Doll☆s - 3. fejezet

Sziasztok! 

És ismét itt egy szerda, ami elhozza a történet következő részét! ^^

Remélem, tetszeni fog Nektek! =3

☆☆☆

Welcome to the Dollhouse

A lányok izgatottan, hatalmas mosollyal az arcukon kezdtek neki a feladatnak, amit rájuk rótt az ügynökség. Mindannyian a nagyobbacska nappaliban ültek a földön, és próbálták egy-egy dobozba belehelyezni azokat a dolgokat, amiket szükségesnek ítéltek. Elvégre költözés előtt álltak. Sun Hee tudta, hogy két, nagy horderejű díj már megér egy nagyobb lakást egy kellemesebb környéken, persze a többiek csak legyintettek, amikor ebbéli reményeit kifejezte, de mikor a variety showjuk koncepciójának megbeszélésén első lépésként új lakást ajánlottak nekik, alig bírtak megszólalni. Noha kicsit zavarta őket a sok kamera, ami együtt járt a show tényével, de szerencsére Min Hee és Sun Hee hozták a formájukat így gördülékenyebben ment a forgatás, mint azt a rendező és az írók gondolták volna. 

Min Hee még erőteljesen rohangált, hogy egy-egy dolgot el ne felejtsen. So Young pironkodva igyekezett belelopkodni a dobozába a kissé erotikus ruhakölteményeket, amiket persze sosem hordott, de szívesen vásárolt. Hae Woo próbálta úgy rendezni a saját holmiját, hogy minden féltve őrzött cucca biztonságosan beleférjen, ami lényegében a kézikonzolokra korlátozódott. Sun Hee gondosan összekészítette a dolgait, majd rendezetten emelte át őket a papírdobozába. Ri Rin pedig egy szemeteszsák száját fogva várta, hogy a többiek végezzenek a dolgukkal. 

- Te már végeztél? – kérdezte Min Hee a lányt. 

- Persze! Az utóbbi három évben négyszer költöztem… – magyarázta Ri Rin – Megszoktam, hogy csak a legszükségesebb dolgokat hurcibáljam magammal. – lengette meg a kezében lévő sötét zsákot. 

- Még szerencse – tette hozzá cinikusan Sun Hee, – hogy a könyveidet néhány nappal ezelőtt elküldetted a szüleidhez. 

- Tényleg! – ütött a homlokára Ri Rin – Fel is hívom anyut, hogy minden rendben volt-e és odaértek-e már a kicsikéim. 

A kis furgon megtelt csomagokkal és nevetgélő lányokkal, akik izgatottan várták, hogy milyen helyre viszi ezúttal őket Kang Dae. Még élénken élt bennük az első lakásba való belépésük, az egy szoba dohos szaga, a konyha olajjal belepett pultja, a szekrények penész foltjai és persze a fürdőszoba borzalmas, vízkővel és egyéb szennyeződéssel és lerakódással tarkított képe. 

- Milyen szép ez a környék! – lelkesedett So Young, ahogy az autó behajtott egy látszólag elitebb negyedbe. 

- Még ne örülj! – hűtötte le Sun Hee a maknae-t. 

Az autó még néhány kanyart tett meg, majd hirtelen megállt egy kellemes külsejű épület előtt. 

- Ha még portásunk is lesz, berosálok egyből! – nézett csodálkozva Hae Woo. 

Portás nem volt, viszont aránylag rend fogadta őket, meg egy egész, kis csapat, akik a stáb tagjai voltak, és akikkel a lakást meg kellett osztaniuk azalatt a néhány hét alatt, amíg a forgatás tartott. 

Az előtér egészen aprónak tűnt a benne lévő hatalmas cipős szekrény miatt. A lányok tolongva vették át a papucsukat, majd kezdték felfedezni a lakást. Minden szobában kellemes fény fogadta őket, amit a falak halvány színei még inkább kiegészítettek. A hatalmas nappaliból nyíltak a további helyiségek: a konyha, a fürdőszoba, valamint két hálószoba. A Doll☆s tagjai gyermeki mosollyal az arcukon járták körül a lakást, ami szinte őrjöngéssé fokozódott, amikor Kang Dae közölte velük a tényt, hogy vége a néhány négyzetméteres összezsúfoltságnak és még arra is lehetőségük nyílhat új otthonuk kapcsán, hogy két csapatra osztva aludjanak. 

- De hogy lesz a szobafelosztás? – érdeklődött Hae Woo. Egészen meglepődött, hogy amint megfordult egy kamerával nézett farkasszemet. Csak zavartan pislogott aztán próbálta a többiekkel felvenni a szemkontaktust, mintha mi sem történt volna. 

- Talán ezt beszéljük meg a nappaliban! – ajánlotta Kang Dae, majd megvárta, amíg minden lány kényelmesen elhelyezkedik az említett szobában, majd várakozón Chung Young-ra pillantott. 

- Nos kiscsibéim, arra gondoltunk, hogy a szobabeosztást a véletlenre bízzuk. Ebben a kalapban – vett elő valahonnan egy cilindert – öt cetlit találtok, mindenki húz egyet. Aki az egyes számot húzza, az a kétágyas szobában fog aludni, aki pedig a kettes számot, az a háromágyasban. 

A lányok egymásra néztek, majd váll rántva pillantottak Chung Young felé: Sun Hee volt az első, aki hosszú ujjaival beletúr a cetliket tartalmazó kalapba. Nagyon ügyelt rá, hogy senki se lássa, hogy milyen szám szerepel a fecnijén, majd továbbadta a fejfedőt. Min Hee már nem volt ilyen titokzatos, hangosan felkiáltott, hogy márpedig Ő a kétágyas szobát húzta, és mikor a mellette helyet foglaló Hae Woo miután rápillantott a papírdarabjára és felkiáltott, hogy: „My Darling, együtt leszünk!” már nem sok értelmét látta Ri Rin a húzásnak. So Young, mint egy álomból felpislákolt őzgida, szégyenlős pillantásokkal nézte a legidősebb által lerakott kalapot, majd a többi lányt. Végül biztos, ami biztos, még kihúzta a saját cetliét: 

- Eonni, te nem húzol? – kérdezte bizonytalanul és Ri Rin elé helyezte a cilindert. 

- Hát… – nézett értetlenül a kérdezett. – Azt hiszem, nem rejt meglepetést az utolsó fecni sem. 

- Ne is foglalkozz vele! – karolta át Hae Woo a maknae-t – Még nincs benne elég kávé, hogy pörögjön az agya! 

- Pakoljatok ki! – találta meg Kang Dae is a hangját. – Aztán megbeszélünk néhány szabályt. 

A lányok nevetgélve és bohóckodva kezdtek hozzá a művelethez, amit a kipakolás jelentett. Kiválasztották a szekrényüket és szépen átrakosgatták a néhány órával azelőtt bedobozolt holmikat. A kamerák a lányok minden mozdulatát követte: a rendező boldogan konstatálta, hogy Min Hee és Hae Woo bolondosan veszekednek az ágyak elrendezése miatt: ugyanis Min Hee úgy gondolta, hogy minél távolabb kell a két bútordarabot helyezni, azzal érvelve, hogy Hae Woo horkolása a rövid távolság miatt még inkább zavaró lesz a számára. 

- Nem is szoktam horkolni! – háborodott fel a lány. 

- Nem-e? – mosolygott Min Hee. – Majd lekamerázlak, és ország-világ előtt bebizonyítom, hogy egy mormota veszett el benned! Aztán majd nézhetsz! Még a fanjaid is el fognak hagyni! 

- Hát meg akarsz fosztani attól a kevés fanomtól is, aki van? – színlelt felháborodást Hae Woo. 

A kellemes hangulatot egy hatalmas sikoly törte ketté, majd Sun Hee jelent meg a nappaliban, és onnan utasította a szobában maradt két társát, hogy azonnal csapják le azt a sunyi, kis pókot, ami az ő ágya fölé mert fészkelni. Még kicsit bizonytalan hangon felajánlotta a művelet elvégzéséhez a papucsát is, de Ri Rin csak vigyorogva közölte, hogy már elhárította a veszélyt, így a leader biztonságosan visszatérhetett eredeti tevékenységéhez. Sun Hee szinte lábujjhegyen állva még nagyon alaposan végignézte a falakat és az összes sarkot, hátha talál még néhány betolakodót. 

- Szerintetek már mindent a helyére raktunk? – kérdezte So Young mikor ismét mind az öt lány a nappaliban várta a menedzsereik további utasításait. 

- Majd észreveszed, ha valami hiányzik. – legyintett Sun Hee nyugodtan. 

- Ha végeztetek a kibakolással, akkor osszuk szét a házimunkát! – kezdte Kang Dae. A lányok mind hihetetlenkedve pillantottak rá, amire a menedzser megkeményítette a tekintetét. – Ennél egy kicsit lelkesebben, ha kérhetem! 

- Enyém a konyha! – kezdte Sun Hee. – Szívesen főzök… - kezdte, majd ahogy körbepillantott a társain, akik szinte nyáltengerben fürödtek a házi koszt gondolatától, még hozzátette. – Na nem minden nap és biztos, hogy nem én fogok mosogatni! Azt már most mondom!

- Én megcsinálom a közös tereket – jelentkezett Ri Rin, – de a szétdobált holmikért nem vállalok felelősséget. 

- Mi, Darlingommal megcsináljuk a mosást, igaz?

- Ja-ja! – helyeselt Hae Woo kérdésére Min Hee. – So Young, így rád marad a mosogatás! 

- Akkor, hogy ezt ilyen szépen eldöntöttünk, megünnepelhetnénk egy finom vacsival! – lelkesedett Sun Hee. – Ki jön velem vásárolni? 

Mielőtt bárki is jelentkezhetett volna Kang Dae vágott közbe: 

- Ri Rin megy! 

- Miért én? – kérdezte sírós hangon Ri Rin. – Sun Hee óráikig képes nézelődni… 

- Pont azért mész te! – válaszolt a menedzser – Készítsetek listát, és csak célirányosan lányok!

- Nos – sugárzott Sun Hee meg sem hallva a menedzser és a legidősebb tag közötti párbeszédet – mit eszünk ma? – csapta össze a tenyereit. Valószínű nem számított arra a káoszra, amit a kérdés elhangzása kiváltott. Minden tag próbálta túlkiabálni a másikat és Sun Hee figyelmébe ajánlani az éppen aktuális kedvenc ételét. 

- Nekem mindegy, csak gyorsan legyen kész! – szólt közbe erélyesen Hae Woo. – Nagyon éhes vagyok!

A nap kellemesen terült szét a város felett. A két lány vidáman sétálgatott a magas házak övezte utcán. Örömmel fogadták, hogy nem messze a háztól, amiben a lakásuk is megbújt, egy park található. Az utcák szinte csendesen terültek el, míg el nem értek egy főbb útvonalat, ahol megkezdődött a nyüzsgés. Sun Hee minden biciklis után vágyakozó pillantásokat vetett: 

- Nekünk is bicajjal kellett volna jönnünk. – állapította meg már legalább harmadszorra. 

- Nekem olyan jól esik ez a kis séta. – közölte mellékesen Ri Rin. 

- Persze, mert Ri Rin eonni egyszerűen imád sétálni! – kommentálta a leader a kameráknak Ri Rin szavait. – De tényleg! Ha tehetné, mindenhova gyalog járna! 

- Elvégre vidéken nőttem fel! – helyeselt. 

- És képzeljétek – folytatta Sun Hee a mesélést – éppen a vidéki mivoltából adódóan állandóan eltéved. 

- Hé! Azért nem állandóan! 

- Hányszor is hívtál már fel, hogy „Sun Hee, nem tudom, hol vagyok! Help me~”? 

- A tízedik után már nem számoltam… - röhögött Ri Rin. – Oké! Tényleg állandóan eltévedek! – nézett a kamerába – De pont ezért jobb gyalog járni… akkor még talán van időm, hogy megfigyeljem… 

- Hogy mit csinálj? – röhögött diszkréten Sun Hee

- Szóval hogy megfigyeljem a területet… - majd hirtelen felkiáltott – Figyu! Ott egy bolt! 

- Na végre! – lelkesedett Sun Hee is. 

A leader egyenesen a bevásárlókocsik felé igyekezett, mire Ri Rin megragadta a karját és elkezdte húzni a bejárat irányába. 

- Nem viszünk kocsit? – érdeklődött Sun Hee.

- Nem! Elég lesz a kosár is! 

- De… 

- Nem foglak talicskázni vele, ne is álmodj! 

- De! – nyafogott a leader. 

- Próbálj meg a korodnak megfelelően viselkedni! – próbálta jobb belátásra bírni a legidősebb Sun Hee-t. 

- Cö! – húzta fel az orrát Sun Hee, majd belépett a boltba. Fogta az ajtó mellé helyezett kosarak egyikét és Ri Rin-hez vágta. – Nos eonni! Mennyiből is kell gazdálkodnunk? 

- Mi? Miért tőlem kérdezed?

- Hát te vagy a legidősebb, igazán megtehetsz ennyit a többiekért…

- De te vagy a leader!

- Pontosan! Én vagyok a leader! Szóval utasítalak, hogy fizess! – mosolyodott el Sun Hee. 

- Hogy te milyen… 

- Ne mondj olyat, amit ki kell sípolni! – vágott közbe a leader, miközben a kamera felé bökött a hüvelykujjával, majd ahogy Ri Rin arcát meglátta, nevetve elszaladt a sorok közé. 

A bolt hatalmas alapterületen feküdt. A hosszú sorok és a neonok szinte egymást követték Sun Hee szemében. Vidáman tapogatta meg a zöldségeket, a gyümölcsöket és a pékárut. Mindent érdeklődve megforgatott és hosszú ujjaival végigsimított a csomagolásokat, közben pedig bőszen magyarázott. 

Ri Rin unott képpel cipelte a kosarat, benne azokkal a dolgokkal, amiket Sun Hee belepakolt, csak akkor csillant fel a szeme, mikor az édességes sorhoz értek. 

- Oh jaj, a bolt legszebb sora. – kommentálta tovább Sun Hee. – Eonni már biztos csorgatja a nyálát. 

- Vegyünk csokit! – fogta meg Ri Rin a leader kezét. 

- Nem. – válaszolt határozottan Sun Hee. 

- De úgyis én fizetem. Vegyünk! 

- Nem lehet! 

- De miért ne lehetne? 

- Diétán vagyunk! 

- Nem tudja meg senki! 

- Eh? – húzta fel a szemöldökét a leader, majd a kamerára mutatott. – És azt hogy csinálod? 

- Majd megkérem őket, hogy vágják ki… 

- Ezt te sem gondolhatod komolyan!? 

- De nem is hízok soha! 

- Jó lenne, ha a korodnak megfelelően viselkednél, eonni! – nyomta meg az utolsó szót Sun Hee, majd otthagyta a szomorú szemű lányt. 

- Miért? Miért? – hisztizett még egy kicsit Ri Rin, majd gyorsan a leader után sietett. 

Már a lányok a pénztárhoz indultak, amikor a rögtönzött stáb kikapcsolta a kamerákat és közölték, hogy a sorban állás mozzanatait inkább kihagynák és a pénztár végén majd megvárják őket. 

- Azért nagyon furcsa, hogy ennyi kamera követ minket, nem? – kérdezte Ri Rin. 

- Egy kicsit, bár én élvezem. Láttad, hogy menekült néhány ember a boltban? – vihogott Sun Hee. – Például az a srác! – mutatott a másik pénztárban álló baseball sapkás alakra. – Olyan ismerősnek tűnik, neked nem? 

- Nekem annyira nem. – figyelte erősen Ri Rin. – Olyan háta van, mint egy orosz úszónőnek. 

- Szerintem akkor is láttam már valahol. – mélázott Sun Hee az ismerős alakot figyelve, aki, mikor észrevette a lány pillantásait csak egy bólintott, majd távozott a boltból. – Tuti, hogy ismerem valahonnan. – suttogta maga elé.