összevissza tekeredett. – Szerinted ez mi? – kérdezte az operatőrt. – Hogy kell ezt felvenni?
- Szerintem az a fölső része, az meg… - halt el a hang. Min Hee próbálta magához igazítani az utasításoknak megfelelően, majd ahogy realizálta a „ruha” lényegét gyorsan visszavágta a kosárba.
- Te jó ég! Ki vesz fel ilyet? – kérdezte pirulva.
Sun Hee a fejét forgatta, mintha csak valamilyen bemelegítést végzett volna. Egy alacsony széken ült, a vállain törülköző pihent, ujjai között pedig egy kulacsot tartott, amiből hatalmas szívószálon keresztül tudta kortyolni a folyadékot.
- Gyerünk, te rapperek gyöngye! – bíztatta Ri Rin, miközben a leader vállait kezdte masszírozni. – Mindent bele kell adnod, hogy végül tiéd legyen a győzelem. – folytatta – Tessék, itt a szöveg, olvasd át! – tolt a kezébe egy könyvet, majd rámutatott az egyik bekezdésre.
- Ez valami orvosi szöveg?
- Ne legyen már könnyű dolgotok! – vont vállat Ri Rin.
A másik sarokban hasonló pózban Min Hee foglalt helyet, őt éppen Hae Woo biztatta:
- My Darling! Nyerned kell! Rád fogadtam, muszáj legyőznünk az öregeket! Ha nyersz, megosztom veled a nyereményem! Komolyan, nyomd le a leadert! Tudsz te jobban hadarni, mint ő! Még orvosi szakszöveget is!
- Nos hölgyeim? Indulhat a stopper? – kérdezte So Young vidáman a telefonjával a kezében. – Sun Hee, kezdd!
A leader őrült sebességgel, egyetlen levegővétellel kezdte elhadarni a sorokat, amiből valószínű egy szót sem értett, de külső hallgató számára sem volt teljesen világos, hogy miről is beszél. Amint befejezte, elégedetten eldobta a könyvet és vigyorogva nézett a vele szemben ülő Min Hee-re.
- Bocsi, Hae Woo, ezt nem tudom überelni.
- Ne már! – hisztizett még a rapper.
Az utolsó jelenetben ismét visszatértek a lányok a színes babzsákokkal tarkított kávézóba, ahol a bevonulásnál So Young majdnem ráesett Hae Woo-ra, aki csak morogva indult vissza oda, ahonnan jött, mire a maknae értetlenül nézet rá.
- Miért? Szerinted nem kell újra felvenni? – vont vállat.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése