Jéggé fagyott emlék

Cím: Jéggé fagyott emlék

Szereplők: -

Műfaj: dráma, sötét

Figyelmeztetések: előfordulhat durva nyelvezet,  erőszak, halál, +16

Link: [1/1]


Bevezető:

Furcsa eltűnési esetek miatt nyomoz a rendőrség. A felügyelő újra és újra ugyanazt éli át, s eszébe jut egy fiatal zongoratanárnő, aki már az egy évvel ezelőtti ügybe is belekeveredett…

Részlet:

Akkor is ilyen volt a szél. Hűvös, és érces, virágillat, és madárcsengés mentes. Nem volt fűszeres, vagy hó illatú… olyan semmilyen volt. A szürke hétköznapok pedig zokszó nélkül peregtek, nem kértek színt, fényt, illatot, csak tették egyik lábukat a másik után. Talán fel sem ismerték volna a csodát, ha én is velük rohantam volna. Fehér bőrét megcsípte a szél, rózsásan húzta be a nyakát a hatalmas sálba. Bújt a puhaságba. Természetellenes színt vett fel az arca, amilyen a festőnek is nehezére esik kikeverni, de a természet… a természet megoldja, ha olyan fehér vászon kerül a kezébe. S a szél ecsete bolondozva húzta a rózsaszín csíkokat. A kezét lehelgette. Az ujjai dermedve dörzsölték egymást, egy kis melegséget próbáltak kicsalni a másikból, de csak jegesen csúszkáltak.

Gyermek volt még. Törékeny, formálható anyag, és engem kért meg, hogy csiszoljam ki a gyémántot a hatalmas kőtömbből. Szobrásznak éreztem magam, aki bármelyik pattintással mesterművet alkothat, vagy elkoptathatja a tiszta márványt. Rettegtem a kezeimen merengő felelősségtől, hogy elrontom. Hogy eltöröm a lelkét, és ugyanolyan megtörten fogja járni a világot, mint én. Hogy őt is elragadják a szürke hétköznapok, hogy a szél már őt sem vászonnak fogja tekinteni, csak akadálynak, hogy a világa felborul, és rájön… Ő viszont bizalomtól csillogó szemekkel lépett be a szobába.