Rövidek

Szösszenetek










Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hatalmi játszmák 2. [2/3]

Kép
- Remélem, tisztában vagy vele, hogy szét foglak tépni ezért!  - Mi van? – kezdtem kapálózni minden erőmmel. - Darabokra foglak szedni! – motyogta maga elé. - Ji Min? – suttogtam erőtlenül elhaló hangon… kezdtem tényleg félni.  *** Az ágya sokkal keményebbnek tűnt, mint máskor. Talán csak azért, mert még sosem éreztem magam olyan kényelmetlenül rajta, mint akkor; vagy talán azért, mert olyan erővel dobott rá, mintha direkt fájdalmat akart volna okozni nekem. Ijedten figyeltem Ji Min mozdulatait: amint fáradt sóhajt hallatva körkörösen megmozgatta a fejét, amint felhúzta a sötét, hosszú ujjú pólóját egészen a könyökéig.  - Mire készülsz? – sziszegtem – Meg akarsz verni? – nyelnem kellett egyet. Ji Min dühösen csillogó szemei félelmetesek voltak, s az a sokatmondó mosoly, ami kiült az arcára végfagyasztó. Lassan kezdte el kioldani az övét, amit végül a kézfejére csavart néhány mozdulattal.  - Ji Min?  - Tetszik, hogy ennyire fé...
További információk

Hatalmi játszmák [2/1]

Kép
☆☆☆ Hatalmi játszmák I. Erőteljesnek hatott a néma falak között a magas sarkú cipőm egyenletes kopogása. Már az óriási faajtó nyikorgása is megzavarta az egyetem teljes csendjét, de a lépteim zaja élénken felverte az alvó épületet. Az óra még szemlátomást tartott, bár nem is bántam, hogy senki sem került az utamba. Magabiztosan haladtam a hallgatói önkormányzat biztonságot adó irodája felé, amikor megláttam egy plakátot. Közelebb léptem hozzá: elvarázsoltak a színek, a formák, a virágszirmok lágy esése, a felkavaró történet, amit kiolvastam a kusza, gyorsan meghúzott vonalak mögött. Látszott az intenzív, vaskos vonások sokaságán, hogy a készítőjük bizony egy fiú, nekem pedig egyből a leadott rajzok jutottak eszembe, az órai munkák, a vásznakon kirajzolódó alakok… De hiába! Nem ismertem fel az emlékeimben a művészt, aki az előttem elterülő képet alkothatta volna. Végigpásztáztam a kacskaringós jeleket, hátha kiderül az alkotó kiléte, de ahogy a szöveg bekúszott az agyamba...
További információk

Hatalmi játszmák 4. [4/4]

Kép
A szemeim kistányér méretűvé váltak, az ajkaim egy pillanat alatt kiszáradtak, a lábam remegett, s a szatyor kicsúszott a kezeim fogságából. De a kép nem változott: Jimin immáron sötét fürtjeiben ott játszottak Hyojung kecses ujjai, amint egyre erőteljesebben préseli magához a férfit. Az ajkaik ráérősen kóstolgatták egymást, észre sem véve, hogy valaki a helyiségbe lépett. Mély fájdalom mart a torkomra, fojtogatva préselt ki belőlem egyetlen sóhajt. Az ajkaim elnyíltak, szerettem volna kiabálni, s rájuk borítani az asztalt is, de nem volt hozzá erőm. S amint az első könnycsepp legördült az arcomon, már nem is tartottam olyan jó ötletnek. A bennem játszó indulat mégis arra késztetett, hogy jó erősen csapjam be az irodába vezető ajtót.  A hangos puffanás arra késztette Jimin-t, hogy utánam rohanva ordítson,  de már nem érdekelt. ☆☆☆ Az egyenletes zaj tompán szűrődött át a fülemre tapasztott tappancsok hangosan duruzsoló dallamai között; a gép robaj...
További információk